Rendőrt helyettesítő eszközök

A villanyrendőr a bizalmas stílusban annak a jelzőberendezésnek a neve, amely forgalmas útkereszteződésen színes lámpákkal irányítja a közlekedést. Másként szemafornak hívják. A fekvőrendőr sem személyre vonatkozik, hanem az úttesten mesterségesen létrehozott kiemelkedésre, sávra, amellyel megakadályozzák a gépkocsivezetőket, hogy túl gyorsan hajtsanak bizonyos útszakaszon. Valójában tehát nem igazi rendőrről van szó, csupán akadályról. Ez azonban afféle rendőri szerepet tölt be.

Elmés és hasznos dolog a fekvőrendőr alkalmazása a zabolátlan autósok megfékezésére. Egyébként angol találmány, a brit gyarmatokon használták először annak érdekében, hogy a fegyelmezetlen bennszülött vezetőket rendre szoktassák. Tájainkon nagy eltéréseket mutat a fekvőrendőr. Van, amelyik túl magas, ráadásul némelyiknek a kiképzése a járműnek és utasainak egyaránt „megrázkódtatást" okoz, még akkor is, ha mérsékelt sebességgel hajtanak át rajta. A figyelmeztető táblák elmaradása még súlyosbítja a helyzetet. Olyan fekvőrendőrt is feltaláltak, amely szinte teljesen lesüllyed, ha lassan haladó autó megy át rajta, így ösztönözve a vezetőket a sebesség csökkentésére.

Gyakran előfordul, hogy nem az illetékesek tesznek ki fekvőrendőrt. Budapesten például a fekvőrendőröknek csaknem a fele engedély nélkül lassítja a forgalmat. Előfordul, hogy helyi közösség vagy kerületi önkormányzat helyezi ki illetéktelenül a forgalomlassító padkákat, megkerülve a forgalomtechnikai tervek kidolgozására és a sebességkorlátozó táblák kihelyezésére jogosult községi vagy városi önkormányzatot. Spontán lakóközösségi szerveződések is akadnak, ezek például lakótelepek parkolóiban fektetik le a mesterséges padkát. Ha a figyelmeztető táblák hiányoznak, és a bukkanón nagy sebességgel áthajtó autó futóműve megrongálódik, a közút kezelője vagy mellékútvonal esetén a helyi önkormányzat köteles megtéríteni a járműben keletkezett károkat.

A fekvőrendőrök elsősorban a kertvárosoknak, lakótelepeknek korlátozott sebességű zónáiban terjedtek el. Az úgynevezett harmincas zónákban (ahol csupán harminc kilométeres óránkénti sebességgel szabad közlekedni) különféle közlekedéstechnikai eszközöket alkalmaznak annak érdekében, hogy az autósok még véletlenül se léphessék túl a harmincas sebességhatárt. Budapest II. kerületében, a Pasaréti út külső szakaszán a szokásos fekvőrendőrök helyett sajátos megoldást alkalmaztak a nagy forgalom csillapítására: a bukkanókat az úttestbe ágyazott dísztéglákból képezték ki.

Jelentéstani szempontból a fekvőrendőr rokona a csapófészek, a villanypásztor, a keverőasztal, a vágóhíd, a nyomógomb, a vezetőtaréj főnév. A csapófészek az állattenyésztésben használatos, olyan kisebb ketrec, amelynek ajtaja a baromfira önműködően rácsapódik. A villanypásztor szintén állattenyésztési szó, a legelő körül felállított, villanyárammal töltött drótkerítésre vonatkozik. A keverőasztal távközlési fogalom, hangforrások összehangolására és különleges hanghatások elérésére való villamos berendezés. Vágóállatok levágásával foglalkozó üzem a vágóhíd, a sajtónyelv ’pusztító háború’ értelemben él vele. A műszaki nyelv a nyomógomb szóval valaminek nyomással elindító, szabályozó vagy megállító alkatrészre utal. A vezetőtaréj szintén műszaki használatú szó, vezetőélnek is mondják. Traktornak, munkagépnek a kerekére szerelhető abroncs, amely a járművet puha talajon segíti haladási irányában tartani.

A fekvő- előtag több összetételben is előfordul: fekvőbútor (fekvésre használt bútor a kereskedelem nyelvében), fekvőkocsi (olyan vasúti kocsi, fülke, amelyben az ülőhelyek fekvőhellyé alakíthatók), fekvőszék (a nyugágy választékos megnevezése), fekvőtámasz (talajtornában nyújtott testtel a tenyérre és a lábujjakra való támaszkodás), fekvőjószág (régen ingatlan birtokra mondták), fekvősas (X alakban kapcsolt szarufák régi neve) stb.