Más hirtelen nem ugrik be mint a "Mindenkinek van egy álma" nóta, abban az értelemben, hogy mindenki kíván valamiket a kis nyavalyás életében amit látni, hallani, átélni egyszerűen élvezni szeretne. Volt szerencsém olyan embereket is megismerni, kiknek ez az élvezet a napi pár üveg sör, de olyanokat is, akiket a mások iránti gyűlölet hajt előre…
Nos, hogy is evezzek most vissza ebből a deprimált mondatból? Gondtalanul, mivel nem számítom magamat ezek közé, így nem is érint különösebben. Amiről ma mesélni szeretnék, az a francia szintetizátormágus, akit már gyerekkorom óta csodálok és zenéjének a mái napig nem csökkent az értéke számomra, sőt az utóbbi két évtized rettenetes zenei irányzataitól (techno és jo-jo rap) szabályosan megmentett, mint egy nyugodt és biztos kikötő.
Akit az elektronikus zene soha nem vonzott, az nem igen érti, hogy is lehet egy visszahúzódott, skandálok nélküli a háttérben nyugodtan élő, nem agyontetovált és pierszezett ember egy sztár. Jean Michel Jarre az elektronikus zenében mérföldkőnek számít. Neki köszönhetjük, hogy ismét életre keltette az elektronikus zene ősi hangszerét a Theremin-t (Ätherophon) amely a múlt század elején az újkor, vagyis modern világ jelképé vált.
Ha kicsit nevetségesnek is tűnik a dolog, hogy egy az elektronikai zenével foglakozó zenész menti meg az analóg zenetechnika csodagépeit, könnyebben lesz érthető a dolog ha az ember tudatába van annak, hogy Jarre különben is rajongója a 20. század eleji stílusnak. Az 1977-ben elkészült és megjelenített Oxygen az elektronikus zenében mérföldkőnek számított és számít, hiszen olyan, akkor még soha nem látott hangszerekkel rögzítette, amelyek nagy részét ma már csak másodkézből lehet megszerezni vagy múzeumokban látni. Műveivel az elektronikus zene számára új kapukat nyitott meg.
Ezen kívül Jean Michel bizonyította előrehaladó gondolkodását, hisz ő már akkor a Földet veszélyeztető környezeti problémákra akarta felhívni a figyelmet, jóval azelőtt, hogy ez egy mindenkit foglalkoztató probléma lett volna.
Persze zenéje nem csak erre az egy albumra, mai modern kifejezéssel élve "cédére" redukálódik. Az aktuális 2010-es németországi turnén, ahova hosszú várakozás után sikerült jegyet szerezni végre élőben is meggyőződhettem arról, hogy az elektronikus zenét nem a computer csinálja hanem az ember! A számítógép csak egy szerszám, egy hangszer.
Mivel zenéjét ismerem szinte az utolsó hangig és sokat olvastam a koncertekről amiket tartott, olyan karizmatikus helyeken mint a párizsi Défense, Kínában a Tiltott Város-ban mint az első európai popművész vagy Houston belvárosában, magas elvárásokkal foglaltam helyet a mannheimi SAP arénában.
Röviden csak ennyi, csodás volt, hibátlan egyszerűen perfekt. Kívánom mindenkinek aki vágyik rá, hogy sikerüljön egy Jean Michel Jarre konzertra eljutni és mélyet lélegzeni az élet nedüjéből az Oxygén-ből és más csodás Jarre szerzeményből.
.jpg)
