A család elnevezése a tökféléket jellemző kabaktermésre utal. A kabakosok családjának tudományos, vagyis latin elnevezése
Cucurbitaceae. A tökfélek kutatásaval foglalkozó tudósokat ezért kukurbitológusoknak nevezik.
A nálunk termesztett tökök a kabakosok családjának két nemzetségébe tartoznak.
A
Cucurbita nemzetségbe tartozó tökfajokat sárga virágú tököknek is nevezik.
A következő ábra a sárga viragú
Cucurbita nemzetségbe tartozó 5 tökfajt sorolja fel. Mindegyik "vezetékneve"
Cucurbita, "keresztnevük" pedig
pepo, maxima, moschata, ficifolia és
mixta.
A
Lagenaria nemzetséget a fehér színű virág jellemzi, amely este nyílik. Az „
Este virágzik a tök” közmondás arra utal, hogy este készül az éjszakai életbe, kezdi szépíteni magát az, aki nappal lustálkodott. A népes
Cucurbita nemzetséggel ellentétben a Lagenaria nezmetségbe tartozó fajok felsorolásánál sokkal egyszerűbb a dolgunk, hiszen ide csak egyetlenegy faj tartozik, a hangzatos nevű
Lagenaria siceraria, magyar neven lopótök vagy kabaktök. A lopótök nemzetség- és fajnevének jelentése egyarant "edény", "palack", ami a szilárd falú, belül üres, edénynek alkalmas kabaktermésre utal.
A lopótök származása
A sárga virágú
Cucurbita fajokról pontosan tudjuk, hogy 1492-ben Kolumbusz által kerültek át őshazájukból, Amerikából ide hozzánk, az Óvilágba.
A lopótök származása és elterjedése már sokkal bonyolultabb történet. A lopótök Óvilagi eredetű, egyesek szerint Afrikából, mások szerint Ázsiából származik. Ebből a tényből egy fontos megállapítás és egy izgalmas kérdes vezethető le.
Az Újvilag, tehát Amerika felfedezése előtti időkben a töknövény említése az Óvilágban, tehát itt Európában is kizárólag csak az óvilagban őshonos lopótökre vonatkozhatott, hiszen egészen Amerika felfedezéséig az Óvilágban senki sem hallott és látott sárga virágú tököt.
És valóban, a középkori, tököt ábrázoló rajzok mindegyikén fehér virágok, és a lopótök jellegzetes alakú kabaktermései figyelhetők meg. Nyoma sincs sárga virágoknak és a
Cucurbita nemzetségbe tartozó fajoknak! A Biblia Jónás próféta könyvében említi a tököt. A Bibliában említett töknövény is csak a lopótök lehetett!
Hogyan kerülhetett az óvilági eredetű lopótök évezredekkel Amerika felfedezése előtt az Újvilágba, és nemcsak oda, hanem valójában a világ minden tájára? Köztudott ugyanis, hogy a lopótök egyike a világon legrégebben termesztett növényeknek: már a történelem előtti időkben a világ minden táján ismerték, termesztették és használtak.
A témával kapcsolatos szakirodalom két érdekes választ is adott erre a kérdésre.
Az első szerint az Afrika nyugati partja és Amerika keleti partja közötti 7.420 km-es távolságot a 2 km/órás sebességű óceáni áramlatok hullámain lebegve a lopótök mintegy 145 nap alatt tehette meg, tehát emberi segítség nélkül is átjuthatott őshazájából, Afrikából Amerikába, évezredekkel Kolombusz felfedező útja előtt.
Az elmélet szerzője, Thomas Whitaker kukurbitológus és munkatársai egy érdekes laboratóriumi kísérlettel igyekeztek bizonyítani elképzelésük helyességét. Olyan berendezést készítettek, amely tökéletesen utánozta az óceáni áramlatok viszontagságait, és arra az eredményre jutottak, hogy a berendezésben úsztatott lopótökök még 224 nap után is épek maradtak, bennük a mag csírázóképessége sem károsodott.
A lopótök ezután tovább utazott kelet felé Polinéziába, most már az amerikai benszülöttek kezdetleges tutajain. Thor Heyerdahl, a híres világutazó, éppen a lopótök ilyen nemű terjedését tekintette az amerikai indiánok keleti hajóútjai legfontosabb növényi bizonyítékának.
A lopótöknek az Óvilágból az Újvilágba való átjutására nemrégen egy újabb elmélet született. Valamikor 17 000 évvel ezelőtt, a jégkorszak idején a jégtakaró miatt a mainál sokkal alacsonyabb volt a tengerszint, így száraz lábbal is át lehetett kelni az egyik kontinensről a másikra. Egy általánosan elfogadott elmélet szerint ezen az útvonalon, a Bering-földhídon át érkeztek Amerika őslakói Azsiaból, és valószínűleg a lopótököt is magukkal vitték.
.jpg)
