A cég megalalpítása
A "Societa Anonima Fabbrica Italiana Automobili Torino" alapító okiratát 1899. július 11-én írták alá a Bricherasio palotában. Az igazgatótanács befektetői tagjai közül Giovanni Agnelli emelkedett ki a leginkább eltökéltségével, előrelátásával és képzelőerejével. 1902-ben Agnellit meg is választották a társaság ügyvezető igazgatójává. A társaság első üzeme, amelyet 1900-ban a Corso Dantén nyitottak meg, 150 munkást alkalmazott és 24 típust bocsátott ki, köztük a 3/12 HP-t, amely még nem rendelkezett hátrameneti fokozattal. A Biscaretti által tervezett, ovális, kék alapú Fiat emblémát 1904-ben kezdték használni.
Az első Giro d'Italia Automobilistico versenyen 9 Fiat állt rajthoz, és mind célba is érkezett. 1902-ben a 24 HP, a Fiat elsõ igazi versenyautója Vincenzo Lanciával a volánnál megnyerte a Sassi-Superga hegyi versenyt, míg Giovanni Agnelli egy Fiat 8 HP-vel rekordot állított föl a második Giro d'Italia Automobilistico versenyen.
A Fiatnak kezdetektől fogva jó érzéke volt az ígéretes piacok fölismeréséhez; ezért jött létre 1908-ban az Egyesült Államokban a Fiat Automobile Co. Ebben az időszakban a társaság folyamatosan terjeszkedett, és meghatározott feladatokkal újabb és újabb vállalatokat alapított. Bővült a gyártás, a termékskálára a személyautók mellé felkerültek a könnyű haszongépjárművek, a hajómotorok, a teherautók és a villamosok is.
A Fiat néhány év leforgása alatt teljesen megújította termékskáláját, és első alkalommal gyártott akkumulátorokkal ellátott autókat. Bevezették a szabadalmaztatott kardánhajtást. A Fiatok szorgalmasan gyűjtötték a győzelmeket a versenypályákon és egymás után döntötték meg a rekordokat.
A Lingotto üzem
A Lingotto üzem építési munkálatai 1916-ban kezdõdtek meg, Giacomo Matte Trucco irányításával. Ez az üzem korának legnagyobb európai gyára volt - öt emelet magasan tornyosult a környezete fölé! Ennek és a tetején kialakított futurisztikus próbapályának köszönhetően csakhamar az olasz autógyártás szimbóluma lett. Építése 1922-ben fejeződött be.
Eközben a Fiat új üzleti lehetőségeket keresve megvetette a lábát az acéliparban, a vasútgyártásban, a villamos energia iparban és a tömegközlekedésben is. Létrejött a Fiat Lubrificanti és az első olasz leányvállalat Oroszországban. A háború kitörésekor a társaság szinte teljes termelésével a hadsereg ellátását támogatta.
A háború utáni évek mélyreható változásokat és komoly válságot hoztak, ám a körültekintő költségcsökkentésnek köszönhetően az üzlet 1923-tól ismét virágzásnak indult. Giovanni Agnellit kinevezték a társaság elnökének. Számos új modell jelent meg, köztük az 509-es, az első négyüléses.
A társaság a járművek elérhetetlen árának csökkentésére egyetlen módot látott: ha az ipari tömegtermelés útjára lép. Ebben az időszakban ugyancsak megélénkült a kereslet, így létrejött a Sava fogyasztási hitel társaság, amely autók hitelre történő megvásárlását segítette elő. Szintén ebben az időben alapították az IFI ipari finanszírozási intézetet is.
Mussolini zsarnoki uralma alatt a Fiat is arra kényszerült, hogy visszafogja a nemzetközi terjeszkedéssel kapcsolatos terveit és a hazai piacra koncentráljon. A harmincas évek kiemelkedő fejlődést hozott a teherautók és könnyű haszongépjárművek területén, de föllendült a repülőgép- és a vasútgyártás is.
1934-ben és 1936-ban jelent meg az a két típus, amely megváltoztatta Olaszország arculatát: a Balilla, amit alacsony fogyasztásának köszönhetően "potom"-nak is neveztek, valamint a Topolino, a legkisebb törpeautó, amelynek gyártása egészen 1955-ig folytatódott.
A Fiat 1937-ben újfent tanújelét adta a tömegtermelés iránti elkötelezettségének: ekkor kezdődött el a Mirafiori üzem építése, amelynél alkalmazták az ipari üzemszervezés legfrissebb újításait.
folytatjuk 
.jpg)
