A vakság okai között a glaukóma, azaz a zöldhályog, ez az alattomosan kialakuló szembetegség az egyik leggyakoribb. Minden életkorban előfordulhat, mégis gyakoribb a 40 év feletti korosztálynál. A zöldhályog igazi népbetegségnek számít, 40 életév felett a népesség 1,5%-a szenved ebben a mindkét szemet érintő betegségben. Nevével ellentétben a zöldhályog nem valamiféle hályog, amit műtéttel „le lehet venni”, kialakulásában a magas vérnyomás, keringési betegségek, cukorbetegség, örökletes tényezők és más betegségek is szerepet játszanak.
A glaukóma tüneteiben eltérő, de azonos kórlefolyású betegségformák összefoglaló neve. Lényege a szemtől az agyba vezető látóideg rostjainak lassan előrehaladó és visszafordíthatatlan pusztulása, mely hátterében a látóidegfőt ellátó kiserek keringészavara áll. A legismertebb jelenség, a szemgolyó fokozott belső nyomása csak az egyik és nem minden esetben fennálló ok. A betegség kialakulásában szerepet játszik a csarnokvíz, mely a szem belsejében folyamatosan termelődik, és tápanyagokat szállít. Az egészséges szemben azonos arányban termelődik és vezetődik el a szemből, így alakítva ki a szemgolyó belső nyomását, amely normálisan 12 és 21 Hgmm között változik. Ez a nyomás napszaktól függő kis ingadozástól eltekintve, közel állandó érték. A glaukómás betegeknél a szem folyamatosan termeli a csarnokvizet, ami nem tud megfelelő mértékben elfolyni. Ez pedig a szemnyomás emelkedésével jár. A tartósan fennálló, megnövekedett nyomás a látóideget oly mértékben károsíthatja, hogy ez a látás romlásához, súlyosabb esetben akár teljes elvesztéséhez is vezethet.
Különösen magas (40-60 Hgmm-es) szemnyomás már néhány nap alatt, ennél kisebb, de tartósan emelkedett szemnyomás néhány év alatt jelentős és maradandó látásromlást okoz. A glaukóma által károsított szem látóterében, az éleslátás helyének közelében kezdetben kisebb, majd egyre kiterjedtebb területek válnak érzéketlenné a fényre. A kiesett látótérterületeken a beteg nem érzékeli a környezetét, ez pedig a közlekedés megnehezüléséhez, balesethez is vezethet.
Nehezíti a glaukóma felismerését, hogy a betegek 90 százalékánál csaknem panaszmentes szemen, jó közérzet mellett, látszólag tünetmentesen fejlődik ki. Olykor csak akkor állapítják meg a bajt, amikor már előrehaladott a látótérkiesés, és kifejezetten csökkent a látásélesség.
Zöldhályog gyanúja esetén a diagnózist a szem látási funkcióinak vizsgálata, a szemnyomás mérése, a szemfenék, valamint a csarnokzug vizsgálata biztosítja. Sajnos, a glaukóma előfordulhat már a csecsemőkorban is (veleszületett glaukóma). Erre az hívja fel a figyelmet, hogy a csecsemő vagy kisgyermek könnyezik, szemét dörzsöli, szemgolyója fokozatosan megnagyobbodik. Az ilyen „szép, nagy szemű” kisgyermeket sürgősen szemészeti vizsgálatra kell vinni, mert a látása különösen gyorsan és nagymértékben romolhat a magas szemnyomás hatására. Az így született csecsemők 70 százalékánál nem azonnal, hanem a 6 hónapos életkor eléréséig jelennek meg a tünetek.
Nem minden zöldhályog-típus alakul ki lappangva. A köztudatban legismertebb klinikai kép a glaukómás roham formájában jelentkezik. Erre jellemző a szem és a szemkörüli csontok igen nagyfokú fájdalma, a szemgolyó vörössége, a könnyezés, a homályos látás, a fényforrások körül szivárványszínű karikák jelentkezése, néha émelygéssel, hányingerrel kísérve, amely az összes zöldhályog-betegségnek kb. 10 százalékában fordul elő. Ez az állapot sürgősségi ellátást igényel.
A zöldhályogban szenvedők más csoportjában a kórfolyamat a szem egyéb betegségének másodlagos következménye. Gyulladások, súlyos sérülések, túlérett szürkehályog, daganat esetén, égést vagy maródást követően érdemes glaukómára gondolni, mert ez néha az alapbetegségnél nagyobb veszélyt jelent a szemre.
A megfelelően kezelt zöldhályogos beteg látása, látótere - bár vissza már nem állítható -, állapota megőrizhető. Ezért is nagyon fontos, hogy a beteg a tünetek jelentkezése után minél előbb orvoshoz kerüljön. A leggyakrabban alkalmazott kezelés szemcseppek adásából áll. A szemcsepp hatóanyagainak egy része a szivárványhártya szűkítő izomzatára hat, hatásukra a pupilla összeszűkül, a szivárványhártya kihúzódik a csarnokzugból, és a csarnokvíz elvezetése zavartalanná válik. Léteznek speciális, szemnyomást csökkentő vízhajtók is.
Egy másik lehetséges módszer a lézerkezelés. A jól koncentrálható, nagy energiájú argon lézerfénnyel nyílást készítenek a szivárványhártyában vagy a csarnokzug hálózatában, ezzel a folyadékáramlás helyreállítható. Szükség esetén „klasszikus” műtét is alkalmazható.
A zöldhályog napjainkban is gondos odafigyelést igénylő betegség mind a páciens, mind a szemorvos részéről. Szerencsére biztonsággal karbantartható, így a látás sokáig megőrizhető. Ezért a rendszeres szűrővizsgálatok fontosságát – még panaszmentesség esetén is – nem lehet eléggé hangsúlyozni.
.jpg)
