A Quatrelle jubíleuma

Igaz manapság már alig lehet látni belőlük néhányat, amint meggörnyedve, agyonpakolva araszolnak az utakon. Egykor viszont úgy vásárolták őket mint a cukrot. Nem másról van szó mint a gépkocsitörténelem egyik legnagyobb legendájáról a Quatrelleről, azaz a Renault 4-esről, mely az idén ünnepli fél évszázados jubíleumát.

A projektumot még 1956-ban Pierre Dreyfuss, a Renault akkori elnöke indította meg. A főnök olyan autót szeretett volna, amely egyben sokoldalú és olcsó, és a vidéki és városi használatra is megfelel. Akkoriban a Citroen 2CV már hódított Franciaországban, így nem titok hogy részben a Kacsa mintájára és közvetlen konkurenseként dobták a piacra a Renault 4-est.

Az 1961-es Párizsi Autószalonon mutatták be az új modellt, amely rögtön háromféle változatban (R3, R4 és R4L, ahol az L a luxust jelölte) készült el. Ma is kering a legenda, mely szerint az első változat annyira rondára sikeredett, hogy nem tudtak manökeneket találni a reklámkampányhoz, senki sem „pózolt” szívesen az újonc Quatrelle mellett. A gyártó így kénytelen volt már két évre a premier után új karosszériát alkotni, ez már a ma is ismert változat. Attól a naptól egészen 1993-ig amikor a szlovéniai Novo Mesto-i gyárból kigördült az utolsó európai Renault 4-es, nem sok minden változott rajta (Marokkóban 1994-ben fejezték be a gyártását).



Az ötven év alatt az autó kinézetében nem igen változott. A műanyagkorszak sem hozott jelentősebb újítást a formában. Az 1978-as GTL jelzésű típussal érkezett az új plasztik hűtőrács, az ajtón a műanyag borítás, illetve a műszerfal minimális áttervezése. Az erőforrást izmosították fel némileg, a kezdeti 845 köbcentit 1100-ra növelték, ami 34 lóerőt jelentett a korábbi 26 helyett. A sebességváltó kezdetben 3, majd 4 sebességes lett.

A Renault 4-es sikerét elsősorban alacsony ára és üzemeltetési költsége hozta. Népszerűségét jól tükrözi, hogy hat évvel a gyártás elindítása után máris átlépte a milliós határt, és csak 32 év után nyugdíjazták. A volt Jugoszláviában, pontosabban Szlovéniában két gyárban is készítették a Renault 4-eseket, először a Litostrojban, majd a Novo Mesto-i IMV-ben.

Készült belőle kabrió, furgon, pick-up, elektromos és összkerekes verzió. Versenyváltozata rajthoz állt Monte Carlóban és a Párizs-Dakar Rally-n. A Marreau testvérek 1979-ben az 5. míg 1980-ban a 3. helyezést érték el a Dakar rallyn. Az autó egy 140 lóerős Alpine motorral volt szerelve.

A 32 év alatt több mint 8 millió (pontosan 8.135.424) darabot gyártottak a világ 28 országában, és több mint 100 országba exportálták a Renault 4-eseket. Az autó a gyártás befejezésekor is sikeres volt, bár ekkorra erősen elavultnak számított. 1988-ban a német piacról kellett kivonulnia a szigorodó környezetvédelmi szabályok miatt. Nem a kereslet hiánya miatt szüntették be a gyártást, hanem éppen a fokozatosan szigorodó környezetvédelmi és biztonsági szabványok miatt, melyek kielégítése nagy összegeket igényelt. Be kell vallani, nem is igazán tudnánk elképzelni egy ABS-es, dupla légzsákos, katalizátoros Renualt 4-est.