A pálcikás jégkrémet a 11 éves Fank Epperson találta fel 1905-ben. Véletlenül kint felejtett egy pohár üdítőt, egy keverőpálcával a hidegben, és másnap reggelre az ital ráfagyott a pálcikára. 1924 szabadalmaztatta „találmányát”, majd 1929-ben eladta, mert szüksége volt a pénzre. Élete nagy részében bánta is ezt a tettét. Frank W. Epperson, 89 éves korában halt meg 1983-ban.
Mi is a fagylalt?
A fagylalt tejből vagy tejporból, cukorból, különféle ízesítőkből (gyümölcsök vagy mesterséges ízesítőanyagok) és adalékanyagokból készült hideg édesség. Házilag is elkészíthető, üvegkehelyből vagy ostyából készült fagylalttölcsérből is fogyasztható, díszítésként gyümölcsöt, ostyát, különféle gyümölcsszirupokat, csokoládét és csokoládészirupot stb. használnak. Léteznek zöldségfagylaltok is. Általában gombócokban szolgálják fel, egy gombóc tömege körülbelül 4 dkg. Csomagolt formája a jégkrém.
A fagylaltot valószínűleg először a kínaiak ismerték, mintegy ötezer évvel ezelőtt már hóból, tejből és gyümölcsökből kevert jeges édességet fogyasztottak a tehetősebbek. Valószínűleg egyiptomi közvetítéssel került a földközi-tengeri országokba. A történelem sok híres alakja volt fagylaltkedvelő, így például Nagy Sándor a katonáinak szolgáltatta fel a jeges édességet élénkítő hatása miatt, Hippokratész betegeinek ajánlotta gyógyírként, Nero császár több száz kilométerről is képes volt jeget hozatni a különleges édesség elkészítéséhez. Rómában igen kedvelt édesség volt a tehetősebbek számára. Marco Polo kínai utazásról visszatérve több fagylaltreceptet is magával hozott. Az első, fagylaltot árusító kávéház valószínűleg Párizsban nyitott meg, ám a fagylalt addig nem terjedhetett el széles körben, amíg az ipari forradalom a konyhatechnológiát is el nem érte, hiszen a fagylalt előállítása, és főképpen folyamatos hűtése nagy kihívás elé állította a készítőket és drágává is tette a terméket. A 19. század végére a legtöbb magára valamit is adó kávéházban lehetett kapni fagylaltot is. Amerikába az 1700-as évek végén jutott el a fagylalt receptje. Miután 1904-ben Charles E. Miches feltalálta a tölcsért, a fagylalt hordozhatóvá vált, növelve népszerűségét.
Magyarországra a fagylalt osztrák közvetítéssel került a 18. században, és hamar népszerűvé vált, az 1900-as évek elején már minden szakácskönyvben volt fagylaltrecept. Akkoriban még leginkább a gyerekeknek ajánlották, bár voltak már olyan receptek is, amelyek bort és pezsgőt is adtak a fagylalthoz, ezzel leginkább a férfiakat vonzva az édességhez.
Készítése
A fagylaltot régen kézi hajtású fagylaltgéppel készítették, egy konyhasóból és jégből álló hűtőkeverékkel bélelt tartályban forgott egy kisebb, ebben keveredett a massza. A kész fagylaltot is jéggel tartották hidegen.
A keverés – amit ma már elektromos meghajtású gépekkel végeznek – fontos része a technológiának, mert az ennek révén az anyagba dolgozott légbuborékoktól lesz lágy és krémes a fagylalt.
Tápértéke
A fagylaltban a tej miatt jelentős mennyiségű kalcium és vitaminok találhatóak, viszont sok benne a káros telített zsírsav is. A modern, üzletekben kapható fagylaltok és jégkrémek stabilizáló- és emulgeálószereket is tartalmaznak, ami az eltarthatóság idejét növeli. Egy gombóc energiatartalma körülbelül 100-160 kcal, 5-15% zsírt tartalmaz.
.jpg)
