Már az elején szeretném leszögezni, hogy ez nem egy romantikus lovagregénybe illő történet, ahol egy császárfi egyszer csak felismerve az „igazságot”, saját származása és családja ellen fordul, és szívvel-lélekkel magyarérzelművé válva forradalmat szít a Habsburgok ellen. Nem, szó sincs ilyenről. József nádor mindvégig a birodalmi politika szellemében irányította az ország ügyeit, de ezt nem erőszakkal, hanem okos megegyezések keresésével tette.
Mindvégig tisztelettel és megbecsüléssel viseltetett a magyar nemzet iránt. Rendszerváltás ide vagy oda, immár 23 éve, és az embernek gyakran az az érzése, hogy József nádor munkásságáról, a magyar reformkor egyik meghatározó személyiségéről – ha úgy teszik, „a változások útjának egyengetőjéről” –, szinte alig hallott valamit a közvélemény. Ideje hát, hogy többet is megtudjunk róla.
Egy Toscanában született magyar nádor
Habsburg József Antal (1776–1847) osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, császári-királyi tábornagy II. Lipót német-római császár és Bourbon Mária Ludovika spanyol infánsnő 16 gyermeke közül kilencedikként látta meg a napvilágot. Érdemes néhány szót ejteni a nagyszülőkről is: apai ágon József nádor nagyszülei Mária Terézia magyar királynő és I. Ferenc német-római császár voltak, míg anyai ágon III. Károly spanyol király és Mária Amália spanyol királyné, szász királyi hercegnő.
József főherceg azért született a napfényes Firenzében, mert akkortájt édesapja I. Lipót nagyherceg néven Toscana uralkodója volt. A fejedelmi sarj gyermekkora igen puritán keretek között zajlott, minden pompa és fényűzés nélkül, szigorú tanrendet követve. 9 éves korában németül, franciául, olaszul és latinul „értett, írt és beszélt”; a tudományok közül a földrajzot, a történelmet és a természetrajzot szerette a legjobban. Sokat foglalkozott történelemmel, „régiségtannal” és botanikával. 6000-nél több növényt ismert, azok latin nevét és rendszertani besorolását is tudta. Szabadidejében, a későbbieken magyar nádorként is ezekben a tudományokban lelte örömét.
A firenzei éveknek 1790-ben vége szakadt, miután Lipót bátyja, II. József császár, akit a magyar történetírás „kalapos királyként” is ismer, fiúutód nélkül hunyt el, a császári korona Lipót fejére szállt, akinek így – kénytelen-kelletlen – el kellett hagynia szívéhez nőtt itáliai birtokait, és családjával együtt Bécsbe költözni, ahol II. Lipótként egy hatalmas birodalom élére került.
Sok fia közül a legidősebb, a későbbi II. Ferenc lett a trónörökös, a másodszülött, Ferdinánd otthon maradt Toscanában, a harmadikból, Károlyból apja tengernagyot csinált –, és nem is akármilyet, hiszen az asperni csatában egyenesen Napóleont sikerült legyőznie neki –, míg a negyedik császárfit, Sándor Lipótot 18 évesen a Magyar Királyság helytartójának jelölte ki (majd a magyar rendi országgyűlés 1790. november 12-én az ország nádorává választotta). Történetünk főszereplője ebben az időben még az aranyifjak gondtalan életét élte a barokk Schönbrunn csodálatos parkjaiban, vagy a monumentális Hofburg lélegzetálló pompájában.
Hogyan lett belőle nádorispán?
Amíg Lipót császár élt, Sándor Lipót főherceg és nádor az ő iránymutatásai és reformtörekvései szerint, mérsékelt és magyarbarát elvei alapján kormányzott, közvetített a magyar rendek és a bécsi császári udvar között, ám apja halála után minden megváltozott. A trónra került tapasztalatlan II. Ferenc – minden bizonnyal részben a francia forradalom fenyegető radikalizálódása nyomán is – apjánál keményebb birodalmi központosítást, szigorúbb rendőri ellenőrzést követelt meg. És, hogy a történet még érdekesebb legyen – hiszen köztudott, hogy a valós élet írja a legfordulatosabb és legmeglepőbb forgatókönyveket – erre a paranoiára 1795-ben még rá is tett egy lapáttal a Martinovics Ignác vezette magyar jakobinus összeesküvés, aminek valódi súlya – tömegtámogatás híján – sokkal jelentéktelenebb volt, mint amekkora fenyegetést a császári hatalom kiérzett belőle. Egy maroknyi, magasan képzett idealista és humanista hazafi vett részt benne, ám ennek hatására a megrettent 22 éves nádor egy szélsőségesen reakciós programjavaslatot dolgozott ki, amely szerint Magyarországon a rendet és nyugalmat a legkeményebb sajtócenzúrával és rendőri erőszakkal kell fenntartani. A forradalmi eszmék terjedésétől tartó Ferenc császár pedig magáévá tette öccse javaslatát…
Ám a sors közbeszólt: Sándor Lipót nádornak kedvenc kedvtelése, az amatőr vegyészkedés az életébe került. Éppen egy tűzijáték előkészítésén dolgozott, amikor munka során robbanás történt, és a tűzben a főherceg olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy néhány nap múlva, szörnyű szenvedések után meghalt. Két hónappal később, 1795. szeptember 20-án
utódjául a nádori tisztségre a császár soron következő öccsét, a 19 éves József Antal főherceget jelölte. Magyarország szerencséjére az abszolutisztikus elnyomó módszerekre építő, magyarellenes Sándor Lipót helyére lépő József nádor felvilágosult gondolkodású, a magyarokkal mindig együttműködésre törekvő személyiség volt. Több mint fél évszázadnyi magyarországi tevékenysége jelentősen elősegítette az ország, különösen Buda és Pest városának fejlődését.
A nádori tisztség, egy egyedülálló európai jogintézmény
A nádor vagy nádorispán (latinul: Palatinus regni) a feudális Magyarországon az ország első zászlósura, a király után a legnagyobb országos méltóság volt. Már Szent László törvénykönyve is szól a nádor bíráskodásáról. Hatáskörét az 1485-ös, ún. nádori cikkelyek pontosan szabályozták. Ezek szerint a nádor a király távollétében annak helytartója, a kiskorú király gyámja, a nemzeti felkelés vezetője, az ország főkapitánya, a jászok és a kunok grófja stb. 1848-ig a rendi országgyűlés felsőházának, a helytartótanácsnak és a hétszemélyes táblának is elnöke volt. A nádort a király javaslatára a rendi országgyűlés választotta.
A magyar nádori hivatal az egyetlen olyan európai intézmény volt, amely Nagy Károly hivatalszervezetéből vette eredetét és egészen 1790-ig sajátosan magyar jogintézmény maradt, miközben világosan kifejezte a nemesi rendek és a központi hatalom mindenkori viszonyát.
Magyarország történelmében Aba Sámuel volt az első nádor (később királlyá választották), az utolsó, a sorrendben 104-ik pedig történetünk főhősének fia és utódja, István főherceg, akit 1848. szeptember 25-én Bécsben lemondattak erről a tisztségről.
A kiegyezéskor hivatalosan is felszámolták azt a széles jogkört, amellyel az uralkodó távollétében a nádor, mint annak helyettese rendelkezett. |
Magyarország első embereként
József Antal főherceg tizenhat éves korában járt először Pest-Budán, amikor bátyját, Ferencet Budán magyar királlyá koronázták (1792. június 6-án). Ez alkalommal ismerkedett meg gróf Zichy Károly országbíróval és gróf Pálffy Károly kancellárral. Meglátogatta Buda környékét, az egyetemi könyvtárat, a botanikus kertet és az egyetem természettudományi gyűjteményét. Ekkor azonban még másik bátyja, Sándor Lipót főherceg volt Magyarország nádora. Az előzőekben ismertetett események folytán három évvel később – immár helytartóként – tért vissza a magyar fővárosba. Nem belső indíttatásból és lelkesültségből, őt (akkor még) pusztán a kötelesség hozta ide...
A főherceg higgadt komolysága, pártokon fölül álló igazságossága és fiatal egyéniségének varázsa, valamint az, hogy igyekezett megtanulni magyarul, gyorsan népszerűvé tették. Helytartói kinevezése után egy évvel, az 1796-os pozsonyi országgyűlésen a rendek közfelkiáltással megválasztották őt a Magyar Királyság nádorává.
Már megbízatása első éveiben kiállt az országgyűlési szólásszabadság mellett. Az ország állapotáról írott évi nádori jelentéseiben többször is javasolta császári bátyjának, II. Ferencnek, hogy az uralkodó térjen vissza az alkotmányosság útjára, és átgondolt reformokkal igyekezzék javítani a magyar közvéleménynek az uralkodóházról kialakított véleményét, illetve viszonyát. Sikerült neki elérnie, hogy a császár kegyelmet adjon a börtönbüntetésre ítélt magyar jakobinusoknak, köztük Kazinczy Ferencnek.
Lévén, hogy József nádor a magyar reformkor idején élt, kortársa és eszmetársa volt Széchenyi Istvánnak. „A legnagyobb magyar” számos reformindítványának keresztülvitelét csakis József nádor közvetítésének köszönhette. József nádor az ügyes és sikeres összekötő szerepen túl jómaga is sokat tett az ország gazdasági és kulturális felemelkedéséért, Pest-Buda szépítéséért. Bőkezű mecénásként támogatta a művészeteket és a közoktatást.
1802-ben támogatásával jött létre a nemzeti könyvtár, amely a Széchenyi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum magva lett - ennek gyűjteményét is segített bővíteni, értékes kódexeket és ősnyomtatványokat ajándékozva. 1808-ban létrehozta a Szépészeti Bizottságot, ő kezdeményezte az új városrész, a Lipótváros kiépítését. 1815-ben a gellérthegyi csillagvizsgáló építését szorgalmazta, úttörő szerepe volt a Városliget rendezésében (a legöregebb platánfák az ő alcsúti birtokáról származnak) és a Margitsziget parkosításában.
1826-ban ő alapította meg Pesten a Vakok Intézetét, majd elvállalta annak védnökségét is. Széchenyi terveivel összhangban támogatta az 1828-ban elkészült kőbányai lóvasút építését, majd a Pest–Vác vonal létrehozását. Részben az ő tevékenysége nyomán vált Pest provinciális kisvárosból az 1830-as évekre országos politikai, kulturális és gazdasági központtá. Részt vett az 1835-ben felavatott magyar tisztképző intézet megalapításában, amely I. Ferenc feleségéről kapta a Ludovika nevet.
1825-ben József nádor vette rá Ferenc bátyját, hogy – 13 év szünet után – hívja össze az első reform-országgyűlést. Elkötelezett híve volt a Tudományos Akadémia megalapításának, melyhez – Széchenyi István mellett – magánvagyonából ő maga is jelentősen hozzájárult. Az 1838. évi pesti árvíz idején ő irányította a mentést, majd a későbbiekben sokat tett az árvízkárok enyhítéséért. 1840-ben amnesztiát szerzett az elítélt Kossuthnak, Wesselényinek és Lovassy Lászlónak. Segített létrehozni a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, alcsúti birtokán mintagazdaságot hozott létre, új terményeket és korszerű eljárásokat honosíttatva meg. Számos humanitárius egyesületet támogatott, 1846-ban alapította a róla elnevezett Ipartanodát, a Műegyetem elődjét.
Ilyen szerteágazó, a magyarok érdekeit szem előtt tartó tevékenysége nyomán nem csoda, ha a bécsi udvarban egy idő után csupa gyanakvás vette körül, ellenfelei azzal vádolták, hogy el akarja szakítani a magyar korona országait, s maga akar király lenni.
Magyarországon közkedvelt személy volt és megbecsülés övezte, hiszen nádori munkája összeforrt a XIX. század első felének magyar reformtörekvéseivel. A magyar nemzeti szellem ébredése az ő hivatali tevékenysége idején bontakozott ki, és az a feladat hárult reá, hogy a Bécsben élő Habsburg uralkodók abszolutizmusa és a Magyarországon erősödő magyar nemzeti öntudat ellentétét lehetőleg kiegyenlítse.
| „Származásra nem volt magyar, a nyelvet soha folyékonyan nem beszélte. Nem nőtt fel magyar légkörben. Szemléletének és meggyőződésének jellegzetes vonásai magyarországi tapasztalatainak hatása alatt, de udvari nevelésének szilárd alapjain természetesen fejlődtek ki. Bécsben mégis azt vetették szemére, hogy Magyarországot el akarja szakítani a Monarchiától, és ő kíván a trónra ülni, hogy királyi koronára vágyik... Az udvar hűtlenséget, elszakadási törekvéseket vetett szemére, mert a nemzeti kívánságok érvényesítését előmozdította... az alkotmányos érzület és meggyőződés volt az az alap, amelyen a nádor ellen Bécsben gyűlölet, Magyarországon a népszerűség kifejlődött... Áldatlan helyzet volt az, amelyben a nemzet akkor vergődött, és áldatlan volt a közvetítő szerep is, amelyet a nádornak be kellett töltenie.” – írta róla 1944-ben életrajzírója, Domanovszky Sándor. |
A Habsburg-ház magyar ágának megalapítója
József nádor háromszor nősült. Első két feleségét korán elveszítette. A Napóleon elleni szövetség egyfajta megpecsételéseként bátyja parancsára kellett elvennie I. Pál orosz cár egyik lányát, nagyhercegnőt (1783–1801). A házassága azonban másfél esztendeig sem tartott, bár a politikainak tervezett frigyből valódi, boldog házasság vált. Sajnos a fiatalasszony első gyermekének születésekor gyermekágyi lázban meghalt, kislányával együtt.
Második házasságát 14 évnyi özvegységet követően kötötte Hermina Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym-i hercegnővel (1797–1817), aki ikergyermekeinek születése után gyermekágyi lázban elhunyt. Gyermekei: Hermina Amália Mária főhercegnő (1817–1842, aki később egy prágai kolostor apátnőjeként hunyt el) és István Ferenc főherceg (1817–1867), aki István nádor néven 1847-től 1848. szeptember 24-ig Magyarország utolsó nádora volt. A főherceg nőtlenül és utódok nélkül hunyt el, halála körülményei ma is tisztázatlanok. Egyesek politikai gyilkosságot emlegetnek, hasonlóan, mint Széchenyinél.
Harmadik házasságát József nádor 1819-ben kötötte az evangélikus vallású Mária Dorottya württembergi hercegnővel (1797–1855). A nádorné magáévá tette férjének a magyarok iránti rokonszenvét. A Habsburg ¬ház nőtagjai közül 1826-ban Mária Dorottya főhercegné szólt először magyar nyelven a magyar országgyűlés küldöttségéhez. E házasságból 5 gyermek született, de csak 3-an élték meg a felnőttkort. Erzsébet főhercegnő (1831–1903) egyetlen lánya, Habsburg–Estei Mária Terézia főhercegnő, modenai hercegnő (1849–1919) III. Lajos bajor király feleségeként Bajorország királynéja lett. Legfiatalabb lánya, Mária Henrietta főhercegnő (1836–1902) II. Lipót belga királyhoz (1835–1909) ment feleségül.
József nádor ma is élő férfiági leszármazottjai fiatalabb fiától, József Károly főhercegtől (1833–1905), a Magyar Királyi Honvédség egykori főparancsnokától származnak. A nádor késői leszármazottai mindmáig szoros kapcsolatokat ápolnak Magyarországgal.
József nádor 1847. január 13-án Budán halt meg, „alhasi betegség” (valószínűleg béldaganat) következtében. Bebalzsmozott holttestét a Budavári Királyi Palota Nádori kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Kossuth Pesti Hírlapja 1847. január 19-én így írt róla: „Keserveink közé vigasztaló érzelmek vegyülnek. A sírbolt bezáratott, s a nemzet ősz nádorának tisztelt arcvonásait nem fogja látni többé; de a sírtól, melyet könnytelt szemekkel körülállánk, menjünk Buda várfalára, s átnézve, az emelkedő testvérváros házsora tűnik fel előttünk, ha eszünkbe jut, hogy e hazának messze határai között nincsen hely, mely gyarapodásában József nádor munkásságának nyomait fel nem találná; át fogjuk látni, hogy őt egészen nem vesztettük el, hogy nemcsak neve, de életének egész eredménye megmaradt közöttünk.”
Felemás történelmi megítélése
József nádor Habsburgnak született és magyarnak halt meg. Utólagos megítélése azonban közel sem egyértelmű. A magyar történelem nehéz korszakában hálátlan szerepet töltött be. Amikor 1846-ban nádorsága ötvenedik évfordulóját akarta ünnepelni az ország, ágynak esett, így a nemzet háláját akkor sem élvezhette. Ez alkalomra írta meg Horváth Mihály és Garay János a „Nádor-emlék” című munkát, amely azonban csak 1865-ben jelenhetett meg. E munka előszavában olvashatók Horváth Mihály következő sorai: „...Nem képes a történetírás neki teljes igazságot szolgáltatni; mert a legfontosabb adatok, melyekből leginkább kitűnhetnék, mit tett ő e honért, nyilvánosságra nem jutottak.”
Az „igazi” József nádor teljes képéhez az is hozzátartozik – mint már utaltunk rá –, hogy habár Széchenyi István mellett ő az az egyetlen személyiség, aki képes volt magáévá tenni és szolgálni egyfajta magyar érdekeket kifejező reformprogramot, ám Széchenyivel ellentétben sohasem feledkezett meg a birodalmi érdekek érvényesítéséről.
József nádor halála (1847) után hamarosan felgyorsultak az események, a vérzivataros forradalmi időszak alatt és után aligha jutott az ország lakóinak eszébe egy „mégiscsak Habsburgról” megemlékezni. A második világháború és az azt követő „vörös évtizedek” ismét alkalmatlanok voltak arra, hogy a témával foglalkozzanak. És még egy fontos tény: 1946 tavaszán porig égett az alcsúti kastélya, amelynek a levéltára tartalmazta az életére vonatkozó legfontosabb és legtöbb bizonyítékot. Személye így egyre inkább homályba vész, életműve elhalványodik.
Pedig nem szabadna elfelednünk, hogy a dinasztia 400 éves magyarországi regnálása alatt ő volt az egyetlen Habsburg, aki korlátozott eszközeivel Magyarhon és a nemzet érdekeinek szentelte életét. És mindeközben ez az ember úgy kormányozta az országot, hogy egyetlen barátra, egyetlen igazi állandó szövetségesre sem talált.
Alexandra Pavlovna orosz nagyhercegnő, az első felesége (Vladimir Borovikovsky festménye, 1796)
József nádor időskori portréja (Barabás Miklós festménye, 1846)
Az ifjú József főherceg (ismeretlen szerző, 1788)
Hermine von Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym hercegnő, a második felesége
A harmadik felesége: Mária Dorottya württembergi hercegnő (fénykép, 1840)
Legidősebb fia, István főherceg, Magyarország utolsó nádora és hitvese, Habsburg Hermina főhercegnő
Legidősebb fiának, István nádornak a portréja (Joseph Bekel akvarellje, 1847)
I. Ferenc osztrák császár, József nádor fivére (Friedrich von Amerling festménye, 1832)
Lányából, Mária-Henriette-ből Belgium királynéja lett (Franz Winterhalter festménye, 1863)
A nádor síremléke a budai királyi várban
A róla elnevezett tér Budapesten
József nádor huszáruniformisban (Johann Nepomuk Höfel festménye)
József nádor a halotti ágyon (Szeremley Miklós metszete)
13 – Alcsúti kastélya, a tűzvész előtti állapotban
.jpg)
