A bioüzemanyag a fosszilis üzemanyagok alternatívájaként kerülhet szóba. Tömeges alkalmazásuk megoldást jelenthet az üvegházhatású gázok részarányának csökkentésében, a piacon jelentkező termékfölösleg hatékony hasznosítására, és nem utolsósorban új munkahelyeket teremthet.
A jelek szerint új iparág honosodik meg tájainkon: a biodízel gyártás. Egy dinamikusan fejlődő termelői ágazatról van szó. Gombamód szaporodnak szűkebb és tágabb környezetünkben a biodízelt és bioetnaolt előállító üzemek. Beindult a propagandagépezet is, röpködnek a fejünk fölött az új fogalmak és szárnyra keltek a nagyszerű jövőről szóló lelkes víziók is. A tisztánlátás kedvéért nem ártana szemügyre venni, miként kapcsolódnak egymáshoz a tények és az alighanem túlzottan derülátó magyarázatok.
A bioetanolt Európában cukorrépából, búzából és kukoricából állítják elő, Észak-Amerikában a kukorica vagy búza, Dél-Amerikában a cukornád az alapanyag. A biodízel olajos növényekből, repcéből és napraforgóból készül, az Egyesült Államokban szójából is. A fölsoroltak kivétel nélkül a megújuló energiaforrások közé tartoznak. A meg nem újuló energiaforrásokkal, a kőolajjal, a földgázzal, a szénnel ellentétben ezek nem (készleteikben folyamatosan) fogyatkozó energiahordozók, gazdálkodással ugyanis újból előállíthatók. A leggyakrabban emlegetett előnye a bioüzemanyagnak, hogy felhasználása kisebb széndioxid kibocsátással jár, mint ami a fosszilis üzemanyagok égése során a levegőbe kerül. Az üvegházhatású gázok légköri arányának a csökkentése napjaink egyik legfontosabb kérdése. Az Európai Unió felkarolta ezt a törekvést, csatlakozott az ezt célzó kyotói egyezményhez. (A legnagyobb szennyező, az Egyesült Államok elzárkózott ettől.) Emiatt az Unió országaiban, s nemcsak ott, szorgalmazzák a bioüzemanyag termelés növelését. Más okok is indokolják ennek a viszonylag új technológiának az elterjedését. Közismert, hogy a világ kőolajkészletei kifogyóban vannak, egyes jóslatok szerint a század közepe táján már nem lesz kifizetődő ennek a fosszilis energiahordozónak a kitermelése. A bioüzemanyag pedig a fosszilis üzemanyagok alternatívájaként kerülhet szóba. Két további okot is felsorolhatunk: a bioüzemanyag gyártás megoldást jelenthet az európai piacon jelentkező termékfölösleg hatékony hasznosítására, és nem utolsósorban munkahelyeket teremt.
A lelkes támogatók ezeket az érveket sorakoztathatják föl. Az ellenérveket elfelejtik megemlíteni, pedig bőven akadnak. A termékfölösleg hasznosítására jobb megoldásokat is alkalmazhatnának, a nyakunkon lévő klímaváltozás következtében pedig, legalábbis Európa déli és középső régiójában, a bő termés valószínűleg egyre ritkább jelenség lesz. A munkahelyekkel kapcsolatban sokkal egyértelműbb a helyzet, több munkahelyet veszíthetünk, mint amennyit nyerhetünk. A bioüzemanyag termelés nyersanyagellátása hatalmas vetésterületeket igényel, s ez negatív hatással lehet az állattenyésztésre: a lecsökkent takarmánytermő területek aránya jelentős mértékben megnövelheti az állattenyésztés költségeit. Arról nem is beszélve, hogy a munkaigényesebb ökogazdálkodás sokkal több munkáskezet foglalkoztathatna, s eközben a környezetszennyezés csökkentéséhez is jelentősebb mértékben hozzájárulna.
A bioüzemanyag felhasználása valóban kevesebb széndioxid kibocsátást eredményez, az előállítása viszont szennyezéssel jár. Egy liter bioetanol előállításának tizenhárom liter szennyvíz a mellékterméke. (A jövőben a Kárpát-medence, benne Vajdaság egyik legégetőbb problémája a talajvízkészletek rohamos csökkenése lesz.) Globálisan nézve még nyilvánvalóbbak a negatív következmények. A világ második legnagyobb bioetanol termelője Brazília. Itt cukornádból készítik az üzemanyagot, ami előállításának a leggazdaságosabb formája. Hogyan biztosítják ehhez a nyersanyagszükségletet? Az őserdők irtásával, mivel a cukornádültetvények a kivágott erdőterületeken létesülnek. Miközben a széndioxid kibocsátás csökkentésének a jegyében egyre több bioetanolt gyártanak, aközben a legnagyobb széndioxid elnyelő, a Föld tüdejének is nevezett amazonaszi őserdő egyre csak zsugorodik. A termelésben jelenleg az első helyen álló Egyesült Államok esetében is érdekes a helyzet, ott a piacképtelenné vált génkezelt kukoricából állítják elő a bioüzemanyag nagy részét.
Gazdaságossági szempontból nézve az is csak felemásan igaz, hogy a bioüzemenyag a fosszilis üzemanyagok alternatívája volna. A mostani árviszonyok közepette a bioetanol állami szubvenciókkal lehet versenyképes a fosszilis üzemanyagokkal. A jelen helyzetben ezen két dolog változtathatna: ha nagymértékben megnövekedne a fosszilis energiahordozók ára, vagy ha jelentősen lecsökkennének a nyersanyagárak. Magyarországon a külföldi befektetők például mintegy 100 eurós tonnánkénti gabonaárral számoltak, hogy gazdaságos lehessen az ottani bioetanol termelés.
Ezekről is érdemes volna elgondolkodni. Ne csak a fényes oldalt lássuk, hanem az árnyékost is.
.jpg)
