Légi parádé Újvidéken

Hazaérvén, egy tervszerűen hosszúra sikeredett víkendet követően, fűtöttek a frissen szerzett élmények, hogy mihamarabb „tollat fogjak” és rövid, csupa fényképes beszámolómat megfogalmazzam. Valami azonban azt sugallta, aludjak rá egyet, mert a filmkockák kezdtek valahogyan másképpen összeállni odabent.

A légi parádéra, mely 11:00 órakor megkezdődött, csak 13:00 óra multával volt módomban odaérkezni, többedmagammal, a fél adai sakkcsapattal. „Én fogom a kormányt” elvén, amit előre meg is beszéltünk. A Lovćenaci „Njegoš“ sakk klubbal volt ligás mérkőzésünk, a szabadkai községközi bajnokság (MOL) harmadik (3.) fordulójában. A cseneji sportrepülőtér innen már csak egy autóugrásnyira fekszik az E75 nemzetközi úton délirányban, Újvidéktől 16 kilométerre északra. A feladat magaslatán kellett lennünk. A feladat, pedig „egyszerű” volt: minél előbb dűlőre vinni a 10:00 órakor kezdődő nyolctáblás (8t) sakkmecset, lehetségesen javunkra. Ez meg is történt, 1:7–re nyertünk idegenben (6 győzelem, 2 döntetlen), azzal hogy a második táblán elhúzódott a parti, a játékosok rendelkezésre álló teljes ideének kihasználásáig. Ez kétszer másfél (1,5) óra az első 30 lépésre, majd fél (0,5) óra ráadás a befejezéséig = zászlóleesésig. Azért megvártuk a „késlekedő” csapattársunkat, ki döntetlenezett, de néha úgy tűnt, akár katapultülésen ültem volna.

Ízléses, részben önmagáért beszélő belépőjegy




















Ahogyan Szőreg irányából közeledtünk a Csenej sportrepülőtérhez a szélvédőn keresztül már látni lehetett a repülőtér légterét, telirajzolt nyomjelző csíkokkal, melyet a le-föl cikázó műrepülő gépek húztak maguk után (egy kis kerozint fecskendeznek a szikráktól mentesített kipufogócső végződésébe). A főbejáraton autóval behajtani nem lehetett, ezért ideiglenes hátra arc, és az út mentén a repülőtéri akácos sarkánál parkolót fogtam. Minden irányban ember és autóáradat. Kezdve a „Lis” repülős vendéglőtől, egészen a cseneji útkereszteződésig a kifutó ellenkező hosszvégén. Ez már magában meglepő volt, ilyen tömegjelenségre nem számítottam. A jegyárus aprópénznélküli faragatlan modorát, melyet azért lesarkosított a szebbik nemű társa, egy-kettő magunk mögött hagytuk, egy sakksánccal, és bent voltunk. Itt legalább tízezer (10 000) látogató van, becsültem fel. Tegnap délután (2008. május 31., szombat) az adai rekreációs központban ugyanilyen meglepetésszerű emberáradatot tapasztaltam a pásztorgulyást főző Guinness-rekord alkalmával. Jól esett mindkettő, érződött a levegőben, hogy másoknak is. Évek óta nem tapasztaltam ilyen méretű pozitív jellegű szórakoztató rendezvényeket mifelénk. Tavaszvég, nyárelő, a légi bemutató is erre vall.

A számomra igen jól ismert sportrepülőtér egy új arculatát tárta elém. Ide erősítés érkezett, merült fel bennem. Vasárnap, egy repülő központtá változott. Az iránytű rózsájának minden irányából érkeztek ide repülőgépek és pilóták. Belföldiek és a szomszédos országokból is. Régi álmok jelenése, beleértve azt a tervrajzott is, amelyet még a hetvenes években serdülő pilótatanoncként láttam „a nagyok kezében” a beton-kifutópályáról és Vajdaság „ÚJVIDÉK” repülőteréről. Voltam már légi bemutatókon itt, Adán, Szabadkán, Zomborban is, Belgrádban „Surčin“ és „Batajnica” légikikötőin úgyszintén, de 1990 előtt. Azok még „vasfüggöny” (rácskorlát) nélküliek voltak, igaz a nézőknek csak távolabbról lehetett szemlélni a repülőket és a kifutót, kevesebb felügyeletet teljesítővel, mégis rendezett parkolókkal, rosszabb kihangosítással, relatíve modernebb repülőkkel, és rövidebb ideig tartottak. Nekem most úgy tűnt, a légtéren átíveltek a kapcsolatok, határok nélkül, különben is határtalan, és valahogyan besuhant a környező külvilág ide, mink meg oda. Nem hiába láttam tavaly a „Kecskeméti Nemzetközi Repülőnapok” alkalmával a kékszínű kezeslábas embereket, tapasztalatot gyűjteni az odasereglett repülős-világiaktól. És ezt nagyon pozitívnak és tradícióhoz méltónak tartom. Ez már ismerős közeg számomra. És lehet, hogy nem csak számomra.


A megváltozott újvidéki „Csenej” repülőtér, a házigazda


A „Repülő csillagok”, más neves műrepülő kötelékekhez hasonlóan, felsorakozva szárny - szárny mellet a közönség felé, miközben egyszerre, vagy dominódőlésszerű egymásutánban végzik teendőjüket. Látványos képzettség elejétől, végig.

Egy kis ismertető magyarázat:


Nemzetközi Repülőnap Kecskemét 2007. augusztus 11.: balra a „Repülő csillagok” Galeb G-2 sugárgépe a sikeres kötelék műrepülést követően elgördül a több tízezret számláló közönség előtt; jobbra: a francia „Patrouille de France“ és a „Repülő csillagok” műrepülői az „Alfa Jet“-nél, miközben éppen figyelik Veres Zoltán bravúrjait a légtérben (kép szerint jobbra, fent ...).

Ennek köszönhetve (is) kerülhetett vasárnap (2008. június 1.) Újvidékre Veres Zoltán műrepülő Európa-bajnok pilóta, Magyarországról, hármasfogatú csapatával. Parádés kötelék műrepülést mutattak be, amit „szem és fül” megkíván, nagy tapssal jutalmazván meg őket az idesereglett közönség. És díjjal is jutalmazták Zoltánt, igaz repülőgépét nem mervén otthagyni, kicsit később vette át azt (és az ügyeletesek?). A különítmény, élén Veres Zoltán pilótával, kitartó előszeretettel állt rendelkezésre sokaknak, egy közös fotóra, pár szóra, autogramra. Ötezer (5000) órát töltött a levegőben csak sportrepülőgépekkel, miközben egy MALÉV Boeing 737 –es légiforgalmi pilótája is egyben. Ez ismét, ráadás több ezer (n x 1000) repült órát jelent. Volt alkalmam vele a keresztkormányzásról is szakmai szót váltani, miközben együtt tekintettünk a „negyedik forduló” felé (lásd „Sebesség és magasság” 2. részét a szerző cikkeiből). Végezetül, motorindítást és kigördülést vezényelnem számukra. Természetesen, előzőleg ő mindent angolul lerádiózott az irányítótoronnyal. A repülőnap befejeztével, olyan 17:00 körül, mikor már a közönség javarésze hazafelé tartott, Zoltán még egyszer fölszállt, és úgy mintha csak sajátmagának tenné, szólózott egyet a kifutó felett, bemutatva a műrepülés magas színvonalú tudását. Mi meg kiültünk a „páholyba”, alkalmi kerthelységi székekre és végignéztük. Köszönjük. Bár, fordítva jobb lett volna (lásd „Szülőházam fölött dobbanó szívvel” 3. részét). Kár hogy nem kétüléses a gépe, esetleg… . Majd legközelebb, szokták mondani.



Veres Zoltán autogramjával ellátott ajándék képeslapja:
a helyszínen, kérésre, saját repülni is tudó kezével írta alá
A „Repülő csillagok” úgyszintén sikert arattak, az ötös (5) kötelékkel színvonalasan lerepült műsorszámukkal, Galeb G-2 sugárgépeikkel, füves pályáról fel- és leszállva. Ugyanúgy imbolyogtak nekilendülésekkor és kifutáskor, mint a légcsavaros sportgépeink. Ilyet először láttam, bár még a repülők hajdani megjelenésekor hirdették ezt a lehetőségüket, kilyuggatott betonpályák esetére. Nagykanász Istvánnak hívják az egyik pilótájukat. Nyitott metálik ezüstszínű meseautón díszlépésben vitték őket végig a közönség kerítéssora előtt. Nagy taps. Ezt még a francia „Patrouille de France” sem tette meg (tavaly, 2007-ben), az olasz „Frecce Tricolori formation” pedig gyalogosan integetett (2005-ben), Kecskeméten.


Az egykoron hazai tervezésű és gyártmányú „Galeb” (Sirály) G-2 repülőgépek „Rolls Royce” sugárhajtású motorral elsősorban a repülés oktatására szolgálnak. Kitűnően alkalmasak műrepülésre. Színezésük ez alkalomra „trendy”, esetleg a hascsillaguk tűnt ellentmondónak, mert igazából a hulló csillagok – meteorok – piroslanak, a repülő csillagok inkább ezüstös és aranyszínben tündökölnek, akár az üstökösök, vagy az esthajnalcsillag, a „Zvezda danica“, is.

Az ejtőernyőzés is szerves része egy ilyen légi műsornak, így az Antonov An-2 „Ancsából” egymás követő szaporában ugráltak ki a szárnyernyősök. Földi irányításban részesültek ők is, rádióval, a tapasztalt oszlopos cseneji ernyős Momčilo személyében. Nagy örömükre, elkerülhették a homokkört és a lehetőséget kihasználva, mindannyian a nézők előtti füves pályára irányították sikló „paplan” ernyőiket és a szó szoros értelmében leszálltak, ki ugrásszerűbben, az ügyesebbjei viszont talpsuhintó kiszaladással.

Az égiek segítségére is szükség jelentkezik ilyen műsoroknál. Az időjárás inkább kedvezett, mint nem. Napsütés és szélcsend uralta a légteret, viszont a bárányfelhőkig emelkedő termik oszlopoktól, a levegő kavarodása, a turbolencia fokozott volt. „Zötyögött” a légútvonal, nem a gyenge „tollazatúaknak” felelt meg. Ezt a pilóták érezték meg - meg remegő gépeiken, a nézők szemében azonban ők „csak úgy siklottak” az égbolton. Ki megóvta idáig magát a napsütéstől, most pótolhatott. Mindenfelé mosolygós, naptól megkapott arcokat, valamint kézkarokat, nyakszirteket lehetett megfigyelni.
Az összbenyomás az újvidéki Air Show–ról nagyon jó. Szép és látványos volt. Mivel már többszörösen részese voltam, a fő posztok egyikén, légi bemutatók szervezésében és levezetésében, el tudom képzelni a háttérben befektetett tetemes igyekezetet (munkát, anyagiakat és felelősséget) is. További fejlődés kiindulópontjaként nagyon is megteszi. Legközelebbre talán már a főbejárati kapuoszlop és a sport-irányítótorony építkezése is befejezőben lesz. Meséljenek tovább a képek:


Kötelékbukfencben a „Repülő csillagok”


Egymásfölé sorakozva a szélkolbász fölött


Parkolón a Galeb G-2 „Repülő csillagok”


Parkolón a Galeb G-2 „Repülő csillagok”


Momčilo az ejtőernyős irányító


Veres Zoltánnal és műrepülőjével


A kétüléses kötelék műrepülőgép


Haló torony. Itt Veres Zoltán és a „HA-NEM”


A sport vetélytárs JAK repülőgép


A belgrádi „Galeb” repülőklub Zlin Trener és Milan M. pilótájával


Ezt csak egyszer vezettem: Cessna 172


Cessna 172 megduplázott műszerfala


A szorgos, elnyűhetetlen An-2.-esek parkoló glédában


Business class – üzleti osztály légcsavaros kétmotorosa


Fieseler „Storch” a rekonstruált „Gólya“


Az első szárnyalás a „Kraguj”-on


Simeon sakkozó széles mosolyú lelkesedése az Utva-75 -ben


Lóránd ikertestvére egy valódi „ugratható huszárral” sakkozik


Találkozás: Ezzel, a ma is újvidéki Utva-75 YU-DJK (Delta, Julia, Kilo) repülőgéppel tettem vizsgatanúsítást sportpilóta engedélyemhez, akkor még szárnysegéd nélkül


Melléklet: kivonat a repülőkönyvecskémből


Akár mehetnénk egy „Háromszög a levegőben” körképezésre is…


Add tovább tudásod…


Szóval, így fest ez élőben, live


Szemrevaló kétkerekű „röpcsik” szárny és katapultülés nélkül


A tűzoltóknak és mentőknek nem jutott szerepkiosztás, csak ügyelet


Üzemanyag nélkül nem megy


A repülőtér lassan nyugovóra tér, a szélsebesség nulla (0)


A sakkmérkőzés nyitójelenete 10:00 órakor: Lovćenac–Ada = 1:7