Ultramaratonista

A televízióban sokféle érdekes, különc embert láthat az ember. Ezeknek egyikét, az ultramaratonistát a TV2-ben mutatták be. Olyan személyről van szó, aki futva közelít meg magasan fekvő célokat. Már az is különlegesnek számít, ha valaki maratoni futásra adja a fejét, vagyis futva megtesz 42 kilométeres távot. A maratoni futó sík terepen halad a cél felé, az ultramaratonista viszont felfelé szalad. A dolog szélsőséges voltát jelzi az összetétel ultra- előtagja.

Olykor azt a személyt is ultramaratonistának titulálja a sajtó, aki a szokásosnál jóval hosszabb távon versenyez. Közéjük tartozik Zsigovics András is, aki 1995-ben fölényesen megnyerte a leghosszabb egytávú európai futóversenynek számító, Nyíregyháza és Budapest közötti 268,4 kilométeres kelet-magyarországi ultramaratoni futóversenyt. Mindössze hárman értek célba a mezőnyből. A 22 óra 5 perc 58 másodperces eredménnyel nyerő várpalotai futó több mint négy órával előzte meg a második helyezett versenyzőt. Az egyébként alumíniumöntőként dolgozó Zsigovics ezen a versenyen világcsúcsot állított fel a 12 órás futásban 164550 méterrel. Már az első 12 óra alatt megjavította a görög Jannisz Kurosz 162625 méteres világrekordját.

Az ultramaratonista főnév helyett az ultramaratonfutó szó is előfordul. Így nevezték annak idején a sajtóban a szegedi Sípos Istvánt, amikor 1994-ben megnyerte a Moonbat Trans America elnevezésű 4709 kilométeres futóversenyt, amelyet Los Angeles és New York között rendeztek. A legrövidebb útszakasz 45, a leghosszabb pedig 99 kilométer volt, naponta átlagban 73,5 kilométert futottak a versenyzők. A legnagyobb próbatételt a sivatagi szakasz jelentette, ahol délben az ötven fokot is elérte a hőmérséklet. Sípos István harmincöt útszakaszt nyert meg a hatvannégyből. 

Az ultra- előtagú összetételek közt több melléknév is akad: ultramodern (szélsőségesen, kirívóan újszerű), ultraszonikus (a hang sebességét meghaladó), ultrapórusos (aminek a felületén molekuláris méretű pórusok vannak), ultraviola (ibolyántúli, a röntgensugarakon inneni), ultramontán (szélsőségesen klerikális, pápapárti, olyan személy, aki a pápai uralmat a világi hatalom fölé helyezi) stb.

Az ultra főnévként is önállósult, egyrészt szélsőséges, túlzó személyre utal, másrészt történelmi viszonylatban bizalmasan a francia gyarmatosítás legszélsőségesebb irányzatának a hívét jelöl. A feltehetően belőle képzett ultraizmus szélsőségességre vonatkozik (amely elvekben, felfogásban, követelésben jut kifejezésre). Az ultrakolonialista összetétel olyan országgal kapcsolatos, amely a gyarmatokhoz a végsőkig ragaszkodik, ezen a téren semmiféle kiegyezésre nem hajlandó.

A „szélsőséges, túlságos” értelmet olykor a szélső- és a túl- előtag is kifejezi. Az előbbi szerepel a szélsőbal, szélsőbaloldali, illetve a szélsőjobb, szélsőjobboldali szóban (az első kettő fokozottan baloldali, radikális párttal vagy személyek csoportjával van összefüggésben, a második kettő pedig túlságosan jobboldaliakkal, akiknek a helyük a jobboldali padsorok szélén van a parlamentben). Az utóbbi fordul elő a túlérzékeny, a túlfeszített, a túlzsúfolt, a túlhajtott stb. melléknév esetében. A túlérzékeny az átlagosnál érzékenyebbet jelöl, a túlfeszített a testi erőt, szellemi képességet vagy az anyagi lehetőségeket túlzottan igénybe vevő személyre utal, a túlzsúfolt nem egyéb, mint igen nagymértékben zsúfolt, a túlhajtott vonatkozhat túlságosan meglendített mozgó testre, amely szilárd pontra van függesztve, illetve a választékos beszédben túlzásba vitt, mértéktelen dologra, cselekvésre, szertelen emberre.