Guar-gumi és dioxin

Guar-gumi és dioxin

Az Európai Bizottság július végén értesítette tagállamait, hogy magas dioxinnal szennyezett guar-gumi élelmiszer-adalékanyag került forgalomba. A rendelkezésre álló információk szerint az India Glycols Ltd. által forgalmazott termékeket érinti a magas szennyezettség.
A közember számára nemigen ismert a guar-guminak nevezett, Távol-Keleti tájakon termő növényből előállított anyag. A dioxinos botrány után kiderült, hogy rengeteg italban, édességben, de napi fogyasztású élelmiszerben, húskészítményekben, péksüteményben is benne van. A guar-gumi nem mérgező, jelen esetben is egy dioxin vegyülettel szennyezett szállítmány miatt került veszélybe az emberek egészsége.



Guar-gumi (E412)

Az indiai szubkontinensen őshonos Cyamopsis tetragonoloba nevű, magyar nevén Guar mézga hüvelyes cserje termése a guar-bab. A magvakat lehüvelyezés után őrlik. A végtermék legtöbbször fehér vagy halvány színű, durvább vagy finomra őrölt, vízben oldódó por.

A guar-gumi előállítása














Könnyen zselésedő tulajdonsága miatt az élelmiszeripar stabilizátorként és állományjavítóként használja, szószok, jégkrémek, édességek, illetve a napi fogyasztású élelmiszerekben, felvágottban, pékáruban.

A guar-gumi veszélytelen, széles körben használt élelmiszer-ipari adalékanyag. Az EU adalékanyag kódja: E 412.

Felhasználási területei:
· Sütőipar: növeli a tészta nyújthatóságát, rugalmasságát, javítja az állagát, növeli eltarthatósági idejét. Töltött termékeknél meggátolja a töltelék kicsepegését, szivárgását, a tészta átnedvesedését.
· Tejipar: sűríti a tejet, joghurtot, kefirt és a folyékony sajttermékeket, segít megőrizni a jégkrémek, homogenitását, állagát.
· Húsipar: kenő- és kötőanyag (húskészítmények).
· Öntetek és szószok: segíti a szószok, öntetek, ízesítők, ketcupok stabilitását és megjelenését.
· Egyéb: leves-porok, édességek, öntetes halkonzervek, az előzőekben felsorolt iparágak által előállított fagyasztott élelmiszerek, takarmányok.

Dioxin

A dioxin nem valami új keletű méreg, jelentős mennyiségek keletkeznek vulkánkitörések és erdőtüzek alkalmával is. A műtrágyázás és a vegyipar fejlődése azonban jelentősen megnövelte a világban előforduló dioxin-vegyületek mennyiségét. Ennek a káros vegyi anyagnak a koncentrációját a hulladékégetés, fáradtolaj-tüzelés, kipufogógázok, ipari tevékenység (papírfehérítés) a sokszorosára növelte. A háztartási szemétben található klór tartalmú vegyületek – pl. PVC – hagyományos égetése során (700-800 °C) is dioxin keletkezik, ezért szükséges ezt a vegyi hulladékot 1200 °C felett elégetni.

A dioxin súlyos méreg










A dioxinok a levegővel, porral mindenhová eljutnak és beszennyezik a környezetet. A méreg a takarmányon és szennyezett ivóvízen keresztül az állatok szervezetében felhalmozódik, és a táplálékláncon keresztül az emberi szervezetbe is bejut. Még veszélyesebb, ha az emberi fogyasztásra szánt táplálékot szennyezi be. Ez történt az Indiából származó guar-gumival.

Miért veszélyes a dioxin?

Az eddigi toxikológiai és epidemiológiai ismeretek alapján a World Health Organization (WHO) Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége (IARC) a tetraklór-dibenzo-p-dioxint (TCDD) első osztályú, azaz a legveszélyesebb szerek közé sorolt rákkeltő anyagnak minősítette.
A dioxin a szervezetben felhalmozódik, és csak nagyon lassan ürül ki. Felezési ideje a levegőben viszonylag gyors, körülbelül kilenc nap. Vízben az élettartama rendkívül megnő, lebomlása öt évig is eltart. Az emberi szervezet zsírszöveteiben a felezési idő még hosszabb, a hét évet is meghaladja.

Ezért megtévesztő a dioxin mérgezés. Egy korty ital, egy fagylalt, egy sütemény önmagában nem mérgező. Nem betegszünk meg azonnal. A sok-sok kis adag lassan halmozódik fel bennünk, és folyamatosan pusztít. Egy bizonyos szint felett rákot, mutációt, magzatkárosodást, szív- és érrendszeri katasztrófákat idéz elő. Az immunrendszer meggyengülése következtében gyakoribbak és súlyosabb lefolyásúak a fertőzéses betegségek.

Juscsenko a dioxin-mérgezés előtt és után














A dioxin szennyezettség elleni védekezés

A dioxin kimutatása olyan fejlett módszereket igényel, amelyekkel az Európai Unió tagállamaiban is csak kevés laboratórium rendelkezik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározta azt a napi adagot, amelyet nem ajánlatos túllépni. Viszont az élelmiszerekre és egyes alaptermékekre a jogszabályokban nem határozott meg felső határértéket. Csupán a természetes alapterheltséget, a környezetből a szervezetbe kerülő dioxin mennyiségét tudják figyelembe venni a számítások során.
Van még mit tenni ez ügyben… Jó lesz vigyázni mit E-szünk!