Tart-e még a számháború?

Napjaink híreiben, tudósításaiban bukkan fel egy különös szó, a számháború. A lapszerkesztők címben is előszeretettel emelik ki. Például: Dúl a búzapiaci számháború, Felsőoktatási számháború, Gabonapiaci számháború, Intelligenciamérési számháború, Különös számháború, Szakszervezeti számháború, Számháború a szociálpolitikában, Számháború - kevesebb lesz a kórházi ágy Szentesen is stb. Már ezek a címek is sejtetik, hogy az újságírók különféle jelentésekben élnek a számháború főnévvel. Többek között a ’felsőbb szervekkel való egyezkedés minél kedvezőbb anyagi támogatás érdekében értelmet fejezik ki vele: „Az elmérgesedni látszó számháború valójában másfél milliárd forintról szól, a felsőoktatási szakszervezetek számítása szerint ennyi hiányzik az intézmények kasszájából az emelt bérek kifizetéséhez.” Gyakran azt kell eldönteni, hogy a különféle adatok közül melyik az elfogadható: „Az illegális bevándorlókról "számháború" folyik: a Caritas félmillióra teszi számukat, a hivatalos becslések 700 ezer emberről szólnak, az idegeneket ellenségnek tekintő szélsőjobboldali sajtó 2-3 millióval riogatja az olasz olvasókat.”, „Hónapokon át folyt a számháború arról, hogy mennyi vállalkozás szűnt meg a tébé- és adótörvények kedvezőtlen változása miatt.” Elkendőzést is jelenthet a számháború: „A szegénységgel kapcsolatos statisztikai jellegű információk gyakran válnak számháború áldozatává.” „Azt gondoltam, hogy az EU-csatlakozási dátummal kapcsolatos számháború befejeződik.”

Eredetileg nem anyagi természetű viadalokra, egyezkedésekre, találgatásokra vonatkozik a számháború főnév, hanem játékra. A játékban részt vevők (rendszerint cserkészek) számot tűznek a kalapjukra, illetve sapkájukra. Az a csapat győz, amelyik az ellenfél játékosai közül minél többnek a számát leolvassa. Olykor csakugyan erre céloz a cikkíró: „Telefonok egymásnak, sofőrök jelzik, ki hol van, merre áll a radar az úton, szóval az egész olyan, mint egy jobbfajta számháború. Aztán a határon, akinek leolvassák a fején - értsd: útlevelén - lévő számot, az kiáll.” A következő idézetben is kifejezésre jut a szónak ’versengés’ jellege: „A televíziók között valóságos számháború folyik. A kérdés és a tét az, hogy az öt reggeli műsor közül melyik nyerte el leginkább a nézők tetszését.”

A számháborún kívül van még néhány olyan összetett szavunk, amelyben a háború utótag nem ’hadsereggel vívott fegyveres harcot’ jelent, hanem átvitt értelemben szerepel. Közéjük tartozik az égiháború (zivatarra mondja a népnyelv, a tréfás szóhasználatban pedig lármás veszekedésre utalnak vele), a hidegháború (a politikai zsargonban fegyverkezési versennyel és háborús uszítással szított tartós háborús feszültségre vonatkozik), az idegháború (a sajtónyelvben ’valamilyen, rendszerint lelki ellenállás megtörésére irányuló módszeres megfélemlítés, izgatás’ értelmet hordoz), a vámháború (a közgazdasági szóhasználatban ’áruk bevitelét megnehezítő vagy lehetetlenné tevő korlátozásoknak meghatározott országok közötti alkalmazását’ jelenti),