A szervezetünkbe juttatott tápanyagok elégnek, így a szervezetünk számára hasznosítható formát öltenek. Az égés során energia szabadul fel.
Ezek az életfolyamatok történhetnek aerob (oxidáció) vagy anaerob (oxigén nélküli) környezetben. Bárhogyan történik is az energia nyerése, a végső folyamat az oxidáció, mely során szén-dioxid és víz keletkezik.
A szén-dioxid (CO
2) kémiai szempontból savképző anyagnak tekinthető, vizes közegben a vízmolekulákkal reakcióba lépve szénsavat hoz létre. Anyagcsere-folyamataink során tehát sejtjeinkben szüntelenül savak képződnek.
Az egyensúly fenntartása
A szervezet számára a sav-bázis egyensúly fenntartása a legfontosabb feladat. Érzékeny szabályozórendszer őrködik afelett, hogy testünk belső környezete megmaradjon az enyhén lúgos kémhatású helyzetben (pH=7,4). A naponta keletkező nagy mennyiségű savak ellen az ún. ütköző- vagy puffer-rendszerekkel védekezünk. Az elv egyszerű: minden sav egy éppen ellenkező tulajdonságokkal rendelkező bázissal kapcsolódik össze. Az összekapcsolódás révén semleges hatású só keletkezik, amely már nem terheli a sav-bázis háztartást.
A túlsavasodás és következményei
Mai életmódunk és étrendünk mellett szervezetünkben gyorsan felhalmozódnak a fölösleges savak, amelyeket aztán a szervezet gyakran képtelen teljes mértékben lebontani és kiválasztani. A túlzott savmennyiség nemcsak az elfogyasztott tápanyagokból származik, hanem folyamatosan termelődik a különböző anyagcsere-folyamatok során is. Ha túlterheljük a szervezetünket túlzott mennyiségű savképző étel (főként a hús és egyéb állati eredetű ételek) fogyasztásával, akkor túl sok savas anyag rakódik le, és ezáltal a ma meglehetősen elterjedt anyagcsere-betegségek jelennek meg: a zsírvérűség, az elhízás és a cukorbetegség. Ezekhez lassan társul a magasvérnyomás-betegség is. Ez az ún. négyes fogat vagy metabolikus szindróma, amely előkészíti az utat a legrettegettebb szövődmények felé. A következmény: érelzáródás, szívinfarktus. Ha a savak nem választódnak ki eléggé, a szervezet rá van kényszerítve, hogy eltávolítsa a keringésből. Ezt úgy teszi, hogy a kötőszövetekben tárolja azokat, amelyek felépítésük révén különösen alkalmasak a savak befogadására; egy vízzel átáztatott szivacshoz hasonlíthatók. Ha felhalmozódnak a kötőszövetekben, azok – valamint az ízületek és az izmok is – elveszítik rugalmasságukat és hajlékonyságukat, ezáltal különböző elfajulással járó betegségeket, például köszvényt idéznek elő. Ezt az állapotot nevezzük acidózisnak vagy túlsavasodásnak. A csontokból felszabaduló bázikus (lúgos) anyagok (például kalcium-foszfát) – alkalmasak a savak semlegesítésére. Ha a szervezet hosszú időn keresztül ilyen úton szabadul meg a túlzott savmennyiségtől, akkor saját tartalékait (elsősorban a csontok ásványianyag-tartalmát) használja fel.
A tudatos, helyes táplálkozás fontossága
Táplálékaink kémiai karakterüket tekintve lehetnek savasak, lúgosak vagy semlegesek, a szervezetre gyakorolt hatásuk azonban nemcsak kémiai természetüktől, hanem az anyagcsere során bekövetkező lebomlásuk mechanizmusától is függ. A bázikus tápanyagokat tartalmazó élelmiszerek (friss gyümölcsök és zöldségek) segítik a sav-bázis egyensúly fenntartását, és megakadályozzák, hogy testünk saját tartalékait kimerítse. Ennek következtében az étrenddel bevitt bázikus anyagok a túlsavasodás elkerülésének nélkülözhetetlen feltételei. A diétázás és a koplalás ugyancsak hozzájárul szervezetünk túlsavasodásához. A zsírtartalékok megnövekedett lebontása révén ugyanis savas anyagcseretermékek (úgynevezett ketonok) képződnek.
Tehermentesítés helyes táplálkozással
A savkeltő élelmiszerek eredetileg nem tartalmaznak savakat, viszont emésztésük és felszívódásuk során, valamint amikor a sejtek újrahasznosítják őket, savas anyagok szabadulnak fel. Sok alapvető táplálékunk, mint például a fehérjék, a fő savkeltő élelmiszerek közé tartoznak. Mivel a fehérjék elengedhetetlen tápanyagok, ezért kellő bevitelük érdekében a növényi eredetű fehérjéket kell előnyben részesíteni az állati eredetűek fogyasztásával szemben.
.jpg)
