Tudta-e?
Hogy mik a menhirek? Sorba rakott, óriási kõtömbökbõl készült õskori építmények, amelyek az égtájak és utak jelölésére szolgáltak. Nagy-Britanniában, Franciaországban és Szardínián találhatók.

57. szám - 2008. szeptember 22.

Csillagászat

Ismeretlen gyűrűívekre bukkantak a Szaturnusz körül

Eddig nem ismert gyűrűíveket fedeztek fel a Szaturnusz körül, melyek anyagát két apró hold táplálja, egy nagyobb pedig pályán tartja.

Két különleges gyűrűívet fedeztek fel a Szaturnusz körül a Cassini űrszonda felvételeit elemző kutatók. A gyűrűív kifejezés azt jelenti, hogy a képződmény nem éri teljesen körbe a bolygót, csak egy bizonyos szakaszon található anyag. A most felfedezett ívek nem egyediek, ám minden korábbi eredménynél jobban alátámasztják az a régi sejtést, hogy a hasonló gyűrűket, gyűrűíveket a közelükben található holdak porladása látja el anyaggal. Mindkét, az R/2006 S 5 és R/2007 S 1 jelzést kapott ívben ismerünk egy-egy néhány km átmérőjű holdat, melyek az alábbi felvételen is jól látszanak. A jelölésekben az R a "ring" (gyűrű angolul) szóra, az évszám a felfedezés évére, az S a Szaturnuszra utal, a sorszám pedig azt mutatja, hogy az adott évben ez már hányadik újonnan felfedezett gyűrű.


Két gyűrűív egy felvételen. A holdak és a Cassini szerencsés helyzete folytán sikerült egy felvételen megörökíteni az anyagíveket és a bennük élesen fénylő holdakat.

Az R/2006 S 5 a Methone, az R/2007 S 1 az Anthe nevű hold pályája mentén található. Mindkét kísérő rezonanciában van a sokkal nagyobb méretű Mimas holddal, amely gravitációs hatásával ide-oda mozgatja az apróbb holdakat a pályájuk mentén. A most felfedeztt gyűrűívek jelentőségét az adja, hogy abban és csak abban a tartományban láthatók, ahol a holdak is ide-oda mozognak pályájuk mentén. Ez az Anthe esetében például +/- 7 fokot jelent.

A Szaturnusz világa: válogatás a Cassini-szonda legszebb képeiből


A Hyperion kráterekkel telített szaturnuszhold. Részletes kutatások kimutatták, hogy a hold sűrűsége mintegy fele a vízének.



Napfény szűrődik át a gyűrűkön keresztül. A közvetlenül megvilágított gyűrűrészekről a fény visszaverődik a bolygó sötét oldalára is.


A 181 km átmérőjű Janus, háttérben a Szaturnusz felhőivel. A holdat számos kráter fedi, ennek ellenére felszíne úgy néz ki, mintha valamilyen folyamat kisimította volna. Felszínét nagy valószínűséggel finom porszem nagyságú jeges anyag borítja.


A Rhea, a Szaturnusz második legnagyobb holdja (1528 km) elvonul a gázóriás előtt.


Pompás közelkép a Iapetus különleges egyenlítőjéről: 10 km-es magasságba emelkedő hegylánc körben a holdon. A kép közepén egy becsapódás következtében láthatóvá vált világos jeges terület.
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor