Az -ány végződésű helységnevek eredete

A ma Békés megyéhez, korábban pedig Bihar megyéhez tartozó Okányt már a tizenharmadik század elején (1220-ban) említik mint majorságot, annak kapcsán, hogy a helybeli Mourich nevű tolvaj kiállotta a tüzesvas-próbát. A közelében fekvő Zsadány nemcsak nevében rokonítható Okánnyal, hanem kialakulásában is, mivel mindkettő királyi alapítású helység. Zsadányról először egy l249-beli oklevél tudósít.

Az Okány helységnév szláv személynévvel van összefüggésben, valószínűleg a szerb Okan családnévből alakult ki, melynek „nagy szemű ember” a jelentése. Lehetséges, hogy a szláv személynévből a magyarban lett helységnév, de az sincs kizárva, hogy már az átadó nyelvben létrejött a helynévbirtoklást kifejező toldalék segítségével. A Zsadány név szintén valamelyik szláv nyelvre vezethető vissza, azzal, hogy csupán az alapjául szolgáló személynév átvétel, a helységnév már a magyarban keletkezett. A cseh nyelvben van Ždán személynév, vele lehet összefüggésben a magyar Zsadány, valamint a Zsidány, sőt a Zsédeny is.

A Békés megyei Zsadányon kívül idetartozik még a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sárazsadány, a Heves megyei Tarnazsadány, a Vas megyei Horvátzsidány és Kiszsidány, továbbá a szintén Vas megyei Zsédeny is. Sárazsadány előde Sára és Bodrogzsadány volt, 1949-ben egyesítették őket. A Sára helységnév személynévből keletkezett, a Sára női személynévvel van összefüggésben. Tarnazsadány nevében a Tarna elem a hasonló nevű patak közelségére utal. Kiszsidányt azelőtt Németzsidánynak nevezték, 1946-ban kapta mai nevét. A Német előtagot azért cserélték el a Kis előtaggal, mert megváltozott a nemzetiségi összetétele, és a közelében fekvő Horvátzsidányhoz viszonyítva kisebb.

A magyar helységnevek közül többnek is -ány a végződése. Némelyikük török eredetű, iráni is akad köztük, néhány német, magyar közszóból is keletkezett ilyen, a legtöbbjük azonban szláv etimológiájú, méghozzá személynévként került a magyarba. Török eredetű neve van a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében levő Kánynak, a Vas megyei Kotormánynak (amely Bajánsenyéhez tartozik), a Heves megyei Mezőtárkánynak, az Esztergommal átellenben fekvő szlovákiai Párkányak, a Somogy megyében fekvő Csákánynak. A Kány név etimológiailag azonos a Kán helységnévvel. Az ótörök qagan származéka, amely „fejedelmet, kagánt” jelent, és később magyar nemzetségnévvé is vált (Kean). A Kotormány névadójaként szereplő személynév a „kosz, rüh” jelentésű ótörök qotur főnéven alapszik. A helység neve eredetileg Kotormányszeg alakban élt, és településrészre, házcsoportra vonatkozott. A Tárkány név vagy a „főember, magas méltóság viselője, alkirály” értelemben szereplő ótörök tarqan származéka, és adózás szempontjából kiváltságos helységre vonatkozott, vagy pedig a vasverőkre, kovácsokra utaló török tárkány főnévből ered. Párkány neve a „vár” jelentésű oszmán-török parkan szón alapul. A törik hódoltság koráig a helység a szláv eredetű Kakat nevet viselte. A Csákány helységnév is valószínűleg török eredetű ugyanúgy, mint a csákány főnév.

Iráni etimológiájúnak látszik a Szolnok megyei Jászladány neve. A ladány egy iráni népcsoporttal van összefüggésben, a Nógrád megyei Varsány neve pedig az alánokéval, akiknek egy töredéke a honfoglalás előtt csatlakozott a magyarokhoz.

A szláv eredetű -ány végű nevek leginkább személynévként kerültek a magyarba. A Csongrád megyei Bordány nevének alapja a Prodan, a Baranya megyei Molványé a Milovan, a Borsod-Abauj-Zemplen megyében levő Pusztaradványé a Radovan, a Pest megyei Dunabogdányé a Bogdan, a Somogy megyében fekvő Gadányé a Gudan, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hodoscsépányé a Stjepan, és így tovább.