Nem érezte jól magát osztálytársai között, akik sokat csúfolták. A feltűnően nagy fejű gyermeket tanítója sem szerette. A tanító és az iskolát meglátogató tanügyi szakférfiú (tanfelügyelő) "zavaros fejűnek" minősítette.
Így történt azután, hogy három hónap múlva a fiú azzal ment haza, hogy az iskolából elege van.
Ezután Edison tanítása teljesen édesanyjára maradt. Sokat beszélgettek, s hamarosan megtanult olvasni és írni. Szenvedélyesen bújta a könyveket. Még nem volt 12 éves, de már elolvasta Edward Gibbonnak „ A római birodalom búkásának története” című, több kötetes művét, vagy Richard Green Parcer „Természeti és kísérleti filozófia” című könyvét.
A könyven számos, házilag elkészíthető kísérlet leírását találta meg. E kísérletek keltették fel figyelmét a fizikai és kémiai jelenségek megfigyelése iránt.
Otthon kémiai "laboratóriumot" rendezett be, amit anyja fejcsóválva szemlélt, de különböző befőttesüvegekkel hozzájárult a "laborfelszereléshez". Ha zsebpénzhez jutott, édesség helyett drótot, szeget, vegyszereket vásárolt. Sokszor elmesélte egy mulatságos kísérletét. Olvasta, hogy az állati szőr dörzsölve elektromos lesz. Fogott tehát 2 macskát, farkukra drótot kötött, és az egyiket dörzsölni kezdte, remélve, hogy a drótban villanyáram indul meg. A kísérlet "eredményeként" jó néhány karmolást kapott.
.jpg)
