A tárgyi bizonyítékok hiányában, sõt a mind a mai napig ismeretlen helyszín ellenére is hiszünk a trójai háború meséjében.
A német utazó, Heinrich Schliemann konkrét valóságként fogadott el egy bronzkori történetet, mely témáit és szenvedélyeit illetõen éppoly szövevényes és megindító, mint egy Shakespeare-dráma. A trójai háború esetében a legenda a valaha írt leghíresebb hõsköltemények egyikének, az Iliásznak köszönheti nagyságát és maradandóságát.
Az õsi Trója története
A görögök és trójaiak hosszan tartó háborúját megéneklõ történetet ma az esemény ihlette népköltészeti alkotások gyűjteményének tekintik. Homérosz, a költõ - ha élt egyáltalán - feltehetõen valamelyik ion szigeten, pl. Khioszon vagy Szmürnában született a Kr. e. 8. században. Kétségtelen hírnévre tehetett szert, mely elkísérte halála után is. A történet sokáig szájhagyomány útján terjedt, a mesélõ mindig "ahogy Homérosz megénekelte" szavakkal fejezi be a maga részét.
A város bukását a trójai király, Priamosz fiának a választása okozta. Parisz azt a kétes és veszélyes megbízást kapta, hogy döntse el, ki a legszebb, Héra, Helené vagy Aphrodité. Az istennõk lelkiismeretlenül megvesztegették Pariszt. A királyfi kényszerű választását nem egyszerűen a tetszés vagy a vesztesek bosszújától való félelem vezérelte, választania kellett a gazdagság és egész Ázsia trónja, a bölcsesség és legyõzhetetlenség, valamint a spártai király, Menelaosz feleségének, Helenének szerelme között, aki a világ legszebb asszonyának hírében állt. Választása Helenére esett, s ezzel tíz évig elhúzódó tragédiát indított el, mely elpusztította népe városát, s számtalan férfi, asszony és gyermek életébe került.
A trójai háború fordulópontja akkor következett be, amikor a görögök megépítették a hatalmas falovat. Belsejében harcosokat rejtettek el, s úgy tettek, mintha elvonulnának Trója alól. A falovat Panasz Athénének, a bölcsesség istennõjének tanácsára építették, aki ezen a görög vázán az állat fejét simogatja. Miután a trójaiak bevontatták városukba a falovat, s megünnepelték gyõzelmüket, álomba merültek. A görögök kibújtak a lóból, visszatérõ seregük elõtt kinyitották a város kapuját, s lemészárolták a trójaiakat.
Hol állhatott Trója?
Már az ókorban is kétséges volt és sok vitát szült Trója hollétének pontos meghatározása. Amikor a (mai) Törökország északnyugati részén található Ikon görög lakói az õ városukat tartották Trója igazi utódjának, Homérosz tanítványai hiúnak nevezték õket. Vagy a római földrajztudós, Sztrabón (kb. Kr. e. 60-Kr. e. 21) tévedett, amikor a valóságos helyszínt 5,6 km-rel közelebb tette a hegyekhez, a "trójaiak falujába" ?
Az Iliász a Szkamandrosz folyót tápláló két forrás mellé helyezi Tróját, az egyik forró és gõzölgõ, a másik jeges és hideg. 1791-ben Le Chevalier francia utazó ennek alapján határozta meg a város helyét, szerinte Trója Bunarbashi falu területén állt, melynek neve forrást jelent. A falu fölött fellegvárhoz hasonló sziklaorom magasodott, ahol több forrás tört a felszínre.
Tudósok több mint két nemzedéke hagyta figyelmen kívül azt a tényt, hogy a források vize azonos hõmérsékletű… Ezért jött ide végül Heinrich Schliemann is, hogy Tróját felkutassa. Miután nyomát sem találta a keresett városnak, nagy reményű ásóját áthelyezte a hisszarliki földhalomhoz. Ez az alacsony fekvésű domb csaknem 4,8 km-re van a tengerparttól, a trójai síkság két fõ folyója között, melyeket az Iliász Szimoeisz és Szkamandrosz néven ismer. Ikon polgárai mégsem bizonyultak hiúnak, mert városuk romjainak közelében fedezte fel Schliemann Tróját…
Kilenc Trója
Dr. Heinrich Schliemann, a régészet fenegyereke módfelett céltudatos ember volt. Gyerekkora óta álmodozott arról, hogy felkutatja Homérosz eltűnt városát, Tróját. A hisszarliki ásatások 1870-ben kezdõdtek el, s 20 évig tartottak. Leginkább úgy, ahogy buldózerrel szokás… Schliemann lelkes, de felettébb rendszertelenül dolgozó amatõr régész volt. Ásatásai során akaratlanul megsemmisített olyan archeológiai bizonyítékokat, melyek gondos körültekintéssel megmenthetõk lettek volna, az ásatási területrõl olykor anélkül vitt el leleteket, hogy lelõhelyüket pontosan dokumentálta volna. De több õsi erõdítményt feltárt, számtalan fegyverre és használati tárgyra bukkant, s szentül hitte, hogy megtalálta Tróját. A korszakkal foglalkozó történészek kétségbe vonták állításait, támogatói közt volt azonban W. E. Gladstone angol miniszterelnök, maga is kiváló klasszika-filológus.
Schliemann, óriási árkot vájt a hisszarliki dombba, és sajnos beleásott a lelõhelynek abba a rétegébe, amit a leginkább keresett, a homéroszi Trójába. Érthetõ módon zavarba ejtette a domb rétegezettsége. Ennek ellenére az ókori római település, llium alatt elkülönülten négy, egymásra épült várost sikerült felismernie, s eldöntötte, hogy a keresett Trója alulról a második. Ez a következtetés nem aratott általános tetszést a régészek körében, s ez felbõszítette Schliemannt. Ezért volt olyan mérhetetlenül büszke, amikor 1873-ban rábukkant "Priamosz kincsére" - ahogy õ nevezte.
Schliemann története a következõképpen hangzik, amint kiásta az arany ékszereket, odaadta fiatal és szép görög feleségének, Szophiának, aki a vállkendõjébe rejtette a török tisztviselõk és munkások szeme elõl. Van egy fénykép, melyen a hölgy "Helené ékszerei"-t viseli. A kincslelet mellett serlegeket, lándzsafejeket, fülbevalókat is találtak, valószínűleg valamennyi Trója II-bõl vagy Trója III-ból (kb. Kr. e. 2200) származik. Csakhogy ez egyáltalán nem a homéroszi Trója (Trója VI) idõszaka. Az ugyanis feltehetõen Kr. e. 1260-ban pusztult el. Sajnos, 1945-ben egy kivételével valamennyi fülbevaló s egy-két kisebb tárgy eltűnt Berlinbõl.
Egy szakavatott régész, Wilhelm Dörpfeld segítségével aztán fokozatosan körvonalazódni kezdett Trója bonyolult története és felépítése. Schliemann és Dörpfeld 9 fõ réteget ásott ki, ezek mindegyike egy-egy külön, az idõk folyamán egymásra épült várost képviselt. A rétegeket megszámozták, a legkorábbi lett Trója I, a legkésõbbi, már a római korban épült város a Trója IX. A késõbbi kutatások tovább finomították ezt a rendszerezést, számos másodlagos réteget regisztráltak, így ezek száma összesen 46-ra emelkedett. Bár Schliemann maga úgy vélte, a Trója II. a valódi Trója, azóta bebizonyosodott, hogy a mítoszok városa alighanem a VII. számú. Ez a réteg tűzvész nyomait mutatja, az itt talált csontvázak állapota arra enged következtetni, hogy a város lakóit i. e. 1250 táján lemészárolták, márpedig a szakirodalom ekkorra teszi Trója pusztulását…
Trója kilenc városának legjobb állapotban megmaradt épülete egy amfiteátrum a munkaterület déli oldalán.
A Kr. e, 1. században Julius Caesar kezdeményezésére újjáépítési programot hirdettek meg. Ennek öröksége az utolsó és legnagyobb város, Trója IX, mely Kr. u. 350-ben néptelenedett el.
Mi maradt Trója városaiból?
Sok utazó, túl kicsinek és unalmasnak tartva, elkerüli Tróját. S valóban, Priamosz erõs fallal körülvett, mondabeli erõdjéhez képest csakugyan kicsi. Alapterülete mindössze 137 x 183 m, néhány tucat lakóház számára elegendõ hellyel, s talán ha ezer lakos élhetett itt. De többek között éppen a mérete az, ami különösen megindítóvá teszi, mert olyan sebezhetõnek tűnik.
A tengerpart, ahol a görög hajók horgonyoztak, ma 15 km-rel távolabb húzódik, mint abban az idõben, amikor Akhilleusz haragjában végigvonszolta Hektór holttestét Trója körül. A város Homérosz által megénekelt jellegzetességei közül mára csak kettõ maradt, a magasra nõtt fű közt szüntelenül fújó szél (ezen a környéken sehol másutt nincs légmozgás) és a kis törpetölgyek, melyek mintha csak ezen az egyetlen helyen élnének meg. Talán Rose Macaulay angol író ejtette az utolsó szavakat Trója varázsáról a Trebizond tornyai című könyvében. "Azon tűnõdtem, elég város állt már a világon, s az elpusztultakat jobb békén hagyni, hadd pihenjenek a fű, az aszfodélosz és a tüskebokrok alatt, fölöttük a sóhajtozó széllel, és a távolban a tengerrel, ahol a görög hajók várakoztak tíz éven át…"
.jpg)
