Az oxfordi egyetem kutatója, Martin Brasier szerint a csaknem körkörös mintázatú, 140 millió éves háló pontosan úgy néz ki, mint a kertjében lévő pókok által szőtt csapdák. A paleobiológus úgy véli, a borostyánba zárt fonalkák bizonyítják, hogy a pókfélék már a dinoszauruszok idején, a korai Kréta korban is selymes hálójukkal ejtették csapdába áldozataikat.
A borostyánra egy amatőr fosszíliavadász bukkant rá két éve Anglia déli partjainál. A későbbi mikroszkópos vizsgálat során fedezték fel a szakértők a mintegy 1 milliméteres pókhálószálakat. A fátyolszerű pókhálók annyira érzékenyek, hogy efféle fennmaradásuk igen ritka. A borostyán, fák megkövült gyantájaként időnként tartósíthatott hálódarabkákat, a mostani lelet is így keletkezett. Brasier szerint egy korábban, Libanonban felbukkant pókhálómaradványt 130 millió évesre becsülnek, így immár az angol az új pókhálódoyen, 10 millió évvel korosabb.
| A pókháló anyaga, a pókselyem az egyik legszilárdabb anyag, amit ismerünk. Természetesen fehérje, de szakítószilárdsága az acélénak háromszorosa. Egyes számítások szerint egy ceruza vastagságú pókfonál meg tudna állítani egy Boing repülőgépet. Régóta próbálkoznak mesterséges előállításával, és úgy tűnik, az utóbbi időben sikeresen. Az ipari felhasználás még nagyon messze van, de a távlatok sokat ígérőek. A pókselyem egymáshoz simuló fehérjeszálakból áll, ez a rendezett szerkezet eredményezi a kivételes szakítószilárdságot. |
.jpg)
