Tutanhamon

Vajon mögötte rejtõzne a gyermek fáraó, Tutanhamon kincse, aki i. e. kb. 1347-1339 között uralkodott Egyiptomban?

A kutatópáros 8 fáradságos éven át ásott már e völgyben - a fáraók temetkezési helyén -, a Nílus nyugati partvidékén, Luxor közelében, abban reménykedve, hátha rábukkannak a sírra, amelynek létezésében a kor legnagyobb szaktekintélyei kételkedtek. 1922 nyarán Carnarvon már-már úgy döntött, felhagy a kereséssel, de Carter rávette, hogy még egy évig folytassák a munkát…

Carter csapata szinte hasadékról hasadékra végigfésülte már a völgyet, kivéve egy kisebb területet, nem messze VI. Ramszesz feltárt sírjától. Az Egyiptomi Műemlékfelügyelõség kifejezett kérésére nem nyúltak ehhez a területhez, minthogy az ásatások akadályozták volna a sírokat megtekintõ turistákat. Carter azonban biztosra vette, hogy pontosan itt fog rábukkanni arra, amit oly régóta keresett. Útmutatásának megfelelõen az egyiptomi munkások ásni kezdtek. 1922. november 4-én az egyik munkás ásója alacsony lépcsõfokba ütközött, melyet egyértelműen a völgy alapzatába vájtak. Továbbhaladva újabb lépcsõfokok kerültek napvilágra, s végül egy vályogtapasztással lezárt ajtó felsõ pereme bukkant ki a földbõl, rajta az õsi nekropolisz õrének pecsétjeivel.

A pecsétek arra utaltak, hogy a sírban magas rangú hivatalnok, esetleg egy fáraó halotti kincsei rejtõzhetnek. Miután gondosan feltárták a 16 fokból álló lépcsõt, Carter örömmel vette észre, hogy az ajtót borító pecsétek némelyikébe a Nebheperure (Tutanhamon koronázási neve) szót vésték. Az ajtó alsó részén helyreállítás nyomait fedezték fel, nem volt tehát kizárt, hogy a sírba már korábban behatoltak és kifosztották…

Miután a bejáratot szabaddá tették, a törmeléket és a köveket pedig eltávolították, a kutatók hosszú, lejtõs folyosót pillantottak meg, a végén újabb lepecsételt ajtóval.


Három héttel késõbb, november 26-án Carter nekilátott a feltárásnak. Elõször lyukat vésett az ajtó bal felsõ sarkába, majd egy vasrudat csúsztatott be rajta, hogy megállapítsa, nem ütközik-e akadályba. Aztán kitágította a nyílást, gyertyát dugott be rajta és óvatosan bekukucskált.

Olyan sötét volt, hogy elõször semmit sem látott. Ám amint szeme kezdte megszokni a gyertya gyönge fényét, apránként káprázatos kincsek tűntek fel a sűrű homályban. "Furcsa állatok, szobrok és arany, mindenütt arany... Egy pillanatra ... szinte megnémultam az ámulattól." Lord Carnarvonból, aki a sötétben mögötte állt s nem bírta tovább a kínzó bizonytalanságot, kirobbant a kérdés, - Lát valamit? - Carter csak nehezen tudott válaszolni: - Igen, csodálatos dolgokat!

Az elõttük levõ kamra a sír elõtere volt, itt zsúfolták össze a fáraó temetkezési tárgyait, melyekre a másvilágon majd szüksége lehet. Rablók jártak itt - Carter a vastag porrétegben látni vélte lábnyomaikat - a nekropolisz õrei azonban megzavarhatták a betolakodókat, s utóbb úgy-ahogy helyükre rakták a felforgatott kincseket. Aranyfüsttel bevont, drágakõ berakásos trónus, aranyozott bútorok - köztük három, állat alakú ágy - két, aranyozott fából készült harci szekér, aranyszobrok, ékszerek, alabástrom vázák hevertek mindenütt nagy összeviszszaságban. De a lelet, amelyet Carter annyira szeretett volna megtalálni - a fáraó múmiája -, nem volt köztük…


Az elõtérben és a mellékkamrában (az elõtértõl délnyugatra nyíló kis teremben) talált, felbecsülhetetlen értékű kincsekrõl fényképet és aprólékos leírást készítettek, majd gondosan becsomagolták õket, hogy megõrzésre a Kairói Múzeumba szállíthassák. Ez a nagy összpontosítást igénylõ feladat, melyet a szűk, levegõtlen kamrákban kellett elvégezni, komoly megpróbáltatást jelentett Carter számára, nemkülönben a kíváncsiskodók és szenzációhajhász újságírók zaklatása, akik szüntelenül a bejáratnál tolongtak.

1923 februárjára az elõtér teljesen kiürült, s Carter végre az északi falon lévõ harmadik lepecsételt ajtóra összpontosíthatott. Néhány meghívott vendég jelenlétében egy helyen megbontotta a vakolatot, hogy lyukat fúrhasson, majd gyertyát dugott be a nyíláson és bekukucskált. Az ajtótól 90 cm-re, ameddig csak belátott, mintha tömör aranyfal magasodott volna elõtte. Carter sebtiben kibontotta az ajtót, s kiderült, hogy amit falnak vélt, valójában egy hatalmas négyszögletes sírház része volt.

"Semmi kétség, a sírkamrában álltunk, írta késõbb Lord Carnarvon fivére, Mervyn Herbert. Azoknak a hatalmas, aranyozott sírházaknak az egyike magasodott elõttünk, amelyekbe a fáraókat temették. Óriási építmény volt, kis híján az egész kamrát betöltötte." Carnarvonnak még megadatott, hogy láthassa ezt a pompás leletanyagot nem sokkal késõbb meghalt.

A sírkamra mögött egy negyedik helyiség nyílt, melyet Carter késõbb "kincstárnak" keresztelt el, minthogy ebben találták meg a sír legértékesebb kincseit: ékszeresládikákat, vázákat, hajó- és templommodelleket, ébenfa és elefántcsont berakásos sakk-készleteket, táblajátékokat, szobrocskákat, egy hombár modelljét és egy aranyozott tehénfejet, Hathor istennõ jelképét. Carter a Királyok völgyének egyetlen olyan sírját találta meg, mely csaknem teljesen érintetlen maradt az évezredek folyamán…

A sírház belseje vászonlepelbe burkolt, aranyozott fakeretben három súlyosabb, egymásba illesztett, fából készült kápolnát rejtett, ezek mindegyikét aranybevonat és sok-sok felirat díszítette. A legutolsóban egy sárga kõszarkofág feküdt, az alapzathoz illõ vörösgránit fedéllel. Az ismét összegyűlt vendégsereglet ezúttal a fedél leemelését kísérhette figyelemmel. "A szarkofág tartalmát teljes egészében vászonleplekbe burkolták - idézi fel a pillanatot Carter. - Midõn az utolsó leplet is eltávolítottuk, a jelenlévõk sorain az elképedés moraja futott végig, oly tündökletes volt a szemünk elé táruló látvány A szarkofágot teljes egészében kitöltötte az ifjú fáraó páratlan művészi tökéllyel megalkotott arany képmása."

De Carter még korántsem jutott el a sír õsi kincseinek legértékesebbjéhez. A szarkofág három koporsót rejtett, amelyek olyan szorosan illeszkedtek egymásba, hogy szétválasztásuk komoly nehézséget jelentett. Mikor a második koporsóról végre lekerült a fedél, elõtűnt egy tömör aranyból készült harmadik koporsó. Ennek belsejébõl került elõ a leletanyag legkáprázatosabb darabja, a fáraó vászonlepelbe tekert, oltalmazó amulettekkel és mesés ékszerekkel beborított múmiája; arcát felbecsülhetetlen értékű, féldrágakövekkel és üveggel berakott, tömör arany halotti maszk fedte.

A halotti maszk...

Tutanhamon kincseinek nagy része ma a Kairói Múzeumban látható, a sírkamrában azonban még ott áll a fáraó múmiáját õrzõ egyik aranykoporsó. De vajon Tutanhamoné-e? Carter örök bánatára semmiféle tekercs, felirat vagy véset nem került elõ, ami igazolhatta volna a holttest személyazonosságát, bár késõbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy a halott 17-19 éves lehetett. Társadalmi rangját és elõkelõ voltát viszont a vele együtt eltemetett, mesébe illõ kincsek kétségkívül bizonyították. Kilétére csupán ezekbõl, és a sírt lezáró pecsét feliratokból következtethetünk…