Marie Curie

Marie Curie (lánykori nevén Maria Sklodowska) (1867-1934), lengyel származású francia fizikus és kémikus, a radioaktivitás kutatásában végzett kutatatásaival és eredményeivel vált világhírűvé. A párizsi egyetem első női professzora volt, és ő az egyetlen nő, aki kétszer kapott Nobel-díjat. 1903-ban Henri Becquerel, és férje, Pierre Curie társaságában, illetve velük megosztva kapta meg a fizikai Nobel-díjat a radioaktivitás felfedezéséért. Egyéb munkásságáért, elsősorban a rádium és polónium felfedezéséért, a rádium fémállapotban való előállításáért, természetének és vegyületeinek vizsgálataiért 1911-ben kémiai Nobel-díjjal is kitüntették. Ezzel Marie Curie máig az egyetlen tudós, aki megkapta a fizikai és a kémiai Nobel-díjat is.

Madame Curie fiatalkori képe


Maria Skłodowska Lengyelországban (akkor még az Orosz Birodalomhoz tartozott), Varsóban született 1867-ben. Apja matematikát és fizikát tanított és gimnáziumi igazgató volt, anyja leánykollégiumot vezetett. Maria a család ötödik gyermeke volt. Édesanyját és legidősebb testvérét korán elveszítette (ragályos betegség vitte el őket). Maria a varsói lánygimnáziumban érettségizett, majd magántanítóként, illetve nevelőnőként dolgozott különböző helységekben. Egyik nővére, Bronisława Párizsban tanult az orvostudományi egyetemen, ott is ment férjhez, és megívta magához Mariát. A nagyvárosba érkezve teljesen megváltozott Maria élete. Végre lehetősége volt tovább tanulni. Beiratkozott a híres Sorbonne egyetemre, ahol matematikát, fizikát és kémiát tanult. 1894-ben matematikából diplomát szerzett. Ugyanebben az évben barátkozott össze Pierre Curie-vel, aki a Sorbonne fizika-kémia tanszékén volt oktató. Kapcsolatuk különösen akkor mélyült el, amikor kiderült, hogy mindketten a mágneses anyagok tanulmányozásával foglalkoznak. 1895 júliusában kötöttek házasságot, és ettől kezdve a magánéletük és a tudományos tevékenységük is végérvényesen összefonódott. Marie Curie (most már ezen a néven) tudományos körökben egyre ismertebbé vált tudós férje oldalán. 1897-ben megszületett első lányuk, Irène. Hét évvel később világra jött a másik lányuk is, Ève.

A tudós házaspár: Marie és Pierre Curie


1896-ban Henri Becquerel párizsi professzor felfedezte, hogy egyes uránvegyületek olyan sugarakat bocsátanak ki, melyeknek nagy az áthatoló ereje, és e sugárzás nem kívülről jövő hatásból (besugárzásból) származik, hanem az anyag spontán sugárzásáról van szó.
A Curie házaspár tudományos érdeklődése hamarosan a radioaktivitás vizsgálata felé fordult. Madame Curie ötlete alapján készítettek egy olyan műszert, megy a radioaktív sugárzás hatására keletkező elektromos jelenségek kimutatására és mérésére szolgált, és ezzel már nagy horderejű vizsgálatokat lehetett cégezni. Kiderült, hogy az uránnál jóval erősebben sugároz az uránszurokérc, ami csakis azt jelenthette, hogy ott egy másfajta (sokkal erősebben radioaktív) elem van jelen. Fáradtságos munkával, több tonna érc feldolgozásával végül férjével sikerült kiválasztaniuk nem egy, hanem két új radioaktív elemet is. 1898 júliusában tanulmányt jelentettek meg az általuk újonnan felfedezett egyik elemről, amit Marie hazája tiszteletére polóniumnak nevezett el. 1898 decemberében a másik elem, a rádium felfedezését is publikálták, mely a nevét erős radioaktivitása végett kapta. Egyébként a radioaktivitás szót a Curie házaspár használta először. Továbbá még 1897-ben Marie Curie felfedezte, hogy a tórium is radioaktív. Gerhard Schmidt német fizikus ugyanezt a felfedezését Berlinben két hónappal korábban a nyilvánosság tárta, így Marie elesett az elsőbbségtől. Pierre Curie elsősorban az újfajta sugárzások fizikai tanulmányozásával foglalkozott, Marie viszont a tiszta, fémes állapotú rádiumot igyekezett előállítani. 1911-ben a vegytiszta rádium előállításáért megkapta a kémiai Nobel-díjat.


Ketten a laboratóriumban

Pierre Curiet 1906. áprilisában egy lovaskocsi az utcán halálra gázolta. A családi tragédia mély nyomokat hagyott Marie lelkivilágában, de makacs szívóssággal tovább folytatta kutatásait. A sorbonne-i egyetemen a fizikaprofesszori állás mellet a kutatólaboratórium vezetését is megkapta. Munkájának további nemzetközi elismerése nem váratott sokáig. 1911-ben a svéd királyi Tudományos Akadémia neki ítélte az 1911-es évi Kémiai Nobel-díjat. A díj odaítélésének indoklásában ez állt: „elismerésképpen a rádium és polónium felfedezésért, a rádium sikeres elszigeteléséért, és ennek a figyelemreméltó elemnek további tanulmányozásáért”. Ez az elismerés többek között azt is eredményezte, hogy a francia kormány létrehozta a Rádium Intézetet, a későbbi Curie Intézetet (Institut Curie). Itt nagy intenzitással indultak meg a rádium további fizikai és kémiai tulajdonságainak, valamint élettani hatásainak a vizsgálatai. Kirajzolódtak azok az elvek is, melyek alapján a radioaktivitást később alkalmazni lehetett az orvostudományban.


A világszerte ünnepelt tudós

A Curie házaspárnak sejtelme sem volt arról, hogy az általuk tanulmányozott radioaktív sugárzás mennyire roncsoló hatású az élő szervezetre. Madame Curie minden vigyázatosság nélkül töltött évtizedeket a sugárzó anyagok közelében. Szervezete mindinkább legyengült, és 1934-ben egy franciaországi szanatóriumban csontvelőrák következtében elhunyt.

Idősebb lánya, Irène Joliot-Curie, és veje, Frédéric Joliot-Curie ugyancsak e furcsa sugárzást vizsgálták, amikor felfedezték a mesterséges radioaktivitást. 1935-ben kémiai Nobel-díjat kaptak azért a felfedezéséért, hogy ha az alumíniumot alfa-sugarakkal bombázzák, az neutronokat bocsát ki magából, és radioaktívvá válik. Érdekes tény tehát, hogy így a Curie család öt Nobel-díjat érdemelt ki tudományos tevékenységük elismerése gyanánt.

A Curie házaspár tiszteletére határozták meg a radioaktivitás egyik mértékegységét (curie, jele Ci), és ugyancsak létezik a kűrium (curium) nevű kémiai elem is (atomszáma 96). Pierre és Marie Curie után három radioaktív ásványt neveztek el: curite, sklodowskite és cuprosklodowskite. Lublinban van a Maria Curie-Skłodowska Egyetem, Varsóban pedig a Maria Skłodowska-Curie Rákkutató Intézet.

Marie Curie tudományos tevékenységének legújabb elismerésekét kell értelmezni még azt a tényt is, hogy Az Egyesült Nemzetek Szervezete (az ENSz) Közgyűlésének 63. ülésszakán a 2011-es évet a Kémia Nemzetközi Évének nyilvánította (International Year of Chemistry). Pontosan száz éve annak, hogy Marie Curie megkapta a kémiai Nobel-díjat…
Ebben az évben az egész világon a kémia tudományt népszerűsítik, nemcsak a kémia történetét, hanem eredményeinek jelenlegi alkalmazását és távlatait is bemutatják. Az ünnepségeken méltó szerepet kap Madame Curie és munkássága is.

Nálunk, Vajdaságban a 2011-es év első iskolai Curie-emlékprogramja minden bizonnyal a csantavéri Hunyadi János Általános Iskolában volt. A téli szünidőben a GENIUS tehetséggondozó mozgalom itt rendezte meg a háromnapos XII. Fizika-Kémia Tehetséggondozó Diáktábort, illetve január 14-én a Kovács Sztrikó Zoltánról elnevezett általános iskolai fizika-kémia diákversenyt. A rendezvények kiemelt témája volt a Kémia Nemzetközi Évének és Marie Curie munkásságának az ismertetése. Szórád Endre kémiatanár tartalmas előadást tartott a diákoknak, a vendéglátó iskola pedig egy hatalmas pannót készített a tudós asszony emlékére. Volt egy kellemes meglepetés is: megjelent Madame Curie alteregója, azaz hasonmása is Tót Dér Földi Ilona tanárnő képében, aki a korabeli ruhában és frizurával döbbenetesen hasonlított a kétszeres Nobel-díjas tudósasszonyra. „Saját” életéről beszélt, elmondta legfontosabb tudományos eredményeit, és arra biztatta a fiatalokat, hogy bátran foglalkozzanak a természettudományokkal, lehet, hogy közülük kerülnek majd ki a jövő tudósai…




Tót Dér Földi Ilona mint Marie Curie


Madame Curie alteregója egy csoportképen