Mit termel a biogazda?

Olyan személyről van szó, aki műtrágya, permetezőszer, gyomirtó és más vegyszer nélkül termeszt haszonnövényeket, illetőleg mesterséges tápanyagok, táplálék-kiegészítők nélkül tenyészt háziállatokat.

Számos vizsgálat igazolta az utóbbi időben, hogy a növényvédő szerek, műtrágyák túlzott használata a talaj élővilágának elszegényedéséhez, tápanyagkészletének kimerüléséhez vezethet, sok esetben pedig az emberi egészséget is károsítja. A kedvezőtlen folyamatok megállításának leghatékonyabb eszköze a világszerte hódító biogazdálkodás. A biogazda vagy biogazdálkodó megőrzi a talaj természetes szerkezetét és termőképességét, a vegyszerek kiiktatásával pedig megóvja az élővilágot veszélyes lebomlási termékeiktől. A károkozók elleni védekezést mesterséges anyagok és eljárások helyett a természetre bízza. A biogazdaságokban átlagosan 15-20 százalékkal kisebbek ugyan a terméseredmények, viszont nő a növények és a haszonállatok természetes ellenálló képessége, sok és jó minőségű humusz képződik, a termények jobb minőségűek, mikroelemekben gazdagok lesznek. Sokan egyszerűen a vegyszermentes termelési móddal azonosítják a biogazdálkodást, pedig ennél sokkal többet jelent. Az óriási károkkal járó intenzív mezőgazdasági termeléssel szemben önmagában ez már aktív környezetvédelemnek számít.

A biogazdálkodás eredménye a biotermék. Mivel a vegyszereket nem tartalmazó biotermékekhez kevesebb adalékanyagot kell használni, a feldolgozott biotermékek is sokkal egészségesebbek, mint a hagyományos eljárásokkal előállítottak. A feldolgozott bioélelmiszerek közt vannak szárított zöldségek és gyógynövények, borok, konzervek, befőttek, gyümölcs- és zöldség-sűrítmények, lekvárok, savanyított termékek, sajtok, ivólevek, saláták stb. A bioállattartás is terjed. Az eljárás lényege, hogy az állatokat a természeteshez közeli módon tartják: minél tovább az anyja mellett, faszerkezetes, meleget sugárzó helyen, a lehető legkevesebb gyógyszeres kezeléssel, alapvető mozgásigényét kielégítve, természetes, lehetőleg biotakarmánnyal táplálva. Így megkímélik a hús és a tej minőségét hátrányosan befolyásoló különféle mesterséges szerektől, eljárásoktól.

A biogazda, a biogazdálkodás és a biotermék szó esetében a bio- előtag voltaképpen a szokásostól eltérő szerephez jut. Egyébként főleg a tudományos szóhasználatban alkalmazzák, az életfolyamatokkal kapcsolatos vagy a rájuk vonatkozó dolgok megnevezésében jut szerephez, és leginkább az élet főnevet vagy az élő melléknevet helyettesíti. A szóban forgó szavakban esetleg a természet főnév vagy a természetes melléknév képzelhető el: természetgazda, természetes gazdálkodás, természetes termék, persze itt nem szükségszerű a bio- magyarítása.

A bio- előtagot tartalmazó összetételekben az utótag rendszerint görög vagy latin eredetű szó, azonban egy-két olyan összetett szó is előfordul, amelynek magyar az utótagja. Például a szervezetben az ingerületi folyamatok során keletkező parányi energiájú elektromosságra utaló bioáram, vagy a növekedést serkentő bioanyag esetében.

Egyébként a biogazda szó ugyanabba a szinonimasorba sorolható, mint a földműves (a földet művelő, mezőgazdasági munkát végző személy), a földművelő, a szántóvető (mindkettő a földműves választékos stílusú változata), a gazdálkodó (kis- vagy középbirtokon mezőgazdasági termeléssel foglalkozó személy), a mezőgazdász (okleveles mezőgazdasági szakember), a kisbirtokos (kisbirtokon gazdálkodó személy), a farmer (farmon gazdálkodó földtulajdonos vagy bérlő) stb.