Értékmegőrzés CAD-del (Tisztaszoba)

Juhász Tamás, 3. osztályos, gépésztechnikus, számítógépes szerkesztő szak, Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont, Magyarkanizsa
Mentor: Tóth Béla

Az V. GENIUS diákverseny eredményei a www.eurovajdasag.info honlapon találhatók.

Előszó

Az egész úgy kezdődött, hogy van egy modellezés nevű tantárgyam, ahol CAD-ban rajzolunk a Solid Edge nevű alkalmazásban. Még másodikban kaptunk egy feladatot: készítsünk valamit kedvünk szerint 3 dimenzióban. Tanár úrnak rossz szokása, hogy ránk bízza, mit fogunk megrajzolni, így még ezen is nekem kellett törnöm a fejem. Gondolkodás közepette megláttam a polcon egy öreg petróleumlámpát. Ez az! Eldöntöttem, ezt rajzolom meg. Megszenvedtem vele, de elkészítettem. Jött a nyár, tanár úr ezt sem szokta kihagyni: nyárra is kaptunk feladatot, szintén önálló munkát. Ekkor még nagyobb fába vágtam a fejszét, egy régi viharlámpa lerajzolásába. Ezt sokkal nehezebb volt lerajzolni, mint a petróleumlámpát – de ez is sikerült.
Kamaszkorban lévő fiú vagyok, aki nem nagyon tesz rendet maga körül. A szobám sokszor úgy néz ki, mint egy bombatámadás színhelye. Nem lehet eldönteni, mi a használható és a kidobásra szánt holmi. Emiatt nagyon gyakran kerülök összetűzésbe szüleimmel, de főleg édesanyámmal. Ő a rendtartás mintaképe, szörnyülködve áll az ajtóm előtt, és mondja a szokásos szöveget:
– Bezzeg az én időmben!...
Már majdnem válaszoltam is neki, nem egészen megválogatott szavakkal, amikor a nagyapám hangját hallottam:
– Nem tisztaszoba ez édes lányom! Ez egy élettel teli fiú szobája.
Hálásan néztem nagyapára, hogy így megmentette a helyzetet, de aztán azon tűnődtem, mi az a tisztaszoba. Mikor kettesben maradtunk, ki is faggattam erről.
Az elmúlt nyár folyamán bejártam kerékpárral Magyarország egy részét, ahol két tájházban is jártam. Már az első tájházban megpillantottam egy petróleumlámpát, amely nagyban hasonlított az enyémhez. Ezen felbuzdulva elkezdtem gondolkodni, mi lenne, ha az egész tisztaszobát lerajzolnám. Volt már egy petróleum- és egy viharlámpám, megrajzoltam hozzá a szobát. Rengeteg időbe telt elkészítenem, mivel az a program, amit használunk, gépelemek, alkatrészek és főleg műszaki dolgok, valamint szerszámgépek tervezésére való. Ebből kifolyólag be kellett méreteznem az összes elemet, ami megtalálható a szobában. Így akár a tervek alapján bármelyik asztalos el tudná készíteni a szoba azon elemeit, amelyek fából készültek.
Ezek az élmények adták az ötletet, hogy erről a témáról írjak. Azóta se hasonlít a szobám a tisztaszobára, de már afelé közelít.

Petróleumlámpa

A villanyvilágítás elterjedése előtt lakásbéli, házkörüli világítóeszköz. Petróleum hasznosításával működik. A petróleum csavarszerkezettel szabályozható lámpabélen átszívódik a lámpa égésterébe. A petróleumlámpa intenzív fényét a cilinder biztosítja. A lámpabél magasságával a lámpa fénye szabályozható. Széles körű elterjedése a falusi élet polgárosodásának egyik legjellegzetesebb tárgyává vált. A petróleumlámpáknak több típusa alakult ki. Voltak asztalra állíthatók, mennyezetre függeszthetők, ezekhez különféle lámpaburákat is használtak. A legelterjedtebbek a falra akasztható petróleumlámpák voltak. Külön világítóeszköz nem volt a tisztaszobában. Amikor bementek, vitték magukkal a petróleumlámpát.

   

   

Ez a viharlámpa után a második legbonyolultabb részekből álló tárgy. Időbe telt elkészítenem, mivel mindenét le kellett méreteznem az eredetiek alapján.

   








Viharlámpa

Ugyanazon az elven működik, mint az egyszerű petróleumlámpa. A szabadban használható speciális petróleumlámpa a viharlámpa volt, amelynek csak felső részén volt levegőnyílása, így csak rendkívül erős szél olthatta ki a lángját.

   

   







CAD tisztaszoba

A nyár folyamán két „tájházban” jártam. Egy mezőföldi tájházban Dégen és Petőfi Sándor szülőházában. A látogatás után arra gondoltam, mi lenne, ha én ezt a szobát digitalizálnám, lerajzolnám 3 dimenzióban. Óriási kihívásnak tartottam, de végül sikerült. Rengeteget dolgoztam vele, hiszen csak pár fénykép, az emlékeim, néhány kép az Interneten, valamint azok a tárgyak álltak a rendelkezésemre, amelyek már otthon megvoltak. Igyekeztem korhű képet festeni, mivel csak azzal dolgozhattam, ami van, hiszen környékünkön nincs egyetlen egy ilyen korhűen berendezett szoba sem. A továbbiakban szeretném bemutatni egyenként az összes tárgyat, ami ékesíti a virtuális tisztaszobát.

Ágy

Asztalosmester által készített, tömör deszkaoldalakkal ellátott fekvőalkalmatosság, mely a magyar parasztházban elsődlegesen az ágynemű tárolását szolgálta, a díszágyneművel magasra rakott, vetett ágy lényegében vagyonjelző, státusszimbólum. A tisztaszoba szerves része. Egyszerű minta van rajta. A mintázatot, amit az ágyon lévő terítőre raktam igen körülményes volt lerajzolni. Ezek általában slingeléssel készültek, ebben az esetben viszont jellegzetes magyar színekben pompázó berakásos hímzéssel készült.

   

Asztal

A honfoglalás után a letelepülő magyarok számos új berendezési tárggyal ismerkedtek meg, neveztessen az új hazában talált szlávok közvetítésével, amint erről az átvett szavak tanúskodnak. Egyik legfontosabb ilyen szó az asztal, amely feltehetően nyugaton az ezredforduló előtti időszakban jött divatba. Korábban kedvelt kerek formát háttérbe szorította a négyszögletes asztal. Az asztallal együtt átvettük a négyszögletes formával járó abroszt is. Az asztal elsődlegesen étkezésre használt, lapból és lábazatból álló állvány mindennemű formai és funkcióbeli változata. Ehhez hasonló asztal van az ebédlőnkben, viszont a lába hasonlít a tájházban látotthoz. Itt már kezdett kifejezésre jutni, hogy azzal kell dolgozni, amink van. Itt is a csapolásoktól kezdve mindent élethűen kidolgoztam, mint a többi tárgyon az összes méretével együtt.

   





Szék

Ülőalkalmatosság. A parasztházak nélkülözhetetlen eszköze. Lehet támlás, vagy karos szék. Egyik legelterjedtebb széktípus a szív alakú szék vagy köznyelven parasztszék.

   

Komód

Tárolóbútor, alacsony fiókos szekrény. Tájnyelvi változatai: fiókos kaszten, kaszli, kaszni, komód, sublat, suplód. – Elődje Angliában a 16. században jelent meg, s ugyanott a 17. sz. második felében tűnt fel a parasztházakban. Észak- és Közép-Európa parasztságánál a 18. sz-tól terjedt el, a hagyományoknak megfelelően főleg festéssel díszítve. Talán ez a legösszetettebb elem az egész szobában, hiszen az összes csapolást tartalmazza, ez is élethűen ki van dolgozva. Ez a bútordarab váltja fel a tulipánosládát a tisztaszobákban. Később a lakószobákban helyezték el tárolóbútorként. Három-négy mély fiókja van. Fiókjának eleje lehetett díszes is, de inkább egyszínűre festették, ilyenkor a dísz csupán fémrátét és karika vagy fehér porcelán fogantyú volt. Blúzok, nyakravaló kendők, ingek stb. tárolására szolgált. Általában helybeli asztalosmesterek munkája. Ebben az esetben az enyém és CAD-ben.



   

Szekrény

Nagyon valószínű, hogy a szekrény szó is szláv nyelvből került hozzánk, amely szón korábban az ácsolt ládát értették. Ajtóval nyíló tárlóbútor, ruhanemű számára; belül többnyire egyik fele polcos, a másik akasztós. Ismertebb elnevezései még: állószekrény, ruhásszekrény, almárium, fennálló, sifonér.




Kanapé

19. sz. derekától kezdve hatolt be a parasztházakba, s a 20. sz. elejére részben kiszorította a sarokpadot. A kanapé mindig asztalosbútor, többnyire egyszínű, sötétre festett, de néhol a menyasszonyi ládák stílusában virágzott.



Tükör

Fából faragott, keretbe helyezett kerek formájú tárgy, tartó állvánnyal. Rendszerint férfiak használták borotválkozáskor.

   

Faliképek

Üveg alá, helyenként díszes keretbe foglalt, nagyobb méretű szentképeket helyeztek a tisztaszoba falára. Gyakoriak voltak a következő képek: Mária-szíve, Jézus-szíve, Szentháromság, Szentcsalád, az őrangyal, a megkoronázott Krisztus, Krisztus a pásztor, Jézus a munkás című szentképek. Régebben több szentképet helyeztek a tisztaszobák falára. Házi áldás is előfordult a tisztaszoba falán, bár ennek a lakószobában volt a helye.

Kemence

Az egyik legősibb ember által épített tűzrakóhely. Általában sütésre, főzésre, pörkölésre vagy egyéb élelmiszer feldolgozásra használták őseink a mindennapjaikban. Hagyományos paraszti házakban a szoba konyha felőli falához épült. A nagyobbaknak négyszögletű, a kisebbeknek tojás alakú alaprajzuk volt. Általában a kemencék alá padkát raktak, ezzel emelve meg a kemenceszáj szintjét. Ennek magassága kb. 80-100 cm. Ez nemcsak hogy megkönnyítette a munkát, hanem hőszigetelő rétegként is működött. A padka a kemencénél nagyobb alapterületű volt, így erre lehetett ülni, vagy pakolni. A kemencetest háta és a fal között lévő részt hívták kuckónak, vagy sutnak. A kemencetest legtöbbször íves kialakítású.



Rongypokróc

Tarka rongycsíkokból szőtt színes pokróc. Egyéb elnevezései: rongyvászon-takaró, ínségpokróc vagy ínség, Erdélyben: durga. A szövéshez általában kender (csepű) fonalat használnak, régebben gyapjút is. A magyar parasztságnál leginkább az ágynemű kiegészítésére alkalmazták, elsősorban szegényebb viszonyok között. Tönkrement ruhanemű hasznosítására találták ki. A padlóra terítették illetve a kemence padkájára. Akármennyire is egyszerűnek tűnik mégis bonyolult munka volt. Egyenként kellett a rongycsíkokat összeilleszteni.

   

Faszenes vasaló

A mai modern elektromos vasalókkal szemben ezt még dédanyáink parázzsal melegítették. Mivel fel lehet nyitni a tetejét, szedtek a kemencéből ki parazsat és belerakták az aljába. Miután belerakták, idővel felmelegedett a vasaló, így lehetett vele vasalni. Miután a parázs kezdett kialudni, elkezdték lengetni és az oldalán kiképzett nyílásokon keresztül levegő ment a parázsra. Így lehetett folytatni a vasalást, ha ez sem segített, kicserélték a parazsat.

   

Mozsár

Magvak és egyéb anyagok törésére szolgáló üreges eszköz. Méretétől függően törhetünk vele fűszereket, cukrot, sót és különböző magvakat.

   

Beismerés

Olyat tettem, amire pár hónapja még gondolni sem mertem: elkezdtem néprajzi könyveket olvasni, illetve tanulmányozni. Szerintem így sikerült viszonylag korhű tisztaszobát megőriznem CAD-del, valamint új néprajzi ismereteket is szereznem.

A parasztházról röviden

A ház tárgytörténeti kialakulását még nem tudjuk pontosan végigkövetni. Feltételezhető, hogy eredetileg favázas fakéreg-, bőr-, földborítású kunyhószerű építményt értettek rajta. Tökéletesedése belső fejlődése révén is jelentősen előrehaladt, hiszen a ház legfontosabb alapelemeinek nevét szintén nagyon korai időszakra vezethetjük vissza. A történeti, régészeti kutatások alapján valószínűnek kell tartanunk, hogy a magyarság a honfoglalást megelőzően már használt szilárd, állandó lakóépületeket, házakat. Erre vallanak többek között az ún. szaltvomajácki kultúra leletei.
A magyarlakta területeken a falusi otthonok beosztása igen egységes volt. A lakóházak lehetőleg dél felé néző bejárata mindig az előtérre, azaz a pitvarra, illetve a konyhára szolgált, s innen nyílott az egy vagy két szoba.
A parasztházak, eltérve a mai házaktól, sokkal kezdetlegesebb módon készültek. A falak általában földből, döngöléssel épültek. Ez a fal nagy szilárdságú, jó hőszigetelő (nyáron hűvös, télen pedig meleg volt a házban). A tetőszerkezet fából készült, mint általában a mai házaknál. Tetőfedésre pedig nádat használtak. A mennyezet nádból és sárból készült. A mestergerendákat nem rejtették el, így a szobában további tárlóhelyet biztosítottak a felfüggeszthető tárgyaknak. A tűzfal fából, vagy sárral betapasztott nádból készült. A fából készült tűzfalat különböző mintázatokkal is ékesíthették. A nádból készült tűzfalon is volt szellőzőnyílás. Ezek az üveg nélküli ablakocskák ajtóként szolgáltak a házigalambok számára.
Szoba–konyha–kamra vagy szoba–konyha–szoba elrendezésű épített külső fűtésű kályhás vagy kemencés megoldás jellemzi azt a kort, amiben már megtalálhatók voltak a tisztaszobák. Lakószobák a konyhák előterén át voltak megközelíthetők a szorosan idekapcsolódó kamrákkal együtt. Hagyományossá vált, hogy a lakóház mellé szorosan, de külön-külön alaprajzi egységben, külön-külön tetőszék alá építették fel a gazdasági rendeltetésű épületeket.
A szobák melegítését mindenütt külső fűtésű kályhákkal, kemencékkel oldották meg. Ahol a fa, mint tüzelőanyag nehezen volt hozzáférhető, visszaszorult a kályhák használata. Ezért áttértek a szintén külső fűtésű sárkemencék (külső fűtésű szobai kemence) építésére, mivel ezek a sok hamuval égő, nagy tűztérigényű szalmatüzelés igényeinek jobban megfeleltek. A nagy tűzterű, szobába épített kemencék a sütés, a főzés céljait is kielégítették, így használatba vételük a konyhai sütőkemencék feladásával járt együtt. Az ilyen háztípus bomlása az 1870-es évektől a legpolgárosultabb vidékeken jelentős iramúvá vált.

Tisztaszoba (ünnepi, parádés szoba)

Egy kis történelem

A 19. és a 20. század első felében a magyar parasztházaknak általában egy lakó- és egy tisztaszobája volt. A tisztaszoba a magyar parasztságnál a 18. század végén kezd megjelenni, de sok szegény családnál még a 20. század első felében sem tudták megvalósítani. Voltak olyan vidékek, ahol a szegénység miatt nem is tudott elterjedni.

Magáról a szobáról

Mint már mondottam régen a falusi házakban általában volt egy tisztaszoba. Ebben nem tartózkodtak, csak a vendégeket helyezték el benne, esetleg ünnepnapokon fogadták őket. A tisztaszoba a magasra tornyozott ággyal, a sok párnával, dunyhával a család anyagi helyzetéről is árulkodott. Ebben a szobában helyezték el a hímzett terítőket, vállkendőket, fejkendőket, a férfiak vasárnapi csizmáját, kalapját. A legszegényebb ember is tartott tisztaszobát, ha tudott, még akkor is, ha emiatt a család nő tagjai a konyhában, a férfiak az istállóban aludtak. A ruhák mentaillatúak, a szoba pedig a szekrény tetején lévő birsalmáktól birsalmaillatú volt. A mestergerendán tartották a Bibliát, a borotválkozó készletet és a pénzüket. A szoba padlózata döngölt föld volt.

Szobaelrendezés

A tisztaszoba berendezései nagyban hasonlítottak a lakószoba berendezéseire. Ülőbútor mindenképp volt benne, asztal is, meg általában ágy és tárlóbútor. Két szoba közti különbség főleg a díszítettségében és a használatmódban volt egyező elrendezés mellett.
Két legfontosabb szobaelrendezési mód:
1. Sarkos berendezés, szegletre-rendezés, diagonális rendszer
2. Párhuzamos rendszer, középre rendezett bútorzat

Sarkos berendezés

Az ajtóval szemközti fal egyik szögletében állt az asztal, mellette a falnál padok. Az asztallal rézsút szemközti sarkot foglalta el a tüzelőberendezés. Az ágyak a fennmaradó két szögletbe ill. falszakasz elé kerültek, a székek az ágyak elé, a láda, sublót s esetleg szekrény, pohárszék a fal menti bútorok közé. A szentsarok a szoba első legmegtiszteltebb része, kultikus cselekmények, közös étkezések helye. A kemence környéke viszont a legkevesebbre értékelt munkasarok. A kettő nagyjából az ágyas szobaszegleteken áthúzott képzeletbeli átló mentén vált el.

Párhuzamos rendszer

A bejárattal szemközti fal mindkét sarkában egy-egy ágy állt, előtte székek. Az asztal köztük, az ajtóval szemben volt, mögötte pad, általában kanapé. Az ajtó egyik oldalán a tüzelőberendezés, a másikon többnyire további ágy, a tárlóbútorok az előbbiek között. Ezen elrendezési mód elszórtabban fordult csak elő.

Sarkos berendezés



Párhuzamos rendszer



Utószó

Napjainkban egyre inkább elvesznek a magyar kultúra gyöngyszemei, remekei határon innen és túl. Ezek közé taroznak a régi paraszt-, illetve falusi házak. A tájházak jelentik az egyetlen esélyt a néprajzi jellegzetességek megőrzésére, ami abban nyilvánul meg, hogy egy elég jó állapotban lévő korhű falusi házat felújítanak, és a kornak megfelelően berendeznek. Sajnos környékünkön már nincsenek ilyen régi házak, de még tájház sem. Ami Horgost igazán értékessé teszi, hogy több villa található benne, de sajnos ezek is el vannak hanyagolva.
A villák mellett még itt van a Kárász kastély, és a régi vasútállomás épülete. Ezek is szintén tragikus állapotban vannak. Óriási értékek, amelyeket észre sem vesznek, és így pusztulásra vannak ítélve, ami nagyon elkeserítő. Hatalmas változást hozhatna, ha ezeket az épületeket visszaállítanák az eredeti állapotukba, a Kamarás erdőről és a tóról nem is beszélve. Szeretném, ha Horgoson lenne legalább egy tájház korhű berendezéssel, és felújítanák a Kárász kastélyt és egy szép villát. Ezzel Horgoson a turizmust fejleszthetnénk, mert ilyen jellegű épületek nem találhatók Kanizsa község területén.
További terveim közé tartozik egy egész parasztház ilyen módú „megőrzése” (lerajzolása), hiszen a tisztaszoba már meg van hozzá, és már „csak” a konyhát és a lakószobát kell elkészítenem.
Külön köszönet Mák Erika magyar szakos tanárnőnek, aki az irodalmi részében, és Tóth Béla tanár úrnak, aki a CAD részében segítette munkámat.
Felhasznált irodalom
Raj Rozália – Nagy István: Doroszlói népi textíliák
Dr. Kós Károly: Tájak, falvak, hagyományok
K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai

Továbbá az Interneten
http://mek.oszk.hu/02100/02115/ Magyar néprajzi lexikon [Magyar Elektronikus Könyvtár - 02115]