A kadeshi csata

Uralkodása 4. évében II. Ramszesz is előrehatolt már egyszer a hettita határig. A fáraónak ezt az alig dokumentált hadjáratát a Nahr el-Kelb folyó menti sztélé jelzi. A dátum: 4. év, 3. ahet hónap 2. napja [augusztus 16.], és II. Ramszesz néhány melléknevének töredéke olvasható rajta. Bár maga a felirat elpusztult, a sztélé létezése már önmagában bizonyítja az egyiptomi csapatok ázsiai jelenlétét az adott időben. Az ellenséggel nem találkoztak, úgy tűnik, Ramszesz a Nahr el-Kelb szakaszt egyetlen rajtaütéssel szerezte meg.

Míg atyja, Széthi azon fáradozott, hogy Egyiptom határait megszilárdítsa, Ramszesznek más célja volt: a birodalom kitágítása. Így szinte biztos, hogy az első ázsiai hadjárat alatt közvetítőkön keresztül kapcsolatot létesített azokkal a szíriai kisfejedelmekkel, akikről gyanította, hogy nem engedelmeskednének vakon a hettitáknak. Ha Ramszesz sejti, hogy ez egy háború ürügyéül fog szolgálni, ki tudja, lett volna-e bátorsága az amurrui Bentesina fejedelmet a hettita szövetségből kiszakítani. Látszólag ugyanis Amurru lett az oka a Hatti és Egyiptom közötti háborúnak, mert, ahogy a hettita krónika jelenti: "Amikor Muwattalis, a Nap atyjának testvére király lett, fellázadt ellene Amurru népe, és közölte vele: Hűséges szolgák voltunk, most azonban nem vagyunk többé a szolgáid. Ezzel Egyiptom királyához csatlakoztak. Ekkor a Nap atyjának testvére, Muwattalis és Egyiptom királya Amurru országának szolgáiért harcolt."



Most azonban mindez még sehol sincs, csak a két fegyverektől roskadozó hadsereg masírozik egymás felé. A fáraó líbiai, szíriai, núbiai és szudáni katonákkal, a hettita nagykirály drágán megfizetett segédcsapatokkal Naharinból, az egykori Mitanni birodalomból, Arzawából, Kis-ázsia déli partján, a belső anatóliai Pitasából, a nyugat-kis-ázsiai Dardanoiból, Karkisából Anatólia nyugati partján, Lukából a kis-ázsiai partról; a Karkistól északra fekvő Wilusából, a Fekete-tenger melletti Arawannából, a közép-taurusi Kizzuwatnából, az Eufrátesz mellőli Karkemisból, Ugaritból, a szíriai Földközi-tenger partjáról és más országokból, melyek neve és földrajzi fekvése ma már nem ismert. "Muwattalis - mondja a Salier III Papirusz egy országot sem hagyott ki, amit ne vitt volna magával. Minden fejedelem mellette volt, és mindegyikkel ott voltak a katonái, és harci szekerek eddig nem látott nagy számban. Befedték a hegyeket és völgyeket, és annyian voltak, mint a sáskák. Egy ezüstöt sem hagyott az országában, és megfosztotta azt minden tulajdonától, mindent azoknak az országoknak adott, hogy harcba vigye őket maga mellett."


A két ellenfél politikai szándéka világos: Ramszesz a számtalan városnak és kis fejedelemségnek akarja megmutatni, hogy az ő szövetségesei komoly esetben számíthatnak rá, Muwattalis ellenben azt akarja a vazallus fejedelmeknek megmutatni, hogy képes a szakadárokat fegyverrel visszatartani. Az egyiptomiak és a hettiták részéről is a Szíria feletti uralom a tét. Muwattalis Egyiptom és Asszíria fogójában van, sem az egyik, sem a másik nem különösebben jó szándékú vele. Itt már nem csupán Amurru provinciáról van szó, amit Muwattalis vissza akar hódítani, itt támadó háború készülődik, azzal a céllal, hogy az ellenséget egyszer s mindenkorra megsemmisítse.

Egyiptom ellenségei. Balra fogoly filiszteusok,jobbra páncélinges, bőrsapkás semita kocsi hajtó.

A helyszín:

A modern stratégáknak az a véleményük, hogy az egyiptomiak és hettiták közötti csata Észak-Szíriában csak két helyen történhetett: az észak-szíriai partvidéken vagy az észak-szíriai hátországban. A bécsi egyiptológus és hettitológus, Josef Sturm, aki 1939-ben doktori munkáját II. Ramszesz hettita háborújából írta, meg tudja ezt indokolni: "Ha egy hettita hadsereg a parti úton nyomult volna Amurru irányába, úgy azt a fáraónak Szíria felé tartva Bentesina jelenthette volna. Nem tudni, ebben az esetben hogy nézett volna ki az egyiptomi terv. De kezdettől fogva lehetséges volt, hogy a harc addig, amíg lehet, a hátországban fog zajlani, hisz így a hettita hadsereg közelebb lehetett volna a központhoz, és Hatti vazallus államait is könnyebb lett volna fedezni." Ugyanakkor azonban a parti út Amurrun keresztül vezetett. Muwattalisnak először fel kellett volna azt szabadítania, tehát már egy megvívott csatával a háta mögött kellett volna Ramszesszel megütköznie.



II. Ramszesz eközben négy csapattestével észak felé vonult a parti úton, elért egy várost, melyet előző évi, első hadjárata idején keresztelt át "Ramszesz, a fenyővölgy városa" névre, mely nem összekeverendő a fővárosával, Per-Ramszesszel a Delta északi részén. Máig nem tudjuk pontosan, hol keresendő ez a Ramszesz-város. James Henry Breasted a Nahr el-Kelb torkolatához helyezte, a teológus és Palesztina-kutató, Albrecht Alt Szidón és Bejrút között, az imént idézett Josef Sturm szintén Bejrút közelében, de a tengernél kereste, az amerikai egyiptológus, John A. Wilson úgy vélte, a Libanon-szorosnál kellett feküdnie, német kollégája, Elmar Eber szintén a Nahr el-Kelb partján, valahol Egyiptom határán látta. Ramszesz, elhagyva a parti utat, az Orontész folyótól északra vonult Nyugat-Szíriában. Az Orontész a libanoni Beqa völgyéből ered, északnak folyik, a török provincia, Hatay irányába, és Anatóliától nyugatra torkollik a Földközi-tengerbe. Kadesh ennek a folyónak a partján fekszik, délnyugatra a mai Hormstól.

Történészek és régészek generációi törték a fejüket rajta, vajon a csata, ami e város kapuja előtt zajlott le, valamelyik hadvezér gondos tervezésének eredménye volt-e, vajon az összeütközés elkerülhetetlen volt-e, vagy csak az egyik fél élt a pillanatnyi szerencsével. Josef Sturm azt gyanította, hogy II. Ramszesz a kis-ázsiai parton akart haladni a mai Izmir környékéig, és onnan keletnek fordulva az ország belsejébe hatolni, hogy a hettitákat oldalba kaphassa. Ebben az esetben már az elővéd megütközött volna a hettiták legfontosabb vazallusaival, és valószínűleg megverte volna vagy komoly anyagi és függetlenségi ígéretekkel a saját oldalára állította volna őket. Ezzel az elképzelhető legkedvezőbb kiindulási helyzetbe került volna, hogy a hettita világbirodalmat leigázza. Egyiptom a világ szuperhatalmává vált volna: területe több mint a kétszeresére nő, az anyaország a birodalom déli részén csak a féregnyúlványa egy hatalmas földterületnek, és szükség lenne egy központi fekvésű fővárosra északon. A világtörténelem más irányt vett volna.


Egyiptom legnagyobb kiterjedése, és a Kadesh-i csata helyszíne.

Annak, hogy ez mégsem történt meg, egyedül a nagy Ramszesz naivitása volt az oka. Biztos, hogy nem volt buta, de megfontolatlan cselekedeteit mindig a veszélyes spontaneitás irányította. Másként fogalmazva, gondolkodás nélkül csapott oda, adott körülmények között akár önmagát állon vágva ezzel. Kétségtelen, sikereinek egyik alapvető oka a nemtörődömsége volt, de akadtak II. Ramszesz életében olyan helyzetek is, amibe egy kevésbé szerencsés fáraó belebukott volna. Ilyen érlelődött most is, Kr. e. 1274 tavaszán.