Kőbe zárt világ, a mesék világa. Gondtalan gyermekkorunk meséskönyveinek lapjairól megelevenedő figurák: vágtató lovagok, elvarázsolt királylányok, gonosz boszorkák, retteget sárkányok, erdei manók, törpék és óriások - mind megtalálhatók a Galgóalmás határában elterülő geomorfológiai rezervátumban, a Sárkánykertben.
Galgóalmást (Gâlgăul Almasului) Szilágy megyében (Románia), Zsibótól 10 km-re, az Almás folyó bal oldalán találhatjuk meg. A természetbarátok figyelmébe ajánlom a falu mellett elterülő, 1970-ben védett területté nyilvánított öt hektárnyi területet, amely “Sárkánykert” (Grădina Zmeilor) néven vált ismerté.
A falubeliek az itt található szikláknak formájuk alapján találó neveket adtak, mint például: “Éva”, “Öregember”, “Gyűszűvirág”, “Sárkány”, “Ujj”, “a baka szeretője”, stb. Elbeszéléseikben a sziklaóriások megelevenednek, majdhogynem cselekvésre késszé válnak. Szerintük ez a terület elátkozott, minden eleven lény, legyen az állat vagy ember, aki e helyre lépett, kővé változott. Egy legendáról is mesélnek az öregek: egy arra járó katona szerelmes lett egy falubeli lányba, de a lány mostohaanyja elátkozta őket, s a lány kővé változott. Ezért a helybeliek “Fata cătănii”-nak (“a baka szeretője”) is nevezik ezt a helyet.
Legrövidebb megközelítési útvonal: Kolozsvárról az E81-es országúton haladunk Zilah felé, Almásszentmihálynál (Sânmihaiu Almasului) letérünk Hidalmás (Hida) felé, majd az 1G megyei úton haladunk egészen Galgóalmásig. A letérőt a faluban nem könnyű megtalálni, mivel az út nincs kijelezve, s a völgy nem látható az útról. Egyes Erdély térképeken a Sárkánykert hibásan a Dés-Ilonda közötti E58-as országúton fekvő Galgó (Gâlgău) mellett (szintén Szilágy megye) van feltüntetve, de láttam olyan térképeket is, amelyeken a Sárkánykert nem is volt feltüntetve.
A letérőt megtalálva kocsival egészen a dombon épülő panzióig mehetünk, innen 5-10 perc alatt a domb tetejére érünk, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a völgyre. Kijelzett ösvény nincs, de nehézség nélkül hamar bejárhatjuk a vidéket. Legajánlatosabb egy körutat tenni, így fentről is és lentről is megcsodálhatjuk a sziklakertet.
Konglomerátumok és miocén kori (20 millió éves) homokkő található itt; ezek idővel többször beomlottak és erősen erodálódtak. Exogén tényezők (víz, szél, hőmérséklet) formálták a 400 m hosszú és 100 m széles völgy oszlopait és tűit, boltíveit és árkádjait, szobor óriás csoportjait. A völgy jobb felét 70 m magas fal zárja, ami felett egy erdővel borított plató terül el. Az erdő szélén haladva jól beláthatjuk a völgyet, s ennek a bezárulásánál, egy suvadás mentén leereszkedhetünk. Ahogy leérünk, egy beugróban kb. 10 méterről csorog le a víz, amely kis tavacskában gyűl össze, majd patakocska formájában folyik tovább. A talaj vizenyős, s ezen a felén a völgynek a homokkő képződmények jobban erodáltak, magasságuk nem haladja meg a fél métert. Engem régi sírkövekre, katakombákra emlékeztettek, vagy elhagyott manó lakhelyekre, amiket benőtt a fű.
A fal tövében tovább haladva egy mesterséges járatot találunk, szabályos és szimmetrikus geometriai formákkal. Fejlámpával bemehetünk ebbe az elhagyott bányajáratba, amely 60 m után 3 m magas galériává szélesül, majd két felé ágazva halad tovább a domb belseje felé. Több szakcikkben kaptam utalást arra, hogy itt valamikor szénbánya működött.
Kiérve a járatból és tovább haladva az ösvényen, a sziklaóriások között, érdemes megfigyelni a lerakódott homokkő szerkezetét. Jól látható a szemcsék nagyságának a változása, amiből következtetni tudunk az ezen a területen levő, 20 millió évvel ezelőtti tengervíz mozgásaira (trangresszió, regresszió). Ahogy a víz ereje csökken, könnyebb szemcséket tud szállítani és végül lerakni: alul nagyobb szemcséjű homokkövek helyezkednek el, és ahogy haladunk felfelé a rétegsoron, mind finomabb szemcséjű rétegsorokat fogunk találni, s ezek periodikusan ismétlődnek.
Lassan haladva, szemünkkel a sziklaóriásokra tapadva, hamarosan visszaérünk a kiindulási ponthoz, ahonnan még egy utolsó pillantást vethetünk a lábunknál elterülő mesevilágra.
Hazafelé jövet érdemes megnézni az almásbalasházi (Bălan) fatemplomokat (a legrégebbi 1695-ben épült), illetve a kolostort.
A Sárkánykert turisták által kevésbé látogatott, akárhányszor jártunk arra, idegen emberek lármája nem zavart, így aki egy kis nyugalomra vágyik, tiszta levegőre és madárcsicsergésre, látogasson el minél hamarabb erre a csodálatos helyre. Jó kirándulási lehetőség fiataloknak és időseknek egyaránt, nagy szintkülönbségek nincsenek, és 2-3 óra alatt nyugodtan be lehet járni a vidéket.
.jpg)
