Az sem kizárt, hogy már éltek a Kárpát-medencében ilyen fajták, sőt a honfoglalást követően, később bevándorolt népcsoportok nagytestű pásztorkutyáinak hatására konszolidálódott a fajta. A tatárjárást követően betelepített kun törzsek birtokoltak komondorjellegű pásztorkutyákat. A nomád kun nép a mai Pekingtől északra lévő területeiről a mongol síkságon átvándorolt. A XI. század második felében a kelet-európai síkság déli sztyeppéje már teljes egészében a birtokukba került. 1223-ban a mongoloktól elszenvedett vereség hatására a kunok több irányba menekültek, s eljutottak hazánk területére is. Az alföld területén zárt közösségekben éltek. 1246-47-ben betelepített kun és jász törzsek valószínűleg szintén magukkal hozták nagytestű pásztorkutyáikat. A kunok ázsiai őshazájuk szélsőséges időjárási viszonyait elviselő kutyákat tenyésztettek. Az ázsiai füves pusztákat szárazság, valamint nagyfokú napi és évi hőingadozás jellemzi. A kunok beköltözése után a komondor a Kárpát-medence száraz és gyér növényzetű területein terjedt el.
A nyáj, a gulya és a ménes mellett őrző szolgálatot teljesítő, gyakorta 70-80 cm marmagasságú, robosztus megjelenésű, gubancos szőrzetű fajtát gubancos magyar juhászkutyaként, selyemszőrű farkasebként, pusztai komondorként, lompos szőrű komondorként vagy röviden csak komondorként írták le. A név eredetét többféleképpen magyarázzák, azonban a fajta ősi mivoltát valamennyi kinológus elfogadja. Az ősmagyarok állataink őrzésében vezérszerep jutott a komondornak.
Hatalmas, tekintélyt parancsoló megjelenése, rendkívüli gyorsasága, erőteljes szőrzete, fáradhatatlan küzdőkészsége a legkeményebb ellenség számára is veszélyt jelentett. A fajta kialakítójaként az ázsiai és európai füves puszták szélsőséges éghajlata mellett a pásztorok kemény és kíméletlen szelekciója hatott. Csak a legbátrabb, legszilárdabb egyedeket tenyésztették. A komondort a klíma zordsága ellen legtöbbször csak saját szőrköntöse óvta.
A nomád pásztorkodó közösségek legféltettebb vagyona az állatállomány volt. Ezt az értéket kellett a komondornak megvédenie.
A komondor kifejezés, mint leírt nyelvi emlék 1549-ben Kákonyi Péter hercegszőlői református lelkész, énekszerző Astiages király történetét feldolgozó művében jelenik meg elsőként. "Pásztor nézi vele, gyermekét szoptatja egy fias komondor, és körül forogja." Írja a komondorról. 1673-ban Comenius a komondort a csordák őrzőjeként említi.
Pápai Páriz 1767-ben a komondort és a Kuvaszt már két külön fajtaként jellemzi. Klein 1778-ban fehér gubancos kutyát említ, amelyek a Rába környékén a leggyakoribbak és a farkasok ellen kitűnő védelemül szolgáltak. Ez az egyetlen mű, amely a komondort, mint farkas ellen használt fajtát említi. A hasonló témájú irodalmi alkotások a kuvasz jellemzőjeként írják le a farkas elleni küzdelmet. Treitschke 1840-ben megalkotja az első részletes komondor fajtaleírást. Ezt Lónyai, Buzzi, Monostori majd Raitsits leírásai követik. A komondor ritka fajtának számított ekkor. A magyar fajták első országos kiállítását 1899-ben Szegeden rendezték, s ezen csupán egyetlen komondort mutattak be.
A kiállított példány az akkori legjobb tenyészetből való volt. Kovásznay Zsigmond üllői gazdaságában tenyésztették. Ebből a tenyészetből kerültek Hortobágyra és Kiskunságra azok az egyedek, amelyeknek utódai alapjaiban meghatározták a fajta későbbi alakulását.
Lónyai Géza 1901-ben a következőképpen jellemzi a fajtát: "Egész testét hosszú, lompos, göndör szőr borítja mely hosszú koloncokban csüng alá. Fejét és arcát is hosszú bozontos szőr fedi, orra mindig fekete. Az állat mogorva, büntetni nem lehet."
Ez a rövid, de klasszikus leírás akár a mai komondorról is szólhatna, s fényesen bizonyítja a fajta rögszilárdságát. Buzzi Géza 1909-ben kihalófélben lévő, veszélyeztetett fajtának mondja a komondort. Az általa megszemlézett 200 egyed közül csupán 17 volt tenyésztésre alkalmas.
1924-ben a magyar fajták között elsőként, a tenyésztők összefogására a komondornak önálló tenyésztőszervezete alakul. 1935-ben már 972 egyedet jegyeznek a fajta törzskönyvében. A komondor törzskönyvi rendszerének kialakításában Raitsits Emil elévülhetetlen érdemeket szerzett. A komondor, mint a pásztorember egyik leghűségesebb társa folytonos biztonságot jelentett. A pásztor ezért nagy becsben tartotta, igyekezett fajtatiszta tenyésztéssel megőrizni a fajta értékeit. Tavasszal, hasonlóan a juhok nyírásához, a komondort is megnyírta, így az hasonlíthatott a kuvaszhoz, ami némi elnevezésbeli keveredéshez is vezetett. Tény azonban, hogy a két nagytestű magyar pásztorkutyafajtát a pásztorember sohasem keresztezte egymással.
A világháborúk a komondor populációt is megtizedelték. A háborúk előtt még elsősorban az ősiség formai és funkcionális megőrzése vezérelte a tenyésztési irányt. A második világháborút követően a sporttenyésztés élénkült meg. Ez már a fajta esztétikai megjelenését is fontosnak tartotta. A nemezes, gubancos szőrzet ápolása rendkívül munkaigényes, és nem eléggé elegáns.
A tenyésztési irány a szalagos, illetve még finomabb szerkezetű, zsinóros szőrzet kialakítása felé tolódott. nőtt a marmagasság, a rámás, nagytestű egyedek kerültek divatba. Tisztult a szőrzet fehér színe, a korábban gyakori krémszínű árnyalat megszűnt, javult a bőrfelületek pigmentáltsága. A tenyésztők természetesen a sporttenyésztés során is a fajta rendkívüli értékeinek megőrzésére törekedtek, és törekednek ma is. A mezőgazdaság reformja során a komondor szerepe, hasonlóan a többi magyar pásztorkutyafajtáéhoz, megváltozott. A hatvanas évek végén tenyésztését próbálták államilag valamelyest segíteni, nem sok sikerrel. E program keretében a szári szövetkezet, az agárdi és a martonvásári gazdaság tenyésztői tevékenysége alkotott maradandót.
Az utóbbi tíz évben évente átlagosan 450-800 komondor kölyök törzskönyvezésére kerül sor. Sajnos az állomány minőségének javulásával párhuzamosan az évente törzskönyvezett kölykök száma folyamatosan csökken. A fajta törzskönyve zárt. A kiállított egyedeket a tenyésztők ma már rendkívül kulturáltan, ápoltan mutatják be, ami kedvez a fajta népszerűsítésének.
Gyakran a nagynevű kiállítások legszebb kutyája címet is elnyeri. Hatalmassága, harmóniája, méltóságteljes egyedisége sokakat lenyűgöz. Tanya, major és birtok őrző feladatköre a magántulajdoni viszonyok újra élénkülésével napjainkban ismét előtérbe kerülhet.
A fajta különleges jellemzői és értékei
A komondor lenyűgöző méretei, tömege, hihetetlen gyorsasága folytán ma is alkalmas bármilyen vagyon teljes biztonságú őrzésére. Rendíthetetlenül bátor. Gazdáját, és annak birtokát minden körülmények között megvédelmezi. Következetes, kemény nevelést igényel. A büntetést nehezen viseli, időnként konok. Hűséges, nagyon nehezen tűri a felnőttkori gazdaváltást. Képes elpusztulni gazdája után. Kedveli a gyermekeket, velük türelmes és bölcs.
Feleslegesen sohasem ugat. Méltóságteljes viselkedése is jelzi domináló egyéniségét. Jól kitenyésztett, szilárd szervezetű, igénytelen, ellenálló fajta. Viszonylagosan későn érik. Teljes kifejlettségét három éves korára éri el. Szaporasága esetenként gyenge, nem ritkán öt vagy kevesebb kölyköt fial, de előfordul 8-10 kölyök is egy-egy alomban. Általában csendesen ivarzó. Hűséges típus, a szukával párban tartott tenyészkanok nehezen fedeznek a párjukon kívül más szukát. A tenyészkanok tartásánál erre célszerű ügyelni. Elegáns mozgásával, hatalmas termetével, különleges szalagos vagy zsinóros szerkezetű fehér szőrtakarójával a kiállítások sztárkutyái között is gyakran szerepel.
.jpg)
