Hruscsov bosszúja

A kiváló szovjet autót (ahogy tervezői jellemezték) ma már csak elvétve lehet látni az utakon, pedig anno jónéhány körözött vidékünkön is. A legendás Zaporozsecről van szó, amely egyfajta szovjet népautó szerepet töltött be. A legolcsóbb jármű volt, amelyhez a szovjet átlagember hozzájuthatott. Egyszerű kivitelezésének köszönhetően a rossz minőségű utakon is gond nélkül közlekedett. Népszerűségét növelte Hruscsov elnök rendelete, mely szerint a háborús veteránok és a rokkantak számára az állam támogatta a vásárlását.

Innen is ered a gúnyneve. Az ötvenes évek elején az akkori szovjet vezetőség, Hruscsovval az élén, korszakalkotót kívánt teremteni. A nyugati blokkban megjelenő egyre több kis és olcsó városi autó válaszául tervezni kellett egy szovjet változatot is. A szándék, pontosabban a parancs egy kis fogyasztású, olcsó, könnyen karbantartható autó elkészítése volt. Össze is lett hívva az akkori szovjet gépkocsiipar krémje, akik nekiláttak a prototípus elkészítésének. Alig telt el öt év (!) és el is készült a Zaporozsec első változata a zaporozsjei traktorgyárban.

További öt év telt el mire a prototípusból működőképes gépkocsi lett, így 1960-ban ünnepélyesen gördült le a futószalagról az első Zaz 965-ös modell. Az első Zapi 748 köbcentis motorja 23 lóerőt teljesített és maximum 95 kilométer megtételére volt képes óránként. A 965-ös Zaporozsec leginkább a 600-as Fiat formáját, mondjuk úgy, követte. A kivitel egy kicsit akadozott, ugyanis több országban minőségi kifogásokra hivatkozva nem engedélyezték a forgalmazását.

Az új Zaz 966-os gyártását 1967-ben kezdték. A modell leginkább a német NSU Prinz-re hasonlított. Ausztriában időközben Eliette néven, Belgiumban pedig Jalta néven kezdték el forgalmazni, ám minőségi problémái hasonló kivetni valókat hagytak mint elődje. A Zaporozsecet a gyenge tömítettség, a laza csavarok, az alvázvédelem hiánya, a szinte kibirhatatlan belső zajszint, illetve a gyakori féltengelytörés jellemezte.

A mérnökök 1973-ban „tökéletesített” változattal rukkoltak elő, a 968-assal. A motor teljesítménye 45 lőerőre ugrott, amely már közel 130 km/órás sebességgel repítette a Zapit. A minőséggel a későbbi modelleknél sem törődtek túl sokat, így a gyár a csőd szélére jutott. A szovjet autólegenda ma már leginkább a gyűjtők kollekcióiban, vagy a márkára szakosodott autós klubokban él.