Vegyük például az irodalmi Nobel díjat.
Mikor azt elõször oda ítélték, 1901-ben, több más nagy író mellett Henrik Ibsen, Henry James, Émile Zola és Joseph Conrad még mind életben voltak.
A bizottság az elsõ irodalmi Nobel díjat a francia regényírónak, René Sully Prudhomme-nak ítélte, azzal a rájuk sajátosan jellemzõ perverzitással, amit az utódok tiszteletben tartottak.
Rá egy évre, 1902-ben, a tetemes pénzzel járó díjat a bizottság mélyreható mérlegélést követõen Theodor Mommsen-nek ítélte, 1903-ban, komoly tudományos latolgatás után, Björnstjerne Björnson-nak, 1904-ben, Frederic Mistral költõnek, akinek múlhatatlan érdeme, hogy provence-i dialektusban írt, 1905-ben Henryk Sienkiewiczet választották, azután Giosue Carduccit találták a legmegfelelõbbnek. 1907-ben, hosszas gondolkodás után Rudyard Kipling-nek ítélték az az évi díjat. A következõ évben Rudolf Eucken kapta, idõt álló irodalmi munkásságának elismeréséül. 1909-ben a Svéd Akadémia az elsõ svéd költõnõt, Selma Ottiliana Lovisa Lagerlöf-öt választotta, nemzeti elfogulatlanságtól mentesen, az 1910-es díj pedig a németlírikus költõhöz, bölcs, hozzáértõ döntéssel Paul von Heyse-hez vándorolt. (Mistral, Sienkiewicz és Kipling "véletlenül" talált…) Még ebben az évben, november 10-én elhunyt Lev Tolsztoj, a Háború és béke, valamint az Anna Karenina írója. Újra jelölték Nobel-díjra, amit nagyon is megérdemelt, és tíz alkalommal nem kapott meg…
.jpg)
