Mire hajlamos a romladékony?

A Magyar Televízióban hangzott el egy alkalommal a romladékony szó, amikor a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke a „romladékony naranccsal” példálózott. Lehet, hogy az olyan melléknevek analógiájára élt vele, mint a sértődékeny, engedékeny, fáradékony, feledékeny, olvadékony stb. Annyi különbség megfigyelhető köztük, hogy ezeknek az alapszavuk közismert ige (sértődik, enged, fárad, feled, olvad), a romladékony alapszava viszont (a romlad) nem él a mai szóhasználatban

Annak ellenére, hogy a romladékony ma szokatlanul hangzik, egy-másfél évszázaddal ezelőtt még használatos volt, olyasmire vonatkozott, ami természeténél fogva romlásra hajlamos, könnyen romló, romlásnak indult. Ma csak a romlékony fordul elő a választékos beszédben mint a romlandó szinonimája (’könnyen, hamar megromló’ jelentést fejez ki).

A romladékony melléknévnek egy olyan ige az alapszava, amelyet már a XIX. században is alig használtak önállóan. A romlad jelentése ’romló állapotúvá lesz’. Ezt a szót a romlik ige kiszorította a használatból. A romlad párja a romlaszt volt, ’romlóvá tesz valamit’ értelemben fordult elő. A romlad származékai közé tartozik a romladék, a romladozik és a romladékos. Calepinusnak XVI. századi szótárában a kőromladék szó található. A romladék százötven évvel ezelőtt romló testnek darabjaira, részeire vonatkozott, amelyek fokozatosan váltak el egymástól. Ma romot, romhalmazt, illetve roncsot jelölő régies szónak számít. A romladozik ma is él a választékos szóhasználatban ’/építmény, használati tárgy’/ egyre rongáltabbá válik’ értelemben. Régen ’fokozatosan romlad vagy romlik’ volt a jelentése. A romladékos hajdan romladékokkal rakottra, födöttre, bővelkedőre utalt. Romladékosnak mondták például annak a városnak az utcáit, amelyet földindulás sújtott.

A romladékony melléknévnek rokon értelmű szava a romlatag. Régen omladékosra, rosszra mondták, később ’könnyen romló, pusztuló’ jelentést kezdett felvenni; ebben az értelemben ritkán előfordul a mai választékos szóhasználatban. A romlatagnak a romlat főnév az alapszava, amely a középkorban a romlás szó jelentését hordozta (például a Tatrosi Kódexben: „Ime ez vettetett Izraelben sokaknak romlatjokra és sokaknak felkeletekre”.)