A szláv származású Stefan Bugarski Zentán született 1868. május 21-én (a görögkeleti naptár szerint május 9-én), az akkori Eugén utca 924. sz. házban (ma Vuk Karadžić u. 22. sz.).
Az apa Svetislav Bugarski (több helyen tévesen Svetozar-nak írták), járásbírósági iktató, anyja Anna Malešević. A keresztelő (vagyis a születési bejegyzés) a zentai Szt. Mihály arkangyal görögkeleti (pravoszláv) templomban történt meg, a pravoszláv naptár szerinti május 12-én.
![](/Image/Cikkek/tari/01.jpg)
Középiskolai tanulmányait a zentai algimnáziumban kezdte meg 1878-ban. A gimnáziumi évei alatt szegénysorsú tanulóként tankönyvtámogatásban részesült, mely adományt a város Képviselő-testülete alapította. Eredményei alapján mind a négy év alatt a jó tanulók sorába tartozott (az évfolyamot 48-an kezdték, de csak 16-an fejezték be, köztük Bugarszky is). Kiváló tanárai közül említhetjük dr. Ferenczy Alajost (osztályfőnökét), a magyar nyelv és irodalom tanárát, a bölcsészettudományok doktorát, aki tagja volt több országos hírű egyesületnek, dr. Fülöp Adorjánt, a német nyelv- és irodalom tanárát, dr. Kuthy Lajos matematikatanárt. Mivel akkor Zentán még csak algimnázium működött (I.-IV. osztályok), tanulmányait a nagykikindai gimnáziumban folytatta, majd az újvidéki magyar gimnáziumban fejezte be.
![](/Image/Cikkek/tari/04.jpg)
Szülőháza Zentán
1886-ban felvették a budapesti tanárképző intézet természettudományi szakára, s mint ennek tagja, a budapesti Tudományegyetemen és a Műegyetemen végezte fizikai-kémiai tanulmányait. 1891-ben bölcsészdoktorrá avatták, majd az Állatorvosi Főiskola kémiai tanszékén helyezkedett el tanársegédként. 1893-ban kormánysegéllyel németországi tanulmányútra indult, s végiglátogatta a híres német vegytani intézeteket. 1894-ben magántanári képesítést nyert elméleti kémiából. 1896-ban Göttingenben, a híres német egyetemi városban töltött egy félévet az akkor már világhírű német tudós, Walter Nernst elektrokémiai intézetében. Itt végzett kísérleteket, hogy meghatározza a kémiai affinitás (vegyrokonság) számbeli értékét a kémiai változások egy csoportjára vonatkozólag. 1898-ban az Állatorvosi Főiskola rendkívüli tanárává nevezték ki, majd ugyanitt 1902-től a vegytani tanszék tanára 1913-ig. 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.
Kiemelkedő érdemei vannak az oldatok kémhatásának vizsgálataiban, melyek a pH fogalmának kialakulásához vezettek. Kutatóként főleg a reakciókinetika kérdéseivel foglalkozott, illetve a fehérjék fizikokémiai sajátosságával, s kimutatta amfoter jellegüket. 1887-ben a vizelet vezetőképességét vizsgálta, s ebből a sótartalomra következtetett. Tangl Ferenc vegyésszel hasonló vizsgálatokat folytatott a vérszérummal kapcsolatban. Kutatásaik során Liebermann Leó kémikussal a fehérje jellegű anyagok kémhatásait vizsgálták, s ennek során vették észre, hogy ezek az anyagok nagy mennyiségű lúgot és savat képesek felvenni, ezért puffer (tampon) természetűek (1898), bár ezt a szót akkor még nem használták. (Két francia kutató néhány évvel később az ő munkájuk nyomán alkotta meg a puffer kifejezést). Liebermann-nal szellemes kísérlettel bizonyították (1893) Arrhenius ionelméletét.
![](/Image/Cikkek/tari/03.jpg)
Bugarszky megállapította, hogy az oxidálószerek, elektropotenciáljaik szerint sorba állítva, ennek megfelelően oxidálnak. Analitikai módszert dolgozott ki a halogének egymás melletti meghatározására. 1897-ben felfedezte az első endoterm reakcióhőjű galvánelemet. 1912-ben szabadalmaztatta egy gyógyhatású kátránykolloid előállításának módszerét (melyet a boróka desztillációs tisztításával nyert) vagyis az idült ekcémák kezelésére való Cadogel kenőcsöt, melyet több mint 50 éven keresztül gyártottak.
Bebizonyította a kémiai affinitásra vonatkozó Thomsen-Berthelot-elv fogyatékosságát.
Az 1906/1907-es tanévben rektorhelyettes volt. Munkássága kezdetére esett az élettani-kémiai intézet közös épületének kialakítása és bővítése, mely 1911-re fejeződött be. 1913-ban a budapesti Tudományegyetem hívta meg az elhunyt Lengyel Béla utódaként a II. sz. Kémiai Intézet professzorának, illetve tanszékvezetőjének. 1915-25-ig a K. M. Természettudományi Társulat kémiai választmányának tagja, a Magyar Chemiai Folyóirat egyik szerkesztője volt 1926-34 között. 1938-ban vonult nyugalomba.
A budapesti Tudományegyetemen 1968. november 23-án bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg Bugarszky professzor születésének 100. évfordulójáról. Az ünnepi beszédet Nádor Károly egyetemi tanár, a Kémiai Tanszék vezetője tartotta, majd Gergely István miniszterhelyettes felavatta a tanszék falán elhelyezett márvány emlékművet, melyen Bugarszky István oldalnézeti domborművű arcképe látható. (Az emlékmű Madarassy Walter szobrászművész alkotása.)
![](/Image/Cikkek/tari/02.jpg)
Dolgozatainak legnagyobb része az MTA által kiadott Mathematikai és Természettudományi Értesítőben jelent meg, illetve külföldi folyóiratokban; a tudományos kérdések, melyeket ezekben tárgyal, többnyire a kémiai változások időbeli lefolyásának sebességével, a kémiai egyensúlyállapottal állnak összefüggésben. Ismertebb művei: A bázisok sebességi coefficienseiről. Adatok a chemiai dynamikáról (Bp. 1891); A chemia repetitóriuma és borchemiai practicum a budapesti szölő-és borgazdasági felsőbb tanfolyam hallgatói számára (Bp. 1894); A közeg befolyása a reakciósebességre és a kémiai egyensúlyállapotok (e művét az MTA 1905- évi nagygyűlésén Lukács Krisztina-díjjal tüntették ki); Ismereteink az anyag szerkezetéről (Bp. 1907.); Traub Izidornak a halmazállapot- és oldatelméletére vonatkozó vizsgálatairól; A tudományos chemia Magyarországon; Vezérfonal a vegytani gyakorlatokhoz kezdők számára (Bp. 1892.).
Közös műveik Liebermann Leóval; Liebermann Leo – Bugarszky (István) Stefan: Beiträge zur Theorie der vässerigen Lösungen von Salzgemischen (Leipzig 1893.); A fehérjenemű anyagoknak sóssav-nátriumhidroxid és nátriumchlorid lekötő képességéről; Chemia Tankönyv az Állatorvosi Főiskola hallgatói számára (Bp. 1900.), stb.
Bugarszky István – Török Lajos: Az eczema gyógyítása cadogellel, (Bp. 1913).
Bugarszky István Liebermann Leóval nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kémiában elfogadják az aciditás (savasság) és az alkalitás (lúgosság) fogalmának jelentőségét. E szerepüket a dán kémikus Sörensen is megemlíti, s Bugarszkyt Libermannal a szakterület vezető kutatói közé sorolja, sőt kettejüket úgy említi, mint akik a kémiában az új gondolkodásmódot és metodikát teljes mértékben megértik és alkalmazzák.
Szakmai tudását, tudós mivoltát szülővárosa kortárs közvéleménye is elismerte, amikor egy helyi lap még 1902. június 22-i számában ezt írta róla: „Dr Bugarszky István földink, ország-világhírű kémikus, a bpesti állatorvosi akadémia tanára, a Magyar Tudományos Akadémiának évre nézve legfiatalabb tagja, családi ügyeinek rendezése végett körünkbe érkezett.”
A Zentáról elszármazott tudós 1941. március 3-án hunyt el Budapesten, s ott is temették el (a Kerepesi temető 50/1. sz. parcella 1-1-18 sírhelyén nyugszik). Születésének jövőre lesz a 140. évfordulója. A szülővárosa részéről eddig méltánytalanul elfeledett tudós (2004-ben végre utca lett róla elnevezve Zentán) megérdemelné, hogy szülőházára (mely még többnyire eredeti állapotában áll) emléktábla kerüljön, illetve egy tisztelgő látogatást Zenta önkormányzata részéről a Kémiai Tanszék falán levő emléktáblájánál, és sírjánál a Kerepesi temetőben, ahol szülővárosa küldöttsége talán először róhatná le kegyeletét és emlékezhetne világhírű tudós szülöttére.
Irodalom:
OSZK, IV. 001 Magyar Tudóslexikon, 1997.
OSZK, IV. 003 Magyar életrajzi lexikon, Bp. 1967.
OSZK, 40615. Gáspár Margit: A magyar kémiai irodalom bibliográfiája (1926-1945)
Bitskey József – Újhelyi Sándor: Bugarszky István - MTA Kémiai Tudományok osztályának Közleményei, 1968
Nekrológ, Akadémiai Értesítő, Bp., 1941.
A Pallas Nagy Lexikona, Bp., (1893-1900)
Források:
TLZ, F:007 Szerb Ortodox Plébánia, Szent Mihály Arkangyal Temploma, Zenta, (1825-1937)
TLZ, F:003 Zenta Rendezett Tanácsú Város, Zenta, (1850-1918), Kereseti adókönyvek (1869)
TLZ, F: 031 Moša Pijade Gimnázium, Zenta, (1876-1979)
TLZ, F: 315 Térkép-, tervrajz- és vázlatgyűjtemény, Zenta
TLZ, F: 381 Joca Vujić gyűjteménye – Dudás Andor krónikája II.
Kataszteri Hivatal, Zenta, Zenta város (indikációs térképek, 46. szelvény)
Tari László (fényképgyűjtemény)