A nagy főnév mint szóösszetételi utótag

Beszélni szoktunk valaminek a nagyjáról (a feladat nehezebbik részéről), nagyra hivatott személyre hivatkozunk (aki jelentős feladatok elvégzésére alkalmas), használjuk a nagyot mond (lódít, túloz), a nagyot néz (elcsodálkozik), a nagyra van valamivel (henceg vele) kifejezést. A 'jelentős, magas rangú személy' értelem is a nagy főnévi jelentései közé tartozik Ennek megfelelően beszélünk például történelmünk nagyjairól. Régen az ország nagyjainak vagy országnagyoknak a feudális társadalom főrangú személyeit, a hercegeket, a grófokat, a bárókat, a zászlósurakat, a főispánokat és a főpapokat nevezték, akik országos vagy udvari méltóságot viseltek.

Az országnagy szó csupán egyike azoknak az összetételeknek, amelyekben a nagy főnévi jelentésben utótagként szerepel. Ilyen még a várnagy, a háznagy, a fónagy, a népnagy, a táborszernagy, valamint a ma is élő hadnagy, őrnagy, tengernagy, tábornagy, karnagy, nász-nagy.

A várnagy régente valamelyik várnak a katonai parancsnokára vonatkozott, noha a huszadik századra a várak stratégiai jelentősége a minimálisra csökkent, a várnagy szó továbbra is fennmaradt, 1923-ig a vármegyeház felügyelőjét jelölték vele. Azóta persze elavult. A háznagy egyes történelmi korokban a király udvartartásának a vezetőjére utalt, vagyis a latin maior domus magyar megfelelője volt. Régen azt a személyt is háznagynak nevezték, akit valamely egyesület gondnoki teendőkkel bízott meg, illetve aki egy polgári parlament képviselői közül a ház helyiségeire és rendjére felügyelt.

Érdekes szó a fónagy vagy folnagy. Ma már elavult, csupán személynévként szerepel. Előtagjában a falu szó eltorzult alakját találjuk. Eredetileg a falu elöljáróját, vagyis a bírót jelölte, később majorosra, sáfárra, gazdatisztre is vonatkoztatták. Származékai is kialakultak: a folnagyság, azaz sáfári megbízatás, gazdatiszti hivatal, gazdaság, folnagykodik (bíróskodik, sáfárkodik), folnagykodat (vagyis sáfárság, sáfárkodás). A népnagy vagy népszószóló a latin tribunus plebis magyar megfelelője, így nevezték a tizenkilencedik században a belső és külső tanáccsal ellátott községekben a külső tanács főnökét.

A táborszernagy a régi katonai szóhasználatban fordult elő, műszaki tisztből lett tábornokra utaltak vele, ez a rangfokozat a vezérezredesnek felel meg. A tábornagy műszó manapság is használatos, némelyik hadseregben így nevezik a legmagasabb rendfokozatú tábornokot.
A hadnagy napjainkban viszonylag alacsony rendfokozatú tisztet jelöl, a történelem folyamán viszont rangosabb katonai személyre is vonatkozott, nevezetesen hadvezérre vagy helyettesére. Eredetileg nemzetségek, nagycsaládok feje, nemesek választott főnöke volt. Régen a városi zsandárcsapat vezetőjét is hadnagynak nevezték. Az Alföld egyes vidékein a csavargók, tolvajok üldözésével megbízott községi vagy megyei rendőr volt a hadnagy. Az őrnagy a századosnál eggyel magasabb rendfokozatú, rendszerint egy zászlóaljat vezényel. Újabb keletű megnevezés, régen főstrázsamesternek mondták. A tengernagy műszó a haditengerészetben fordul elő, a tábornoknak megfelelő rendfokozatú tisztet jelölnek vele.

A -nagy utótagú összetett szavak között, úgymond, polgári jelentésűek is akadnak. A karnagy leginkább énekkar vezetőjeként szerepel, de a karmester helyett is elő szokott fordulni, hivatalos megnevezéseként. A násznagy a házasság előkészítésében is részt vevő házassági tanú. Feladata, hogy rendet tartson a lakodalomban, jó példával járjon elő a mulatságban, és – az örömanyával kezdje a táncot.