A csontritkulás (orvosi nevén oszteoporózis) az a betegség, amikor a csont vékonyabbá, szerkezete szivacsossá válik, és így megnő a csonttörések valószínűsége. A csonttörések leggyakrabban csípőtájon, a gerincben és a csuklókon fordulnak elő. A csontritkulás nemcsak a leggyakoribb csontanyagcsere-betegség, hanem – elsősorban a combnyaktörések révén – számos idő előtti halálesetért is felelőssé tehető. Szerencsére a beteg állapota gondosan megtervezett étrendi, gyógyszeres és életviteli kezeléssel javítható, ami által a csont tömegének csökkenése számottevően lassítható, sőt meg is előzhető.
Csontanyagcsere
A csont szilárdságát adó ásványi összetevők közül – mint azt a legtöbben tudják - a
kalcium a legfontosabb. A napi étkezésekkel és táplálék-kiegészítőkkel 18 év felett naponta 1500 mg kalciumot ajánlatos bevinnünk szervezetünkbe. Jó kalciumforrások a tejtermékek - 1 liter tejben 1200 mg kalcium található, amely így gyakorlatilag a teljes napi szükségletünket képes fedezni -, a kemény sajtok, továbbá egyes zöldségek: a brokkoli, a káposzta, továbbá a kalciumban gazdag ásványvizek, amelyekben a kalciumtartalom legalább 150 mg/l. Ugyancsak sok kalcium van a mogyoróban és egyéb csonthéjasokban is. Míg a citrusfélékben található citromsav segíti, addig a sóskában, a spenótban, a kakaóban és a csokoládéban nagy mennyiségben található oxálsav csökkenti a kalcium-reszorpciót, azaz a vesék kalcium-visszaszívását, ezért ilyen szempontból ezeket csak mértékkel fogyasszuk. Régóta köztudott a koffeinről és a konyhasóról, hogy a vizeletürítés fokozásával egyúttal a kalcium-kiválasztást is fokozzák.
A
D-vitamin nélkülözhetetlen a kalciumnak a táplálékból való felszívódásához. Napsugárzás hatására testünk képes a bőrben D-vitamint előállítani, emellett D-vitaminnal dúsított tejtermékkel, tojássárgájával, tengeri hallal és májjal vihetünk be D-vitamint a szervezetbe.
Az erős csontok építése - 30 éves kor előtt - a legjobb védekezés a későbbi csontritkulás ellen! Az erős csontozat kialakítását és fenntartását csakis egészséges életformával érhetjük el. Ha valaki már gyermekkorától kezdődően rendszeres testmozgást végez, nagyobb valószínűséggel éri el az optimális csonttömegét, mint azok, akik nem sportolnak rendszeresen. Olyan mozgások, amelyek terhelik a csontjainkat, mint a futás, a lépcsőzés, a tenisz, a labdajátékok, a balett, az aerobic, csökkentik a csontvesztést és megelőzik a csontritkulást. A hatékony edzésnek legalább hetente háromszor 30-45 percig kellene tartania. A hát és has izmainak erősítése fenntartja a helyes tartást, ami csökkenti a gerinc hosszában az egyes csigolyákra jutó nyomást.
A csontritkulás következménye
A csontépítési - csontlebontási folyamatok egyensúlyát veszélyeztető tényezők
Alkati tényezők: A sovány testalkat a csontok hosszú távú egészségét negatívan befolyásoló tényező. Azt jelezheti, hogy az illető fiatal korában csekély "maximális csonttömeget" épített fel, amelyből a későbbiekben a természetesen bekövetkező csontvesztés esetén is könnyebben lehet csonttörés. Nőknél a későn jelentkező első havi vérzés hormonháztartási problémákat jelez, ami szintén hátrányosan befolyásolja a fiatalkori csontépítést.
Életmódbeli tényezők:
· Dohányzás, túlzott kávé- és koffeintartalmú italok (pl. kóla, különböző energiaitalok), alkohol fogyasztása: ezek az élvezeti szerek szabályos "kalciumrablók". Jellemző, hogy vagy serkentik a kalcium gyors kiürülését a szervezetből, vagy pedig akadályozzák annak megkötését a csontokban. Már egy csésze kávé is akár 8-10%-kal is növelheti a napi kalciumszükségletet, ezen kívül a kávé tannintartalma csökkenti a csontépítéshez nélkülözhetetlen nyomelemek felszívódását is.
· Ülő életmód (pl. irodai munka), rendszertelen testmozgás: a csontozat rendszeres terhelése (pl. séta, kocogás, futás, de az egyszerű járás is) a csontképzés fontos ingere, amelynek hiányában gyorsabban felborul a korábban már vázolt kényes egyensúly.
· Kevés szabadban, napfényen töltött idő: a Nap ultraibolya sugarainak köszönhetően képződik a bőrben a D-vitamin aktivált formája, amely nélkülözhetetlen a kalcium bélből történő felszívódásához, hasznosulásához.
· Gyakori fogyókúra: a hölgyek 90%-ka átesett már fogyókúrán, amely általában az addigi étkezési szokások drasztikus megváltoztatását jelenti. Minden egyoldalú táplálkozás, amelyeket ilyen esetekben ajánlani szoktak, kedvezőtlen a csontok egészsége szempontjából, azok a csontépítéshez nélkülözhetetlen hatóanyagok hiányát eredményezhetik.
· Kalciumhiányos táplálkozás és a D-vitamin hiánya: a táplálkozás az élettani működések számára nélkülözhetetlen hatóanyagok legfőbb beviteli forrása, így a csontképzést biztosító kalciumé is, ebből eredően egyértelmű, hogy milyen káros következménnyel jár, ha valaki hosszú távon mellőzi az étrendjéből a kalciumban gazdag élelmiszereket.
Eltolódó egyensúly
A csontritkulást az idézi elő, hogy megcsappan a csontszövet mennyisége. Nemcsak ásványi, hanem szerves anyagból is kevesebb lesz a csontban, úgyhogy a megmaradó csontszövetben az ásványi és a szerves anyag aránya nem változik. Ez természetesen kóros folyamat, még akkor is, ha az öregedés folyamán (amit végül is fiziológiás folyamatként kell felfognunk) elkerülhetetlenül csökken a csont sűrűsége, és eképp a tömege is. Normál esetben ugyanis a csont felszívódása és újraképződése egyensúlyban van egymással. A többi szövethez hasonlóan a csont is állandóan átépül, megújul, és ebben minden pillanatban a csontváz teljes tömegének körülbelül a 10 százaléka vesz részt. Egy-egy ponton mintegy száz napra van szükség a csontszövet teljes megújulásához.
Ez a folyamat azzal kezdődik, hogy a mellékpajzsmirigy termelte parathormonra és az 1,25-dihidroxi-kolekalciferolra (aktív D-vitamin) fogékony elősejtekből csontfaló sejtek (oszteoklasztok) alakulnak ki, s azok egy kis lyukat „rágnak” a csontba. Ezután az aktiválódó csontképző sejtek (oszteoblasztok) csontszerkezet nélküli szervesanyag-tömeget hoznak létre, ami fokozatosan kitölti a kis üreget. Közben ásványi anyag (kalcium és foszfor) kezd beépülni a szerves anyagba, s a kétféle (szerves és szervetlen) anyagból kialakul a csontszövet szabályos mikroszkópos szerkezete.
Különböző életkorokban más-más arányban képződik és szívódik fel a csont.
- A gyermekkorban a csontépítés felülmúlja a lebontást, így a csontok nagyobbak lesznek.
- A fiatal felnőttkorban a csontépítés és -lebontás egyensúlyban van, míg
- az öregedés folyamán az utóbbi folyamat kerül előtérbe, s ennek következtében a csontok „összemennek”.
A csont sűrűségének a megcsappanása csontritkuláshoz vezet, amely egyrészt a változás korával (a menopauzával), másrészt az öregedéssel kapcsolatos.
Hiánypótlás, kezelés
Mindent el kell követni azért, hogy a bajt megelőzzük és lelassítsuk. Első helyen az étkezést kell megemlítenünk, mert szervezetünkbe a táplálékkal jutnak be azok az ásványi anyagok, amelyek elengedhetetlenek az egészséges csontfejlődéshez. Fontos szabály, hogy naponta legalább 1000 milligramm kalcium jusson be egy gyermek szervezetébe. Hasonlóképpen sok kalciumra van szükségük a változás korán túl levő nőknek is; nekik napi 1200–1500 milligrammnyi bevitele ajánlatos. Ha az étrendben ennél kevesebb a kalcium, feltétlenül ki kell egészíteni, amely célra a
kalcium-karbonát a legalkalmasabb. De az is jó hatású, ha az ivóvíznek nagy a kalciumtartalma. A felmérések kimutatták, hogy a kemény (tehát kalciumos) vizet ivó lakosság körében kevesebb csonttörés következik be, mint ott, ahol lágy az ivóvíz (viszont előbb romlik el a mosógép!).
Idősebb korban előnyös az esetlegesen hiányzó D-vitamin, illetve annak aktivált formájának pótlása (pl. Alpha D3 kapszula).
A következő lépcsőfok, amikor az orvos a pajzsmirigynek a csontképződésben fontos szerepű
kalcitonin nevű hormonját rendeli (pl. Miacalcic orrspray, injekció), valamint a változó korban lévő nőknek ösztrogén-hormonszármazékot lát elő.
A nemzetközi tapasztalatok szerint minél előbb el kell kezdeni az ösztrogénes kezelést (pl. Estraderm tapasz, Riselle implantátum, Trisequens tabletta, Kliogest tabletta stb.), mert a havivérzés végleges elmaradása után gyorsan kezd csökkenni a csont sűrűsége. Ez a női nemi hormon elsősorban a csont felszívódását gátolja, nem pedig a csontképződést serkenti.
Ellenjavallatként csak bizonyos daganatok jönnek számításba. A kezelés alatt rendszeres nőgyógyászati és mammográfiás (az emlők röntgenvizsgálata) ellenőrzés szükséges. Új gyógyszercsoport a
szelektív ösztrogén receptor modulátoroké. Ezek olyan speciális gyógyszerek, amelyek a csontokra úgy hatnak, mint a női hormon - az ösztrogén -, azonban a méhre és az emlőkre nincsenek hatással.Az oszteoporózisban szenvedő férfiak általában kalciumot és D-vitamin-pótlást kapnak. Különösen indokolt ez akkor, ha a laboratóriumi vizsgálatok azt mutatják, hogy szervezetükben nem szívódik fel megfelelő mennyiségű kalcium. A férfiaknál az ösztrogén nem használ, a
tesztoszteron azonban segíthet, de csak akkor javasolt, ha laborvizsgálat igazolja, hogy az illetőnek a hormonszintje alacsonyabb.
A
biszfoszfonátok, például az alendronát és etidronát, lelassítják a csontvesztést (gátolják a csontfaló sejtek működését), ezért hasznosak a csontritkulás kezelésében. Alkalmazhatók önállóan vagy hormonpótló kezeléssel együtt. Sajnos rendszeres adagolásuk elég gyakran jár gyomor-bélrendszeri mellékhatással. Ezen segíthet, hogy jelenleg már olyan készítmények is kaphatóak, melyeket havonta csak egy alkalommal szükséges bevenni (nálunk sajnos inkább a naponta alkalmazott tablettás forma az elterjedtebb). Bár a
fluoridok bevitele szintén növelheti a csont sűrűségét, az így kialakuló csont azonban rendellenes és törékeny lehet. Emiatt a fluorid pótlását jelenleg nem javasolják sem férfiaknak, sem nőknek (természetesen a gyermekkorban és az áldott állapotban lévő nőknél történő fluoridpótlásnak – a fogzománc megóvása érdekében – továbbra is létjogosultsága van).
A csontritkulás miatt bekövetkező
töréseket kezelni kell. A csípőtáj töréseinél gyakran ültetnek be részleges vagy teljes protézist (műízületet). A törött csuklót begipszelik, vagy műtéttel teszik a helyére. A csigolyák összeroppanásos törésére, mely súlyos hátfájdalommal jár, gyógyfűzőket, fájdalomcsillapítókat és gyógytornát kell alkalmazni, de a fájdalom még így is meglehetősen hosszan tart.
Mit tehetünk csontjaink egészségéért?
A csontépítési folyamatok egyensúlyára ható tényezők közül egyeseket mi magunk is tudunk befolyásolni. Néhány praktikus tanács, amelyek kis odafigyeléssel beépíthetőek mindennapi életünkbe:
· Minden nap fogyasszunk tejet vagy tejterméket! Kalciumszükségletünk jó részét ugyanis a tejtermékek biztosítják, emellett fehérje-, D- és K-vitamintartalmuk is nélkülözhetetlen. Iktassunk étrendünkbe egyéb kalciumtartalmú élelmiszereket is, például rozskenyeret, szóját, olajos magvakat, kalciumos ásványvizet és sok halat!
· Mozogjunk rendszeresen, hetente legalább háromszor 30-60 percet! A torna, a séta, az úszás, az aerobik jót tesz a vázrendszernek, hiszen a csontozat terhelése a csontképzés egyik legfontosabb ingere.
· Menjünk sokat napfényre! Főleg télen használjuk ki a délelőtti napsütés adta lehetőségeket!
· Mérsékeljük a koffein- és az alkoholfogyasztásunkat! Mindkettő fokozza a kalcium kiürülését a szervezetből. Hasonló a hatása a szénsavas üdítőknek is, amelyek mindez mellett háttérbe szorítják a tejfogyasztást is.
· Amennyiben kalciumszegény az étrendünk, egészítsük ki táplálkozásunkat kalciumtartamú gyógyszerekkel, illetve táplálék-kiegészítőkkel! Az ajánlottnál lényegesen nagyobb és tartós kalciumbevitel vesekőképződést, székrekedést eredményezhet, és más fontos ásványi anyagok felszívódását is megzavarhatja, úgyhogy itt is fontos a mértékletesség.