Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége ezúttal kilencedik alkalommal látta vendégül a kovászna-megyei Setétpatakon a Kárpát-medence területén különböző versenyeken díjazott tanulókat. A vajdasági csoport tagjai voltak Kókity Lilla, a topolyai Dositej Obradović Gimnázium tanulója, Czakó Adrienn és Anitics Tamás, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tanulói, valamint Hangya Jurca Éva és Hangya Andor tanárok.
A 700 km-es út megtétele élményekben bővelkedett. Személyautóval utaztunk, útközben az egyik állomásunk Déva volt. A település központjából jól látható a magaslaton emelkedő vár, amelyről a Kőmíves Kelemenné c. népballadában hallottunk.
A tizennégy órás kimerítő út után elsőként gördült be piros Daciánk Setétpatakra.
Ez egy panzió neve, egy tisztáson épült, közelében patak csordogál, és erdő veszi körül. A nyitóműsor alkalmával mindenki elkapta a tábor logójával díszített pólóját, és ismertették velünk a tábor szabályait.
Az itt eltöltött napok alatt tartalmas és érdekes előadásokat hallgattunk (Tamási Áronról, Kriza Jánosról, Gábor Áronról), és bejártuk a közelben lévő településeket. Több múzeumot, kiállítást és történelmi jelentőségű helyet kerestünk fel. A legtöbb élménnyel Kézdivásárhely, Csernát, Parajd, illetve a Medve-tó és a Szent Anna-tó szolgált.
A Szent Anna-tónál közel egy egész napot töltöttünk, sokat pancsoltunk a hűsítő vízben, közben a helyi specialitást, azaz miccset ettünk. A partot körülsétálva medvenyomokra bukkantunk. Késő délután átsétáltunk a vulkáni eredetű tőzeglápba. A képződmény növényvilága és hangulata felejthetetlen élményt nyújtott.
A Háromszéki szólások és kifejezések című előadás különösen megragadta figyelmünket, és az utána következő nyelvi játékok érdekes szórakozást nyújtottak mindenkinek.
A kézdivásárhelyi Céhmúzeum gazdag gyűjteménye közül különösen a Zsuzsi és Andris baba népviseletben c. kiállítás ragadta meg a figyelmünket. A gyűjtemény 247 darabból áll, és magában foglalja Erdély 15 megyéjének népviseletét. A szemet gyönyörködtető apró részletekig kidolgozott ruhákat 55 cm magas mozgatható végtagú babák viselik.
A Rejtélyek, sorsok, múmiák című kiállítás már több nagyvárosban is megfordult, szerencsénkre most épp Csíkszeredában tárta ki kapuit a nagyérdemű közönség előtt. A kissé hátborzongató, mégis érdekes tárlat mindenkinek elnyerte a tetszését.
A 14 koporsóban elhelyezett múmia Magyarországról, Vácról került a múzeumba. A Fehérek temploma felújítása során egy 200 éve bolygatatlan kriptára bukkantak 1994-ben, ahol 265 díszes ruhába öltöztetett tetemet találtak. Az ismertetőből megtudtuk, hogy az említett kriptába temetettek természetes úton, minden emberi beavatkozás nélkül konzerválódtak. A mumifikálódást a kripta mikroklímája és az állandó 8–11ºC hőmérséklet tette lehetővé. Az elhunytak a természetes bomlás helyett lassan kiszáradtak, mert a faforgáccsal bélelt fenyőfa koporsó felfogta a testnedveket, míg a fenyőfában lévő anyagok megakadályozták a gombák és baktériumok szaporodását.
Nagy élmény volt a parajdi sóbányában tett látogatás. Buszjárattal jutottunk le a bányába, majd gyalog folytattuk az utat a belső termekig, ahol játszóterek, pihenőhelyek állnak a szórakozni és gyógyulni vágyók rendelkezésére.
Kellemes órákat töltöttünk a Szent Anna-tó partján, ami Európa egyetlen krátertava. Jól esett a fürdés a hűs vízben, utána a tóparton nyárson sült finomságokkal csillapítottuk az éhségünket. Különlegességnek számított a közelben lévő Mohos-láp ingoványos talaján sétálni. A láp védett terület, mert ritka növényfajok természetes élőhelye, ilyen a húsevő harmatfű.
Kirándulásaink során jártunk még Székelyudvarhelyen, Szejkefürdőn, Farkaslakán, Sepsiszentgyörgyön és Csíksomlyón.
A tábor vége felé közeledve a különböző vidékekről (Baranya megyéből, Temesvárról, Mordvin Köztársaságból, Vajdaságból) érkező diákok, mintegy negyvenen egyre jobban összekovácsolódtak, barátságok és szerelmek is születtek, és a tábortűz köré gyűlve a melengető lángok fényében közös éneklés és koncert tette felejthetetlenné az estét.
A táborvezetők szerény munkája kordában tartotta a táborlakókat, a kitűnő szakácsok főztje pedig az ízlelőbimbóink mindennapjait aranyozta be.
A tábori élet hat kiváló szervezője nagy tapasztalattal, igényességgel állította össze és irányította a tervezett programot.
A tábornak sajnos vége, de ez a kirándulós, ping-pongozós, trombitálós-hegedülős-gitározós, szülinapos-tortaevős, kukoricacsuhé-angyalka-készítős, patakba kődobálós, medvevárós, kutyázós… tíz nap mindnyájunk emlékezetében sokáig élni fog.
Setétpatak, még visszatérünk!
.jpg)
