A Vojvođanka újvidéki regionális női kezdeményezés. 2000-ben alakult mint nem kormányzati szervezet, melynek egyik célja Slobodan Milošević hatalmának megdöntése volt. De ettől is fontosabbnak tartották minél több nőnek esélyt adni arra, hogy a lakóhelyének, illetve a tágabb környezetének közéletében érvényesülhessen, és az így valóban demokratikus legyen.
– Különösen arra a projektumunkra vagyunk büszkék, melyet 2000 és 2004 között végeztünk. Ez egy olyan nemzetközi együttműködés volt a vajdasági, magyarországi és romániai nők között, melybe három nemzedéket is bevontunk. 18-tól majdnem 60 éves korig olyan nőkkel működtünk együtt, akik még mindig aktívak a nem kormányzati szervezetekben, politikai pártokban, médiában, helyi közigazgatásban – mondja Marija Gajicki, a szervezet elnöke.
– Ez egy igen hasznos tapasztalatcsere volt, mely alapja lehet a Duna–Tisza–Körös–Maros - mente együttműködésének. Az újvidéki nem kormányzati női szervezetekkel ezt követően is jó kapcsolatot építettünk ki a nők promóciója érdekében, 2002-ben pedig a közelmúlttal való szembesítésen fáradoztunk. Kiállítottuk Ron Haviv nálunk készült háborús fényképeit, amelyek meglehetősen nagy visszhangot keltettek. 10 nap alatt több mint 5000 ember tekintette meg őket, és könyv formájában is kiadtuk a kiállítás megtekintőinek bejegyzéseit. Ez arra ösztönzött bennünket, hogy rámutassunk, bizonyos témák sokak számára milyen fájdalmasak, így 2004-ben létrehoztuk a VIVISECTfestet, az emberi jogokról szóló fesztivált.
Ennek keretében dokumentumfilmeket vetítünk, fényképkiállításokat és kerekasztal-beszélgetéseket tartunk. 2005-ben ezzel a programmal nemcsak Szerbia több nagy városában cseréltünk tapasztalot, hanem Németországban is. 2006-ban az egykori jugoszláv tagköztársaságok területén is vendégszerepeltünk. Nagy figyelmet szenteltünk annak is, milyen módon foglalkoznak tömegtájékoztatási eszközeink az egykori Jugoszlávia területén lezajlott háborúkkal és háborús bűnökkel, a békülés folyamatával, a tényekkel való szembesüléssel és az igazság tudomásulvételével. Mert ezek nélkül nem épülhet fel igazán normális társadalom, amely a mássághoz való jogot is tiszteletben tartja. Sem pedig olyan légkör nem alakítható ki, amelyben polgáraink bizalmat táplálnak azon nemzetek iránt, amelyekkel a 90-es évek során fegyveres harcban álltak. Ezért A gyűlöletbeszéd és a nacionalizmus okai és következményei című kiadványunkból, (amely tulajdonképpen egy tanulmánygyűjtemény), ezúttal Toma Viktória írását emelném ki. Ő azt járta körül, milyen módon és terjedelemben foglalkozott az itteni média a kladovói üggyel. Még Nataša Kandićtyal is beszélt, aki először merészelt a koszovói albánok holttesteivel megrakott hűtőkocsikról a szélesebb nyilvánosság előtt is szólni.
E tekintetben Németország nagyon értékes, jól hasznosítható tapasztalatokkal szolgálhat számunkra. Berlinben például több olyan pont van, ahol nem csak a mind tömegesebb újnáci szervezetek áldozatainak nyújtanak segítséget, hanem azoknak is, akik egykor ugyan tagjai lettek e pártoknak, de változtatni akarnak életmódjukon, és most már szabadulni szeretnének karmaikból. Ezenkívül a könyv részletes foglalkozik azzal, hogy míg a 80-as évek második felében a falfirkák többsége bizonyos könnyűzenei irányzatokat hirdetett, a 90-es évek végén, a NATO bombázásai előtt és után az EU és az USA akkori vezető politikusai ellen irányultak, 2000 és 2006 között a magyarok és a romák felé fordultak. És ez a kör azóta is állandóan bővül más kisebbségekkel: zsidókkal, albánokkal, horvátokkal, ruszinokkal, szlovákokkal...Különösen aggasztó, hogy bizonyos politikai pártok vezetőit név szerint is halállal fenyegetik, ahogyan Zoran Đinđićtyel is tették egy évvel a merénylet előtt.
Éppen ezért a szeptember 21-e és 25-e között megtartandó idei fesztiválunknak, mely sorrendben a harmadik, fő mondanivalója az lesz: „Terrorizmus? Nem kell!” Bemutatunk 20 dokumentumfilmet, amelyek segítségével történelmi távlataiban járjuk körül a terrorizmust, és megkíséreljük elhozni a világ leghíresebb fényképészeinek ezzel kapcsolatos felvételeit. Tervezünk továbbá egy vitatribünt az egykori és a mai terrorizmus kapcsán, melyre a téma legnevesebb szakértőit szeretnénk meghívni.
Olyan témákkal foglalkozunk, melyek sokak számára igen fájdalmasak – Marija Gajicki
.jpg)
