Együttműködés és munkamegosztás címmel 2007. évi kihelyezett ülését Szabadkán tartotta tegnap a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Elnöki Bizottsága. A cél elsősorban a megoldásra váró kérdések felvetése - főleg annak a kérdésnek a körüljárása, hogyan alakítható ki tudományos együttműködés a Kárpát-medencei magyarság körében -, és azok megoldási lehetőségeinek megvitatása volt.
A vajdasági oktatási, kutatási és művelődési helyzetképet dr. Jeges Zoltán tartományi oktatási és művelődési titkár ismertette. Elmondta, hogy nincs mindenhol megoldva az iskoláskor előtti magyar nevelés, pedig erre is szükség lenne.
- Nagy problémát jelent, hogy sok szülő úgy gondolja, jobban érvényesül majd a gyereke, ha szerb tagozatra íratja. Erősíteni kell a magyarságtudatunkat. Az oktatás területén az egyik legnagyobb gondot a tanárhiány jelenti. Nem rendelkezünk minden szakra megfelelő tanárokkal. Kétszakos tanárképzésre van szükségünk. Az egyetemi átszervezőssel kapcsolatban leginkább az önálló magyar egyetem körül éleződött ki vita. Szükségünk van-e színmagyar egyetemre, amely gazdaságilag nem tartható fenn hosszú távon? Szerintem multietnikai egyetemre van szükség, ahol kétnyelvű tanárok adnának elő, ebben így benne van a magyar tannyelvű felsőoktatás is. Gondot okoz a tanerőhiány mellett a tanulók számának folyamatos csökkenése, a felsőoktatásban a kisebbségi csoportok pénzelése is. A tudományosság területén akadályt jelent, hogy a főiskolai tanárok nem vehetnek részt korlátlanul a kutatási programokban. Ami pedig a művelődést illeti, a szórvány kis falvainak kulturális életére is aktívabban kellene figyelni, a magyarországi látogatások legyenek intenzívebbek, főleg a szórványmagyarság irányába - hallottuk dr. Jeges Zoltántól.
Hálózatban gondolkodni
Gábrityné dr. Molnár Irén, az MTT elnöke felhívta a figyelmet a tudásalapú regionális fejlesztés, a kutatói műhelyek együttműködésének szükségességére, arra, hogy mennyire fontos a magyar nyelven történő tudományos tevékenység, kutatói központok, kutatóintézeti hálózat létrehozása, a magyar és a kétnyelvű felsőoktatás államilag támogatott finanszírozása és a régiós partnerkapcsolatok kiépítése.
Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazgatójától megtudhattuk, hogy a központ tartós, hosszú távú kutatási együttműködést tud biztosítani a határon túli aktívan és eredményesen működő műhelyekkel. A hálózati működésre csakis a stabil intézmények képesek. Fontos a térségek regionális fejlesztésre való felkészítése, amelyhez megfelelő számú szakember aktív munkája szükséges.
Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora a felsőoktatási intézmény nyitottságáról biztosította a határon túliakat. Konferenciákon való közös részvételt, közös publikálási lehetőségeket tudott felajánlani, bár mint elmondta, minden pénzfüggő. Az SZTE doktori iskoláiban képezhetik magukat a határon túliak is, azzal, hogy képzésük költségeit maguk fedezik, mert az anyagi forrás biztosítását az egyetem nem tudja magára vállalni.
Fontos kérdéseket taglalt Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora: a Kárpát-medencei együttműködés lehetőségeit ugyan felvetik, de konkrét cselekvési terv nem születik meg, átlátható fejlesztési tervet kellene kidolgozni, hogy megnyíljanak például az uniós pályázási lehetőségek.
Hogy létezik gyümölcsöző magyar-szerb kapcsolat, arról Nagy Imre, a békéscsabai Magyar-Szerb Területfejlesztési Információs és Dokumentációs Központ osztályvezetője győzte meg a hallgatóságot. Például pályázat-felkészítési tréningeket szerveznek Bánátban, együttműködnek az Újvidéki Egyetemmel, a szabadkai Közgazdasági Karral, egyes civil szervezetekkel. Segítenek a magyar-magyar partnerkapcsolatok kialakításában is. Szeptemberben a tervek szerint egy kiadvány, a központ vajdasági kötete is megjelenik.
A tanácskozás során bemutatkoztak azok a vajdasági felsőoktatási intézmények, amelyekben magyar nyelvű oktatás folyik, valamint a magyar nyelvű civil és tudományos szervezetek is.
Együttműködési stratégia
- A mai tanácskozás egyik célja az volt, hogy bemutatkozzanak a vajdasági tudományos műhelyek. Ahhoz, hogy tudjuk, hogyan lehet integrálódni egy Kárpát-medencei tudományos hálózatba, meg kell ismerni a tevékenységüket. Az Akadémia határon túli elnöki bizottsága ilyen típusú rendezvényeket már tartott Erdélyben, Lendván, Szlovéniában, illetve a Felvidéken is. Voltaképpen valamennyi Kárpát-medencei régióról vannak ismereteink. A kérdés az: hogyan lehet egy egységes magyar tudományos kutatási stratégiát összeállítani, amelyben a magyarországi és a határ menti stratégiák illeszkednek egymáshoz. Javaslatom szerint a következő évre el kell készíteni egy Kárpát-medencei tudományos kutatási stratégiát, ki kell jelölni azokat az intézményeket, amelyek egy hosszú távú koncepció meghatározó intézményei lesznek, és így az intézmények sokkal hatékonyabb támogatásban részesülhetnek. Koncentrálni kell az erőket. Mint kiderült, sokszínű a határon túli tudományosság, ami azt is jelenti, hogy különböző színvonalú műhelyekről van szó, ami az európai tudományos piacon, a magyar tudományosság eredményeit erősíteni képes hálózat megszervezése érdekében fontos. Továbbá, ami eddig a határ menti együttműködés alatt történt, nem sok. Tiszta vizet kell önteni a pohárba. Definiálni kell a sikert és a kudarcot. Tudni kell mérni az eredményeket. Akkor eredményes egy Szeged-Szabadka kutatási együttműködés, ha meg tudjuk mondani, hogy hány projektet tudott megnyerni az együttműködő csapat az Európai Unió netes programjából, mekkora kutatási támogatásból részesült, ebből hány kutató tudományos előrehaladását lehet támogatni, hány közös publikáció jelent meg stb. Vajdaság versenyképes lehet, hiszen két felsőfokú műszaki intézmény működik itt. Dél-Magyarország egyik problémája, hogy sem a pécsi egyetemnek, sem a szegedi egyetemnek nincsenek az ipar fejlődése szempontjából jelentős mértékben meghatározó műszaki felsőfokú oktatási intézményei. Nagyon remélem, hogy a műszaki fejlesztési és kutatási együttműködés piaci alapokon szervezett formái is megjelennek ebben a térségben, amiben Újvidék és Szabadka kell, hogy a meghatározó szerepet játssza. Ez már nemcsak magyar, hanem a szerb tudományossággal és a felsőoktatással való együttműködés kérdése is. Tehát az új stratégiának arról kell szólnia, hogy miként erősíthetők tovább a magyar tudományos műhelyek, mi célból kell ezeket erősíteni. Fontos kérdés továbbá, hogy a helyi közösségek, a helyi gazdaság, Vajdaság regionális fejlődése, vagy más régió fejlődése mit várhat ezektől a tudományos kutatásoktól - összegezte Horváth Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának igazgatója a tanácskozáson elhangzottakat.
A tanácskozás eredményeit Horváth Gyula főigazgató összegezte, aki javaslatot tett egy bizottság létrehozására, amelynek feladata a vajdasági kutatási stratégia kidolgozása lenne. Ezzel mindenki egyet értett, de arról, hogy az említett bizottság hogyan, mikorra és milyen módszerrel alakuljon meg, hosszas vita után sem született döntés. Végül Tarnóczy Mariann az akadémiai bizottság titkára, az MTA Határon Túli Magyarok Titkársága vezetőjének javaslatával zárult az egész napos ülés: az MTA elküldi Vajdaságba a köztestületi tagok listáját, és az itt munkálkodó kutatókat bízza meg a bizottság létrehozásának feladatával.
.jpg)
