Csonka János

CSONKA JÁNOS (1852 - 1939)
(Szeged, 1852. jan. 22. – Budapest, 1939. okt. 27.)

Tsonka Vince jóhírű szegedi „gépépítő” kovácsmester hetedik legkisebb gyermekeként született. Már ifjú korában is érdeklődéssel figyelte a műhelyben folyó munkát, ahol finommechanikai technológiát igénylő orvosi műszerek is készültek. Versecen végezte az elemi iskolát és a gimnázium alsó négy osztályát, „I. rendű eredménnyel”. Itt a német mellett latint is tanult, ami később segítségére volt a francia nyelv elsajátításában. Ezután a szakmai képesítés megszerzése végett édesapja műhelyében tanult 19 éves koráig. Utána az alföld-fiumei vasút szegedi főműhelyében dolgozott. Szegedről 1873-ban Budapestre költözött és a Magyar Államvasutak fűtőházában vállalt munkát.

Az itthon megszerzett szakmai ismeretek és a német, valamint francia nyelvtudás birtokában, megvalósította régi tervét: 1874-ben, a maga erejében elindult külföldi tanulmányútra. Az első állomás Bécs: az Österreichische Staatseisenbahn Gesellschaft kötelékébe lépett. A császárvárosban nem csak a technikai továbbképzés lehetőségeit használta ki, hanem mindent tanulmányozott, ami természettudományos és általános műveltségét gyarapíthatta: múzeumokat, könyvtárakat, kiállításokat látogatott. A tanulmányút további állomásai: Korneuburg, majd St. Pölten utána Zürichben a világhírű Escher Wyss vállalatnál helyezkedett el. 1875-ben Párizsba érkezett, ahol rövid megszakításokkal közel két évet töltött el. Itt a Journaux-Leblond gyárban vállalt munkát. Egy kisebb párizsi nyomdában tanulmányozhatta a Lenoir-motort és felismerte a belső égésű motorok jelentőségét. Közben átment Angliába is és bejárta Londont, valamint más angol nagyvárosok ipari központjait. 1876 őszén visszatért Párizsba, ahol megtudta, hogy a budapesti Műegyetem pályázatot írt ki tanműhelyének vezetői állására.

Csonka János sürgősen hazautazott. A műhely vezetésével őt – 32 pályázó közül a legfiatalabb, de idegen nyelveket beszélő, világlátott, nagy gyakorlattal rendelkező, alig 25 éves fiatal szakembert – bízták meg. Működését 1877. február 11.-én kezdte meg. A tanműhelyben kezdetleges állapotokat talált és a személyzet is hiányos volt. Az egyetem vezetősége szívesen fogadta azt az ajánlatát, hogy saját költségére alkalmaz szakmunkásokat, ha a tanműhely gépein végzett munkájukat a maga céljaira is felhasználhatja, elsősorban újítások és találmányok kivitelezésére. Mivel a műhely számára külföldről beszerzett atmoszférikus gázgép és petróleummotor nem működött kifogástalanul, maga fogott hozzá egy tökéletesebb gázmotor megszerkesztéséhez, és azt 1879-ben meg is építette. A több eredeti megoldást mutató első magyar gázmotor kitűnően működött és igazolta, hogy az invenciózus fiatal feltaláló nem csak jó tervező, hanem kiváló technológus és kivitelező is. Ezt az első nagy sikerű alkotást találmányok hosszú sora követte, így 1882-ben a vegyes üzemű gáz- és petróleummotor, amely szintén kifogástalanul működött.



A Csonka-motorok híre hamar túljutott az egyetem falain, így történt, hogy Mechwart András a Ganz-gyár vezérigazgatója, 1887-ben Csonka Jánost kérte fel az előző évben (gyárvásárlás révén) a vállalat tulajdonába került külföldi motorok üzemképessé tételére. Ez a tény döntő jelentőségű volt: egyrészt közvetlen kapcsolatot létesített a Műegyetem és az egyik legnagyobb ipari vállalat között, másrészt ezzel indult meg a később barátsággá fejlődött együttműködés közte és a gyár fiatal mérnöke: Bánki Donát között. A motorok áttervezése sikerült, és azok Ganz-motor néven kerültek forgalomba, azzal a kiegészítő felirattal, hogy Bánki és Csonka szabadalmainak felhasználásával készültek (ún. Bánki-Csonka motorok). A következő években közös szabadalmaik hosszú sora jelent meg, igazolva a gyümölcsöző együttműködést. A legnagyobb jelentőségű találmányuk kétség kívül a karburátor volt. Ezen már tűszabályozás, féklevegő bevezetés és pillangószelep volt. A Bánki-Csonka porlasztót az 1900. évi párizsi (és az 1958. évi brüsszeli ) világkiállításon is bemutatták. Nagy sikerű közös találmányaik közül még meg kell említeni a gázkalapácsot és az automatikus csőgyújtással dolgozó motort.



A századforduló táján mindketten új feladatokat kaptak a Műegyetemen: Bánki Donát tanszékvezető tanár lett, Csonka Jánosnak pedig az egyetem új mechanikai- technológiai laboratóriumát kellett berendeznie, így mint feltalálók is különváltak, de barátságuk és együttműködésük sohasem szűnt meg. A kimagasló műszaki alkotásokkal párhuzamosan Csonka János elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar műszaki felsőoktatás gyakorlati részének folyamatos korszerűsítésével is. Világhírű műegyetemi tanárok voltak barátai és feltalálótársai, a külföldi kiválóságok közül a barátai közé tartozott Robert Bosch. Találmányok hosszú sora jelezte még az oktatás mellett végzett tevékenységét. Tervezett és készített papír- és szövetszakítógépet, számos műszert és mérőberendezést, amiket határainkon túl is használtak. Kedvelt területe volt a motorszerkesztés mellett a gépjárműtervezés. A Magyar Posta számára készített motoros triciklit, majd gépkocsit, amely mint postaautó 1905. május 31.-én indult sikeres próbaútjára. Innen számítjuk a magyar autógyártás kezdetét. De ő tervezte és készítette az első hazai kompresszoros motort, tűzoltó-, csónak-, bányamozdony- és sínautómotort, személygépkocsit és autóbuszt. Ő alkalmazta először a motorgyártásban az alumíniumot, a vezérelt szívószelepet, a nagyfeszültségű mágnesgyújtást. Műszaki irodalmi tevékenységének eredménye: az első magyar automobil szakszótár. Csonka János érdemeit mind a Műegyetem, mind a magyar mérnöktársadalom hálával ismerte el, és nyugdíjazása előtt 1924-ben, a Mérnöki Kamara feljogosította a gépészmérnöki cím használatára.



Nyugdíjaztatásakor házának alagsorában szerény gépműhelyt rendezett be, a saját maga készítette szerszámgépekkel. A műhely első munkásai fiai voltak (közülük Pál építészmérnök, János és Béla gépészmérnök). Amikor a sok megrendelés halaszthatatlanná tette a bővítést, a műhely egy része a Műegyetemmel szemben lévő raktárhelyiségbe költözött. Szociális érzékére jellemző, hogy a 30-as évek világgazdasági válsága idején sem alkalmazott létszám-, vagy bércsökkentést. A gépműhely rohamosan fejlődött, és az összlétszám 1938-ban már 300 főre emelkedett. Ekkor merült fel a gyáralapítás gondolata, és maga is nagy kedvvel vett részt a Fehérvári úton építendő motor- és gépgyár tervezésében. A gyár építése azonban még meg sem kezdődött, amikor rövid betegség után meghalt. Aktivitására jellemző, hogy közel nyolcvannégy éves korában, 1935-ben nyújtotta be utolsó szabadalmát egy motoros gépcsoportra, a „Hordozható, szétszedhető láncfűrész-berendezés”-re. Emlékét több szobor, emlékmű és utca őrzi.

Az első magyar gyártású gépjármű, a Csonka-féle tricikli




















Az első Csonka János által tervezett magyar autó

Feltalálói tevékenysége: Motorok * 1877-ben készítette el az első magyar gázmotort, * 1884-ben az ún. Csonka-féle gáz- és petróleummotort. * 1890-ben Bánki Donáttal közös találmányuk a nevüket viselő benzinmotor. A karburátor (porlasztó) * 1893. február 11-én a világon elsőként szabadalmaztatták Bánki Donáttal a benzinporlasztót (karburátor). Találmányuk nagyszerűen bevált, napjaink karburátoros motorjai változatlanul a Csonka és Bánki által tisztázott elveken működnek. Járművek * Az 1890-es években, szintén Bánkival, elkészítette az első magyar motorkerékpárt és motorcsónakot, * 1899 és 1904 között műhelyében hat darab gépkocsi-alvázat készített. * 1900 körül a posta részére ő készítette az első motortriciklit, * 1904-ben a posta részére benzinmotoros autót szerkesztett. A tőle kapott licencia alapján az 1900-as évek második felétől 1912-ig Röck István gépgyára készítette a csomagszállító kocsikat. Híres volt az 1912-ben gyártott négyhengeres, 6,6 kW (9 DIN-LE) teljesítményű motorral ellátott kisautó, amelyet a posta mintegy negyedszázadon át használt.