Dobzse László azaz II. Ulászló király a lengyel Jagelló-dinasztia tagja, Zsigmond magyar király dédunokája, II. Lajos apja. Cseh királlyá I. Mátyással szemben 1471-ben választották. Később megegyezett Mátyással, hogy mind a ketten viselhetik a cseh királyi címet. 1490-ben, Mátyás király halála után magyar királynak is megválasztották.
A tehetetlen, akaratgyenge uralkodót bólogató válaszai miatt a dobzse névvel csúfolták (csehül „dobzse” azt jelenti „jól van”). Uralkodását a királyi hatalom gyengesége jellemezte, a központi hatalom szétesett, Mátyás reformjainak nagy része megsemmisült. Kinizsi Pál kénytelen volt szétverni a zsold hiányában, a déli országrészben rabló, pusztító fekete sereget is. (Ekkor, és ezért is kapta Mátyás hada a „fekete sereg” nevet.)
Dobzse László helyett Szapolyai István, Bakócz Tamás és Szathmári György kormányzott, és a központi hatalom gyengeségéből a bárók húztak hasznot, akik az országgal szemben szépen gyarapodtak. Általánossá vált a nagyurak és a köznemesség közötti küzdelem. A királyt 1504-ben ráadásul szélütés érte, így még kevésbé volt képes beleszólni az ország kormányozásába. 1514-ben a helyzet rosszabbodása miatt kitört a Dózsa György vezette parasztháború, amit Szapolyai János erdélyi vajda csapatai vertek le.
1515-ben Ulászló, Habsburg Miksa és I. Zsigmond bécsi királytalálkozóján biztosította fia, a 9 éves Lajos trónutódlását.
Ulászló nevéhez fűződik a „lacikonyha” elnevezés. Az elszegényedett udvar viszonyait jól illusztrálja az a monda, hogy a királyi éléskamra kiürültével a király kénytelen volt a pórnéphez fordulni ennivalóért. A királyt kiszolgáló, korabeli „gyorsétkezdét” nevezték gúnyosan Ulászló, azaz „Laci konyhájának”. A király nagy előszeretettel hozatott „lacipecsenyét” a lacikonyhákból – hisz’ nem is tehetett mást – amíg egy idő után a kedvenc kifőzdései felé is teljesen el nem adósodott.
lA lacikonyha szabad ég, vagy sátor alatt működő, (olykor állandó, máskor alkalmi) olcsó piaci-vásári kifőzde. Szélesebb értelemben alsóbb rendű vendéglő.
Nevének valószínűbb eredete, hogy a régi vidéki háztartásokban László-naptól (jún. 27.) kezdve kihelyezték a konyhát a házból a szabad ég alá.
A lacikonyhának több jelentése van:
1. Vásáron, piacon, egyéb sokadalmakban álló olyan sátor, gyorsan felállított bódé, amelyben főznek, vagy étkeznek.
2. Egyszerű, szegényes vendéglő.
3. Szegény pusztai lakos kunyhója mellett vályogból vagy sárból rögtönzött, sokszor boglyakemence alakú főzőhely.
A lacikonyha fő, névadó készítménye a lacipecsenye vagy röviden laci. Ez nem más, mint gyors tűzön, frissen, hagymás, paprikás zsírban sült sertéshússzelet (leginkább comb), amit egy kettévágott cipó közé tesznek. A lacikonyhák frissen sült halat, kolbászt, hurkát is árultak, sőt újabban liba-, kacsasültet is.
A lacikonyhák körül ólálkodtak a lacibetyárok, azaz pénztelen, szegény, elzüllött alakok, akiket jómódú ismerőseik megvendégeltek.
A lacikonyhákat az különböztette meg a sütögetőktől, hogy azoknak sátruk volt és vendégeiket le is tudták ültetni a sátor belsejében, míg a sütögetőknek csak tűzhelyük. Természetesen a lacikonyhák ételválasztéka is nagyobb volt.
A korabeli, soknemzetiségű Pest minden szegény embere a lacikonyhán találkozott, ha engedte ideje. A magyarok sült húst, a szlovákok kását, krumplilevest, a németek tésztát, a cigányok pedig pacalt fogyasztottak leginkább a tudósítások szerint.
Az 1850-es években Pesten huszonhat lacikonyha működött, 16 keresztény, 10 pedig zsidó tulajdonban. A zömük a Szénapiacon, vagy a Duna-parton volt.
A lacikonyhák világa gyakran jelenik meg a sajtóban, a szépirodalomban és a képzőművészetben is.
Mindjárt elől víg tűz szikrája pattog,
Táncos betyárok érc tenyere csattog;
Sistereg a zsír, kolbász, pecsenye,
Éhes gyomornak bűbájos zene.
Arany János: Lacikonyha
.jpg)
