Katasztrófák

Csernobil

1986-ban, április 26-án robbanás történt Kijevtől északra fekvő erőmű 4-es reaktorában.
Szajkó Hunor összeállítása

Ajánlom

A kialakult radioaktiv felhő Európa jelentős részét elérte. Közvetlenül ötvenen vesztették életüket, a sugárterhelés viszont egyes becslések szerint négyezer, mások szerint akár negyvenezer ember halálát is okozhatta.

A XX. század legsúlyosabb nukleáris balesetét az erőmű mérnökei idézték elő, akik egy rosszul sikerült kisérlet során azt próbálták modellezni az ukrajnai Csernobilban, a működő 4-es reaktoron, hogy áramkimaradás esetén a tartalékrendszer képes-e hűteni a blokkot? Egyes szakértők szerint Csernobil és környéke 24 ezer év elteltével lehetne újra élhető. Azonban egyesek avanturisták számára rendkívüli kirándulóhellyé vált Csernobil.

A robbanás helyszíne

Az Izvesćija cimű ukrán napilap szerint Pripjatyban és környékén az ember helyét átvette a természet: az aszfalton fű és virágok nőnek, és egyes források szerint megjelent a környéken több, már kihaltnak vélt állatfaj is, vadlovak, bölény, hiúz és különleges madarak is. Igaz rengeteg a beteg, különféle rendellenességekkel született állat is, amelyek sajnos hamar elhullanak, hiszen egy ilyen területen eltérő méretű szárnyakkal született madárnak a
a túlélési esélyei egyenlők a nullával.

A város „egykori” főtere

Ma nemzetközi szervezetek folymatosan figyelik az atomerőmű állapotát, és a hozzáértők azt állítják: A reaktor már nem jelent veszályt az emberiségre.

Energiatermelésre is alkalmas atomreaktor modelleket a hatvanas évek második felében kezdtek el építeni a Szovjetunióban. Az első 1000 megawattos, grafitágyas - orosz rövidítéssel RBMK típusú - blokkot 1973-ban avatták fel Leningrádban. Az 1986-ig felépült, az akkori szovjet atomenergiatermelés felét adó 21 RBMK reaktor azonban - amerikai szakértők szerint - változatlanul "fegyvergyárként" is működött, feltehetően ezért nem kereshették fel őket addig egyetlenegyszer sem a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) megfigyelői.

Az RBMK reaktorok egyik sajátossága, hogy a hűtésükre használt víz elvesztése nem állítja le a láncreakciót - mint a paksi, úgynevezett nyomottvizes blokkok esetében -, ellenkezőleg, hűtőközeg hiányában a maghasadás öngerjesztő folyamattá válik, mint történt ez Csernobilban is.

De mi is történt valójában?

Április 25.

1 óra 6 perc: A személyzet hozzákezd egy korábban eltervezett kísérlethez, amelynek során arról kíván megbizonyosodni, hogy a turbina vészhelyzetben - például az erőmű teljes leállása esetén - is képes működtetni a reaktormagot hűtő rendszert. A reaktor szokásos 3200 megawattos termikusteljesítményét 1600-ra csökkentik.

14 óra 0 perc: A kijevi központi áramelosztó diszpécsere kéri Csernobilt, hogy a magas energiaigényre való tekintettel ne csökkentsék tovább a teljesítményt. Így a kísérlet az éjszakai műszakra marad, addig is kikapcsolják az úgynevezett vészhűtőrendszert. Ez utóbbi lépés a kísérlet része volt ugyan, de nyilvánvaló megsértése a biztonságos működésnek.

23 óra 10 perc: Folytatódik a teljesítménycsökkenés.

24 óra 0 perc: Műszakváltás.

Április 26.

0 óra 28 perc: A reaktor teljesítménye 30 megawattra zuhan, mi-
után néhány perccel korábban az egyik kezelő
megfeledkezett arról, hogy beindítsa az automa-
ta ellenőrző rendszert, amely nem engedi 700 me-
gawatt alá esni ateljesítményt.

0 óra 32 perc: Érzékelvén a rendkívüli teljesítményzuhanást a kezelők az úgynevezett szabályozórudak közül a megengedettnél jóval többnek a felemelésével 28 perc alatt 200 megawattra tornázzák vissza a reaktor teljesítményét.

1 óra 7 perc: Az előző nap megkezdett kísérlet előírásainak megfelelően beindítanak két hűtővízszivattyút, ettől megbomlik a hűtőrendszer egyensúlya, amit a kezelők a vízmennyiség csökkentésével próbálnak ellensúlyozni.

1 óra 19 perc: A hőmérséklet és a nyomás csökkenésének ellensúlyozására növelik a reaktor teljesítményét.

1 óra 23 perc: A kísérlet első érdemi lépéseként lezárják a turbinát meghajtó gőzt szabályozó szelepeket. Szabályozórudak felemelésével növelik a reaktor teljesítményét, ellensúlyozandó a szelepek elzárásából fakadó visszaesést. A spontán gőzképződés
eléri azt a pontot, ahol már beindul a RBMK reaktorokra jellemző öngerjesztő láncreakció. A kezelő megnyomja a vészjelző gombot. A reaktor teljesítménye a megengedett érték 100-szorosára, a normális kapacitás 500-szorosára ugrik. A maradék víz gőzzé vállik, szétrobbantja a reaktor fedelét. Közvetlenül utána újabb - feltehetően a reakció során keletkezett hidrogén által okozott - robbanás következik, és lángra lobban a levegővel érintkezésbe lépő grafit.

Történt, ami történt, ime az idézet az egyik napilapból, amely arra utal, hogy emberek tucattyainak lett ez a térség közkedvelt kirándulóhelye:

Volodomir Sandra (Az Ukrán rendkivüli helyzetek minisztere):
"Azért engedélyezzük a turizmust a térségben, hogy az idelátogatók szembesülhessenek az emberi tévedés árával."

A legegzotikusabb helyszinek közé sorolták egyes idegenforgalmi társaságok Csernobil térségét. Akár hiszik, akár nem, akadnak is emberek, csoportok, akik egy kis adrenalinszintnövelés érdekében hajlandók kockáztatni az egészségüket, sőt, még fizetnek is érte. A Pripjaty (Csernobil melletti kisváros) városába vezető "túrának" ugyanis saját, erre szakosodott vezetői is akadnak - ők többek között az egykori erőmű dolgozói, akik egy közel hatórás "kirándulás" során megmutatják a "szellemvárost"