Szerbiában ezer 60 év feletti emberből 5-10 személy küzd ezzel a betegséggel. A Parkinson-kór lassan előrehaladó, degeneratív idegrendszeri betegség. Az agyban a finom mozgásokat irányító bazális ganglionok mennek tönkre, és csökken a fő ingerületátvivő anyag, a dopamin termelődése is. A dopamin elengedhetetlen az izmokat mozgató sejtek közötti kommunikáció létrejöttéhez, ezzel magyarázható a parkinsonos betegek végtagremegése. A kórok többnyire ismeretlen, bár idegrendszeri fertőzéseken és egyéb degeneratív betegségeken kívül gyógyszerek, pl. antipszichotikumok, sőt kábítószerek is előidézhetik. Ha az agysejtek pusztulásának bizonyítható oka van (baleset, agyvérzés, agyi infarktus, agyvelőgyulladás, anyagcsere-betegségek), Parkinson-szindrómáról beszélünk. Parkinson-szindróma bármely életkorban előfordulhat, az ismeretlen eredetű („idiopátiás”) Parkinson-kór viszont az idős, 60 év feletti emberek betegsége, bár az esetek 5-10%-ában az első tünetek már 30 és 40 éves kor között megmutatkozhatnak. Férfiaknál kicsit gyakoribb.
Tünetei
Amikor a tünetek jelentkeznek, a betegek az érintett agysejtjeiknek már legalább a 80%-át elveszítették. A legjellemzőbb, klasszikus tünetegyütteshez a következő betegségtünetek tartoznak: hypo- vagy bradykinesis (mozgásszegénység), tremor (kézremegés), rigiditás (izomtónus-fokozódás okozta merevség) és tartási instabilitás. Az elsődleges tünetek mellett bradifrénia (lelassult gondolkodás), majd értelmi hanyatlás (demencia) is gyakran észlelhető. A tünetek hosszú évek alatt teljesednek ki. A legtöbb betegnél nem fejlődik ki egyszerre valamennyi klasszikus tünet. A betegség kifejlődése egyénenként igen eltérő lehet. A legtöbb esetben súlyos rokkantságot eredményez.
Megelőzhető-e a sejtpusztulás?
A tudomány mai állása szerint megállítani nem, de lelassítani lehet. Az ismeretes gyógyszerek sejtpusztulást lassító hatása azonban csak átmeneti. Rendszeres testmozgással nagyobb hatékonysággal lehet védeni az idegsejteket és ezáltal késleltetni a betegség lefolyását. Az ezzel kapcsolatos kutatások nemcsak alátámasztják mindezt, de megkockáztatják azt a kijelentést is, hogy megfelelő módon és gyakorisággal végzett testmozgással a beteg leépülése (a betegség korai felfedezése esetén) akár meg is előzhető.
Kezelése
Számos gyógyszerrel, elsősorban a dopamin előanyagával, a levodopával kezelik, de fontos a fizikoterápia is. A fokozódó nyelési nehézségek miatt étrendi kiegészítőket és székletlágyítókat is adnak. Újabban sebészi eljárásokkal próbálkoznak: bizonyos agyi idegstruktúrák átvágásával, pontosabban megégetésével (koagulációjával). A bőr alá ültetett ún. neuropacemaker a mélyebb agyi struktúrákat stimulálja. Folynak kísérletek emberi embrióból vett, dopamintermelő idegszövet agyba ültetésével is.
.jpg)
