A növényi mérgezések széles körben nem elterjedtek, de ennek ellenére minden évben akadnak halálos kimenetelű mérgezések. A mérgezések túlnyomó többsége a gyermekeket érinti, a szép színes bogyók lenyelése elsősorban számukra vonzó, és ezt sokszor meg is teszik. Ezek a mérgezések egyértelműen a felnőttek hibájából erednek, az oda nem figyelésből, a tájékozatlanságból, és nevelési hibából is, hiszen már egészen kis kortól megtaníthatjuk a gyermekeket arra, hogy ne vegyenek a szájukba semmit.
Felnőtteknél a véletlen tévesztés vezet legtöbbször mérgezéshez, például amikor ismertnek vélt növényből készítenek teát. Ma már nem jutnak vezető szerephez a növények, mint öngyilkossági eszközök, de még azért ilyen esetek is előfordulnak. A növényi mérgezések közé sorolhatjuk még a pszichoaktív hatású növények tudatos alkalmazását.
Nálunk a legelterjedtebb mérgező növény a
csattanó maszlag (
Datura stramonium). Minden része tropánvázas alkaloidot tartalmaz, főként atropint, szkopolamint. Régebben ezt a növényt görcsoldásra és asztmaellenes szerként használták, manapság a fiatalok teát főznek belőle, és kábítószerként fogyasztják, illetve a magocskákat nyersen rágcsálva az atropinmérgezés tüneteit érik el. A tünetek tudatzavarból, hallucinációkból, agresszivitásból, menekülési kényszerből, szívritmuszavarokból, vérnyomás-kiugrásból állnak. Fényre nem reagáló, tág pupillákat látunk. Ellenanyaga (antidotuma) a physostigmin, ami sajnos csak fekvőbeteg-intézetekben érhető el, pedig az ilyen típusú mérgezés bármikor előfordulhat.
Csattanó maszlag (Datura stramonium)
A csattanó maszlagéval megegyező tüneteket okoz a
bolondító beléndek, ellátása is azonos az imént elmondottakkal. A fiatalok ezt is kábítószerként fogyasztják, pedig rendkívül rossz szagú növény.
Bolondító beléndek (Hyoscyamus niger)
Szintén atropintartalmú a
nadragulya (
Atropa belladonna). Már a régi görögök is leírták a növényt és a mérgezést. Teofratosz mandragóra néven említi. Ez volt az a növény, amelynek főzetét a középkorban a hölgyek a szemükbe cseppentették, hogy szebbek legyenek a nagy, tág, fekete pupillájukkal.
Összetévesztés miatt okoz gondot a mocsári zsurló, amelyet a
mezei zsurlóval tévesztenek össze. Utóbbi gyógynövény, az előbbi azonban a palasztrin nevű, neurológiai tüneteket, izomrángásokat, fokozott ingerlékenységet okozó alkaloidot tartalmazza.
A
tiszafa (
Taxus baccata) olyannyira mérgező, hogy az ókoriak azt írták róla, hogy aki az árnyékában fekszik, az is mérgezést kap. Ez persze túlzás, de jól szemlélteti a tiszafa erősen mérgező mivoltát. Egyébként az ókorban előszeretettel használták gyilkosságra, öngyilkosságra. Alkaloidjai a taxin, taxifillin, ciánglikoid. A mérgezés a digitáliszmérgezéshez (egy igen gyakran alkalmazott szívgyógyszer, ami szintén növényi alaklaoid alapanyagú) hasonló lefolyású, vagyis életveszélyes ritmuszavarok alakulnak ki. A tiszafának nem csak a levelei mérgezőek, hanem a szép piros bogyói is.
Tiszafa (Taxus baccata)
Ehhez hasonlóan az
aranyesőnek is minden része mérgező, a termése, a magvak és a virágok egyaránt. Az aranyvesszővel szokás összetéveszteni, amely szinte minden kertben nyílik szép sárga virágaival. A szóban forgó aranyeső azonban egy kis fácska, és fő alkaloidja a citizin. A nikotinmérgezéshez hasonló tüneteket okoz, kezelése tüneti. Az aranyvessző is okozhat tüneteket, hányást, rossz közérzetet, ha a gyerekek szopogatják, lenyelik a sárga virágokat, de nem kell súlyos mérgezéstől tartanunk ebben az esetben.
Ha már a nikotinmérgezés szóba került, érdemes némi plusz infót is felvillantani vele kapcsolatban. Az igazi nikotinmérgezés igen veszélyes, pár csepp a bőrre jutva is halálos mérgezést okozhat. Fejfájást, görcsöket, légzésbénulást okoz.
Több növénynél csak a bogyók mérgezőek, mint például az igen érdekes nevű ebszőlő csucsornál (Solanum dulcamara). Solanidint és solasodint tartalmaznak a bogyók. A tünetek gastrointestinalis panaszokból, lázból, görcsökből állnak. Tág pupillák is jellemzőek a mérgezésre.
Karácsonyi mérgezést okoz a fagyöngy. A fehér bogyók belseje tartalmazza a mérgező viszkotoxint és lektineket, amelyek citosztatikus anyagok. Akut mérgezésben a szédülés a leggyakoribb panasz.
A klasszikus méregpohár néven ismert a bürök (Conicum maculatum) termésének főzete. Gastrointestinalis tünetek jellemzik, majd felfelé haladó bénulásos tünetek, végül légzésbénulás. A beteg tudatállapota mindvégig megtartott. Fontos, hogy levele a petrezselyemmel, magja az ánizzsal téveszthető össze. A bürökéhez hasonló, de enyhébb hatást vált ki a bódító baraboly, azaz Chaerophyllum temulum. Nem veszélyes növény, nevéhez híven – temulens –, vagyis részegséghez hasonlók a tünetek.
Elsősorban az ismeretek hiánya vagy felszínessége okozhat növénytévesztést. Sokan tudják például, hogy a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) szemölcsök kezelésére volt használatos, de azt már kevesebben, hogy tulajdonképpen mérgező növényről van szó. A szárban levő tejnedv morfin- és sztrichninszerű anyagokat tartalmaz, így igen veszélyes növény. A szájba kerülve égő érzést okoz, hányás, hasmenés, hasi görcsök, szapora légzés, szívmegállás keletkezhet. Antidotuma nincs, terápiája tüneti, folyadékpótlás, lélegeztetés, reanimatio (újraélesztés) a teendő.
Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus)
.jpg)
