A gabona, a búza, a kukorica, az árpa, a zab, de más táplálkozásra és takarmányozásra fölhasznált növények is, pl. a szója, a földimogyoró (kikiriki), de még a kávé is fertőzöttek kisebb vagy nagyobb mértékben mikroszkopikus gombákkal. Ezek a penészgombák meghatározott körülmények között különféle toxinokat, ún. mikotoxinokat termelnek, amelyek tulajdonképpen a gombák anyagcseretermékei. A toxinok egy része mérgezően hat az állatok és az ember egészségére, ha az élelemmel a szervezetbe jut.
A gombák a talaj-növény-állat-ember táplálékláncába épülve fejtik ki ma még teljesen föl nem becsülhető közegészségügyi, állategészségügyi és az állatok termelését (?) csökkentő káros hatásukat.
A ma már ismert toxikus gombametabolitok száma meghaladja az ezret. Közülük mintegy 100 mikotoxin káros hatását bebizonyították. Nagy humán- és állategészségügyi jelentőséggel a jelenlegi ismeretek alapján 15–20 mikotoxin rendelkezik.
A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a takarmány alapanyagok mikotoxin-szennyeződése nagyon gyakori, szinte természetesnek tekinthető. Úgy látszik ezekkel együtt kell élnünk, de nagyon fontos az általuk okozható nagyobb egészségkárosodások megakadályozása, megelőzése.
Fontos tudni, hogy egy adott esetben a megengedettnél kisebb mikotoxin-szennyezettség is okozhat termeléscsökkenést, más esetben viszont nagyobb mikotoxin-koncentráció sem okoz klinikai tünetekben megnyilvánuló betegséget.
A takarmánykeverékek mikotoxin-szennyezettsége csökkenti a takarmány állati termékké való transzformációjának hatásfokát és veszélyezteti az állatok egészségét.
Humánegészségügyi szempontból nagy jelentősége van a búza fusariumfertőzöttségének. Ez esetben a Fusarium graminearum a leggyakoribb, de előfordulnak más Fusarium gombák is.
A fertőzés többféleképp idézhet elő kárt. Először a termés nagy része tönkremehet, a megmaradtnak meg annyira romlik a minősége, hogy étkezésre alkalmatlanná válik. Amennyiben a terményben megjelennek a mikotoxinok, akkor már takarmányozásra is alkalmatlanná válik.
Igen veszélyes az állatok egészségére a fusariumos termés ocsúja. A fertőzött szemek többsége ide kerül, itt dúsul föl.
A Fusarium gombák többféle méreganyagot termelnek. A zearalenon (F–2) ösztrogén hatású, a nőivarú állatok szaporodási ciklusát zavarja, de az ember sem mentes a hatásától.
A T–2 és a DON (deoxynivanelol) a sertéseknél hányást, takarmányelutasítást váltanak ki, gyengítik az immunrendszert és erősen gátolják a fehérjeszintézist.
A búzában a toxin fölhalmozódása függ a fajta fogékonyságától és az évjárattól. Egyes évjáratban 10–15 százalékos fehér fusariumos szem sem okozott értékhatár fölötti toxintartalmat, más években már 1 százalékos fertőzés is 1 ppm DON szennyeződést idézett elő.
Az igényesebb vásárlók a 0,5 ppm DON 80,5 g/t) feletti toxinmennyiséget tartalmazó búzát már nem veszik át.
A földolgozás megváltoztatja a toxin elosztását. A lisztbe az eredeti toxinmennyiségnek csak tizede kerül be. Egyes kísérletek szerint még a 3–5 ppm DON tartalmú szemből is lehet még étkezésre megfelelő lisztet előállítani. A korpával azonban már másképpen áll a helyzet, ennek egyes frakciói 10–20 ppm DON-t vagy zearalenont tartalmazhatnak. Az ilyen korpát fölhasználni nem szabad.
Az embernél a táplálkozástudomány szerint, élettani szempontból előnyös a rostban gazdag élelmiszerek fogyasztása. Ennek hatására bővült a gabonaalapú élelmiszerek választéka, ilyenek a különféle barna kenyerek, müzlik, puffasztott búza, a különféle korpatermékek.
Ezeknek a termékeknek a fogyasztását a reformkonyha melegen ajánlja, mert élettanilag nagyon jó hatásúak. A probléma abban van, hogy az említett élelmiszereknek a minőségét nem csupán a természetes összetevőik határozzák meg. Itt fölhalmozódhatnak a mikotoxinok mellett még más az egészségre káros szermaradékok, pl. a növényvédő szerek stb.
Minden ilyen termék gyártójának garantálni kellene, hogy a termékben levő toxinmennyiség nem haladja túl a megengedett szintet.
Jó volna tudni, hogy nálunk ki, mikor, hol és milyen mértékben ellenőrzi az élelmiszerek és a takarmányok mikotoxin-szennyezettséget!
.jpg)
