A számítógépes monitorok terén már lassan el is felejtjük a katódcsöves képernyőket, már több mint egy éve az LCD az eladási listavezető, akárcsak a világ többi táján is. Már két éve is annak, hogy a gyártók teljes egészében beszüntették a CRT (a katódcsöves monitorok rövidítése) monitorok gyártását. Ezt a piacátalakulást elsősorban a készülékek ára, melynek csökkentése nem lehetséges tovább, illetve az elmúlt évek során az LCD technológia jelentős fejlődése okozza. Ugyanígy mind jobban hódítanak a lapos LCD televízió készülékek is a fogyasztók körében, mind többször találkozunk azzal az esettel, hogy a boltban több LCD készülék található, mint katódcsöves. Ez is annak köszönhető, hogy mára már nem probléma a mozgókép LCD lapon való megjelenítése, és a látószög, illetve a fényviszonyok adaptálása is jelentősen növekedett. Ugyanakkor a Sony, a legnagyobb katódcső gyártó is tervezgeti az ismert legjobb minőségű képcső gyártója, a Trinitron bezárását, mivel annak működése lassan nem lesz kifizetődő, és csak a raktárkészleteket üríti, a már legyártott képcsöveket adja el. Mondhatjuk, hogy a CRT befejezte pályafutását.
Sok vitát hallottam már arról, hogy LCD vagy CRT, ezért szeretném megvilágítani, érthetővé tenni az LCD és a TFT közötti különbséget. A klasszikus Liquid Cristal Display-ek nem voltak színesek, sőt a fekete-fehér váltás is lassú volt. Ezeket mind a mai napig használják karórákban és más eszközökben, ahol nincs szükség több színre, ugyanakkor követelmény az alacsony fogyasztás, és a háttérmegvilágítás nélküli láthatóság. A számítógépek (főleg a hordozhatók) azonban igényelték a többszínű üzemmódot, amit megoldottak, de ezzel jött a kötelező háttérmegvilágítás is, sőt továbbra is lassú volt a váltás, így filmet már lehetetlen volt élvezni ezeken a megjelenítőkön. Amikor az egeret mozgattuk, a képnek még legalább 3 példányát láthattuk a képernyőn. A problémát egy teljes szemléletmód váltással oldották meg, ahol többek között a passzív megjelenítőmátrixot (csupán nagyon vékony huzalok, melyek változtatják a kristályok állapotát) aktívra cserélték (minden egyes képpont megjelenítéséért külön láthatatlan tranzisztorok felelősek), mely technológiát Thin Film Transistor-nak neveztek el. E megjelenítők már képesek voltak sokkal jobb karakterisztikákkal dolgozni. Manapság a köznyelvben eltűnt a különbség a két szó között (részben a szakma végett), minden TFT LCD monitorra csak azt írják, hogy LCD, ugyanis mára már minden legyártott modell TFT technológiával készül (csupán a TFT megjelenésekkor volt érdekes ezt külön kihangsúlyozni). Az ábrákon látható az LCD, illetve a TFT rétegeinek felépítése.
CRT és LCD közti különbségek
Az első, ami szembe tűnik, a
méret és a
kinézet. Az LCD sokkal laposabb, kisebb, könnyebb, kevesebb helyet igényel, könnyebben mozgatható, sőt a tervezők sokkal szebb (általában műanyag) borítást alakítanak ki hozzájuk, mint klasszikus társaikhoz. Ugyanakkor minden LCD megjelenítőfelülete garantáltan sík, semmilyen törés nem szükséges a “laposság” eléréséhez, míg a CRT-nél hatalmas problémába ütközik ugyanennek a kialakítása, és megfigyelhetjük, a valóban sík monitorok egy- és kétharmadánál láthatunk egy-egy törési csíkot, ugyanis a Sony csak így tudta elérni a Trinitron képcsöveknél a teljes felületi simaságot.
A
látószög azt mutatja meg, hogy hány fokos szögből lehet élesen, kép és színtorzulás nélkül élvezni a megjelenített képet. Itt az LCD-k még mindég hátrányban vannak (a CRT-nél nincs ilyen probléma), habár az utóbbi évek fejlesztéseinek köszönhetően akár 160 fokos látószögű monitor is kapható, sőt mondhatjuk, hogy minden egyes újabb modell 145 fokos látószög felett teljesít. A mai modellek látószöge már elegendően nagy ahhoz, hogy ne csak az előtte ülő lássa a rajta megjelenített képet, tehát mondhatjuk, hogy e probléma mind kevésbé jelentős.
Színtelítettség – ez az a pont, ahol a CRT-k még mindíg vezetnek sokkal finomabb színskálájukkal. Habár az LCD-k is felzárkóztak már, ha megfelelő minőségű elektronikát tesznek a képcsövek mellé, akkor azok sokkal szebb színeket tudnak generálni, mint konkurensük (ezért igyekeznek a grafikai designnal foglalkozók továbbra is drága CRT monitorokat vásárolni). Azonban ez már nem vonatkozik a belépő olcsó CRT változatokra. Ugyanakkor az LCD-knél már nem ritka a DVI csatlakoztatási lehetőség, ami teljesen digitális képátvitelt biztosít, így sokkal jobb színmélységet/érzékenységet eredményezve. Megjegyzem, az utóbbi évben több modell, drága LCD képernyő kifejezetten designnal foglalkozóknak lett legyártva és optimalizálva, tehát itt is hamarosan áttörés várható.
Ami a kontrasztot illeti, itt mára már csak kicsit vezet a CRT. Az LCD képernyők is éppoly jó kontraszttal rendelkeznek (a fekete tényleg fekete, a fehér valódi fehér), mint klasszikus társaik. Sőt, egyes dinamikus háttérmegvilágítás erősséget korrigáló technológiáknak köszönhetően a filmek sokkal jobbak lehetnek az LCD-n, mint a CRT-n ugyanazon fényviszonyok mellett.
Fényerősség – Ebben a pontban mindíg is az LCD vezetett. Sokkal jobb fényerővel rendelkezik, sőt, kevésbé zavarja a megvilágítás (nap, lámpa), a legtöbb modellen a környezeti körülményekhez alkalmazkodva finoman szabályozható a megjelenítő háttérmegvilágításának az erőssége.
Pixelhiba, holt pixel (Dead pixel) – e fogalmat a TFT-k vezették be. A technológia hátrányainak köszönve sokáig nehéz volt hibátlan TFT lapokat legyártani, így megjelentek a nem működő képpontok, melyekre csak akkor vállalnak felelősséget a gyártók, ha egy bizonyos számnál több található a monitoron belőlük. Ezek úgy jelennek meg, hogy egy pont mindég egy adott színnel világít, vagy nem világít. Ha a képernyő közepe felé helyezkedik el, akkor tud zavaró lenni, de sokszor észre sem vehető (belemosódik a többi színbe), kivéve, mikor monoton egyszínű felületen található. Az elmúlt években azonban a gyártók olyan mértékben csökkentették e pixelhibák lehetőségét, hogy az utóbbi két év modelljei között (amelyekkel találkoztam) egyetlen egy pixelhibásat sem találtam. Azonban vásárláskor ott a lehetőség mindenki előtt, hogy megnézze a vásárolt terméket bekapcsolva, szemügyre véve, hogy van-e rajta pixelhiba.
Energiahasználat – vita nélkül az LCD-k sokkal kevesebb áramot fogyasztanak. A CRT akár 3-6-szor több áramot fogyaszt, mint lapos társai.
Mágneses interferencia – a CRT-vel szemben az LCD nem érzékeny a mágneses térre, az előbbinél vigyázni kell, hogy ne tegyünk mágnest a közelébe (például a hangszóró is tartalmaz ilyet), mert elhúzhatja a képet, összekeverheti a színeket.
Reakcióidő – egyértelműen a CRT vezet. Az LCD technológia legnagyobb hátránya, hogy hosszabb időre van szükség a képpont színének váltásához, ami a mozgóképek megjelenítésekkor hátrány. Habár manapság már 10ms alatt van a reakcióidő, ami a szem számára már elfogadható, sőt több modell is elérte már a 2-5 ms álomhatárt is, ahol a szem már egyáltalán nem képes különbséget tenni a mozgóképek megjelenítésének “jósága” között. Ez egyébként legtöbbször csak a játékosoknak jelentős, akik gyors FPS stílusú játékokat játszanak, a filmek már a 16 ms-os megjelenítőkön is hibátlanok a szem számára.
Képvibrálás – klasszikus problémája a CRT technológiának, az egyes pontok csak nagyon rövid ideig vannak megvilágítva, ami a kép vibrálásához vezet. Ez zavarja és fárasztja a szemet (még ha nem is érzékeljük közvetlenül), ami hosszú távon a látás romlásához is vezet. Ennek kiküszöbölésére egyre nagyobb frekvenciákat használnak a CRT-nél, manapság a 85 Hz az átlagosan elfogadott minimum, azonban az olcsóbb monitorok kevésbé képesek ilyen teljesítményre. Az LCD-nél egyáltalán nincs vibrálás, mivel minden egyes képpont folyamatosan van megvilágítva, így azok az alacsonyabb frissítési frekvencia mellett (általában 60-75) sem zavarják, fárasztják a szemet, egyáltalán nem észlelhető vibrálás. Akik szemproblémákkal küszködnek, vagy sokat kell monitor előtt ülniük, azoknak mindenképpen LCD-t ajánlok.
Ár – talán a legfontosabb részlet. Az LCD-k árai már olymértékben zuhantak, hogy megközelítették a hasonló méretű legolcsóbb CRT árait. Sőt, figyelembe vehetjük azt is, hogy az LCD-nél nem a képcső méretét használják a megjelenítési felület nagyságának meghatározására, hanem a valódi látható felület méretét (egy 17” CRT-nél csak kb 16,2” látható, míg az LCD-nél a teljes 17”). Az árkülönbség egy belépő szintű monitornál már nem haladja meg a 20-40 eurót sem.
Mit válasszak?
Az elmúlt években a paraméterek jelentősen javultak, ezért személy szerint az LCD-t választanám. A házi felhasználásban egy jól megválasztott LCD megfelelően teljesíthet, sőt olcsóbban is. Professzionális felhasználás esetén már felmerülnek ugyan dilemmák, azonban mára már olymértékben bonyolódott a CRT beszerzése (különösen a nagyméretű professzionális monitoroké), hogy az igényesebb felhasználók is kénytelenek lesznek lassan LCD-re váltani. A CRT-k esetében gyakorlatilag már csak a raktárkészletek ürítése folyik, tehát ezek a meglévő modellek már hosszabb ideje semmilyen fejlesztésen sem mentek át, sőt, a forgalmazók csak külön kérésre szereznek be CRT monitort.
.jpg)
