A szigetország ellen már korábban, több fázisban életbe léptetett az Egyesült Államok gazdasági és kereskedelmi korlátozásokat, amelyeket Kennedy szélesítette ki embargóvá. Ennek vége továbbra sem látszik.
Részleges embargó már 1958. márciusától, a Fidel Castro vezette forradalmárokkal harcban álló Batista-rendszer idején is volt érvényben: kizárólag fegyverekre vonatkozott. Az agrárreform és amerikai nagybirtokok ezzel járó államosítása miatt aztán 1960-ban csökkentették a kubai cukorra vonatkozó beviteli kvótát (erre válaszul a Szovjetunió vállalta, hogy megveszi a kubai cukorfelesleget). Dwight Eisenhower amerikai elnök a felajánlott kártérítést elutasította és a kisajátítások folytatása miatt 1960. október 19-én részleges kereskedelmi embargót rendelt el, majd 1961. január 3-án megszakította a diplomáciai kapcsolatokat. A pontot az i-re Kennedy tette föl a február 7-i elnöki rendelettel. (Sajtótitkára, Pierre Salinger megjegyzi, hogy Kennedy megkérte őt: szerezzen be ezer kubai szivart a számára, mielőtt az utasítás hatályba lép. Ez sikerült, Salinger 1201 darab Petit H. Upmannt vett neki, ez volt az elnök kedvenc márkája és mérete.)
Az embargó ezzel együtt sem lett teljes, mert mezőgazdasági terményekre és humanitárius célú szállítmányokra nem vonatkozik. Az Egyesült Államokból származik például a kubai rizsimport 97 százaléka és a baromfihúsimport 70 százaléka; az évi kereskedelmi forgalom értéke 2006-ban 328 millió dollár volt. A blokád törvényerőre csak 1992-ben emelkedett azzal céllal, hogy mindaddig fenntartsák vele a nyomást, amíg Kubában be nem következnek a demokratikus változások.
A kubai kereskedelmi embargó a leghosszabb ilyen típusú intézkedés a modern történelemben. Az ENSZ Közgyűlése már húsz alkalommal ítélte el, és szólított fel az eltörlésére. A legutóbbi, 2011. október 25-i szavazáson csak Washington és Jeruzsálem tartott ki mellette.
Az embargó tartalma többször is változott az évtizedek alatt. A rakétaválság után Kennedy 1963-ban utazási korlátozásokat is elrendelt, és még abban az évben befagyasztották az Egyesült Államokban lévő kubai javakat. Jimmy Carter elnök 1979-ben felfüggesztette az utazási korlátozásokat, de Ronald Reagan 1982-ben megint életbe léptette őket, Barack Obama pedig újból enyhítette a szabályokat, beleértve a családi csomagküldeményekre és pénzátutalásokra vonatkozókat.
A blokád része az is, hogy törvény szankcionálja, ha külföldi vállalatok Kubával kereskednek: ilyen cégek nem köthetnek üzletet az Egyesült Államokban. További korlátozás, hogy Kubát az amerikai vétó miatt nem veszik fel a nagy nemzetközi pénzügyi szervezetekbe (Világbank, Valutaalap), ezért nem jut olcsóbb hitelekhez vagy fejlesztési támogatáshoz. A korlátozások a kubai kormány gondos számítása szerint eddig összességükben 104 milliárd dollár kárt okoztak a kommunista szigetországnak 2010 végéig.
Az embargó jövőjéről az amerikai törvényhozásban az a vélemény, hogy csak akkor lehet eltörölni, ha Kubában demokratikus változások lesznek. A Republikánus Párt vezető alakjai a kemény kéz politikájának hívei. Esélyes elnökjelöltjük, Mitt Romney Floridában azt hangoztatta: ha nyer a választáson, "minden lehetséges eszközzel" segíteni fog a kubai népnek a szabadság elnyerésében, "amikor Fidel Castro meghal". Vetélytársa, Newt Gingrich pedig egyenesen azt ígérte, hogy négy év alatt "végez a diktatúrával", ha bejut a Fehér Házba.
.jpg)
