Ciklikus ingadozások a gazdaságban

A gazdaságtörténészek például eleve másként közelítenek a válságokhoz, mint az egyszerű, úgymond „parlagi” közgazdászok. Utóbbiak időhorizontja ugyanis rövidebb, néhány év, legfeljebb évtized, amit vizsgálnak, hiszen úgy vélik, ennél messzebbre visszamenni az időben nem érdemes. A gazdaságtörténészek viszont könnyen ugrálnak akár évszázadokat is, és nekik köszönhető az olyan hosszú távú gazdasági folyamatok felfedése, mint a ciklikus ingadozások, a gazdasági ciklusok.

A gazdaságtörténészek egyébként is „csak” szakosodott történészek, akik a múltunk egy szegmensét vizsgálják. A közgazdaságtan viszont egy olyan civilizációs termék, amelyet nem tudatosan hoztunk létre, és amelyet így nyilván soha nem is érthetünk meg tökéletesen. Így vagyunk a gazdasági válságokkal is, a most éppen már ötödik éve tartó válság lényegét is sokan próbálják megmagyarázni, többnyire sikertelenül.




A válságok a közhiedelemmel ellentétben nem csak a kapitalizmus jellemzői. A kapitalizmustól függetlenül, annak kialakulása előtt is az emberi történelem szerves részei voltak. Kultúránként eltérő a válságok megítélése. A jóléthez és békés fejlődéshez szokott posztmodern nyugati világ számára, melynek kollektív emlékezetében még ott él a harmincas évek válsága és azt követő sok-sok rémisztő kellemetlenség, egészen mást jelent a válság, mint egy kelet-európai, vagy ázsiai átlagember számára.

A válság, bizonyos megközelítés alapján egy konjunktúraciklus mélypontja. A konjunktúra-ciklus pedig egy adott gazdaság kibocsátásának periódikusan ingadozó alakulása, ahol a lefelé menő ág végül létrehozza a felmenő ágat kiváltó okokat és fordítva. A hosszabb ciklusokat a rövidebbektől általában a mozgó átlagolás módszerével lehet elválasztani. Fontos módszertani eljárás a trend kisimítása: azaz a hosszú távú trend kiszűrése. Itt előbb az adatsorból a trendet határozzák meg, majd leképezik a trend és az adatsor különbségét, mint új adatsort. Így a trend emelkedését szűrik ki és a „tiszta ciklus” mint „sima ingadozás” ismerhető fel.

A ciklikus mozgás jelentkezésének területe szerint lehet: üzleti, pénzügyi, agrár és ipari ciklusok. A ciklusok időtartama szerint megkülönböztethető: a Kitchin-ciklus, ami mondössze 10-40 hónapos ingadozás, a klasszikus konjunktúra ciklus, ami 8-10 évenként az újratermelés egészében jelentkezik, a Kuznets-ciklus, melynek 18-20 éves a periódusa, Kondratyev-féle hosszú ciklus (40-60 éves ciklus), valamint a szuperhosszú ciklusok, 50-200 éves ciklushosszal. A ciklust kiváltó ok szerint a következő csoportosítást szokás emlegetni: túltermelési, gazdaságpolitikai, monetáris, beruházási, tartós-fogyasztási cikkek beszerzései által előidézett, és politikai ciklusok.

Gazdasági szakértők véleménye szerint a mostani globális gazdasági válság gyökerei a gazdasági ciklusok váltakozásában keresendőek. Az ilyen ciklusok kutatása a 19. században kezdődött, noha az óegyiptomiaknál, sőt még a bibliában is vannak rá vonatkozó utalások (pl. hét szűk esztendő, stb.). Az 1800-as években fedezték fel a középtávú gazdasági ciklusok meglétét, a 20. század elején pedig a hosszútávúakét. A múlt század folyamán születtek meg a legrövidebb és a leghosszabb gazdasági ciklusokról szóló elméletek. Fokozatosan ismerték fel a kutatók azt az igazságot, hogy az emberek, a társadalom élete periodikus, örökösen újrakezdődő mozgások szerint hullámzik. Bizonyosra vehető, hogy többféle egyensúlyi pont is van, mely körül a gazdaság ingadozik. A ciklikus mozgást az váltja ki, hogy a gazdasági tényezők alkalmazkodási képessége más és más, ebből eredően eltérő a reakciósebességük is. Amikor pedig beindul egy folyamat, akkor ez a különböző tényezők egymásra hatásának eredőjeként egy önmagát erősítő mechanizmussá válik az egész. A fordulópontot pedig végül általában az idézi elő, hogy minél távolabb kerül a gazdaság az egyensúlyi helyzettől, annál erősebb ellenerők kezdenek működni. Ezek együttes hatása egyre inkább érezhetővé válik, és arra kényszerítik a gazdaságot, hogy újra egyensúlyi helyzetbe kerüljön, illetve végül majd azon is túllendüljön, ami ismét egy válság kialakulásának a kezdete lesz majd. Fontos szempont, hogy egy ciklus milyen időközönként ismétlődik. A ciklusokat ezért időtartamuk szerint osztályozhatjuk. A közgazdaságtan leggyakrabban négy fontosabb gazdasági ciklust emleget. Vannak viszont közgazdászok, akik bizonyos cikluselméleteket megkérdőjeleznek, illetve egyszerűen tagadják létezésüket. Megint mások pedig más típusú ciklusokban, vagy egyéb dolgokban hisznek.

Kitchen, Juglar, Kondratyev és Braudel az a négy kutató, akiknek a nevéhez a négy talán legfontosabb, leggyakrabban idézett és emlegetett ciklus-elmélet kötődik. A legrövidebb a Kitchen-ciklus, amelyet készletezési ciklusnak is szoktak nevezni. Időtartama mindössze 3-4 év. A rövid távú ciklusokon kívül megfigyelhetőek még a 7-13 éves Juglar-ciklusok, amit zsargonban kereskedelmi ciklusnak is neveznek. Ezt már az 1860-as években felismerték és foglakoztak is vele. Ez egy középtávú periódust jelez, és általában ágazati ciklusokhoz is kötődik. A Juglar-ciklus mélypontját túltermelési válságok vagy pénzügyi összeomlások jelzik. A hét-tizenhárom év olyan időszak, mely alatt kiderül, hogy egy adott vállalkozás, vagy cég mennyire állja meg a helyét a versenyben, egy adott ágazatban milyenek a kereslet-kínálati viszonyok, milyen a pénzügyi és a reálgazdasági szféra között az egyensúly. A gyakorlatban, természetesen bizonyos torzulásokkal, de még mindig abszolút jól megfigyelhetőek ezek a ciklusok.



Clément Juglar (1819-1905)

A harmadik típusú ciklus, hosszúsági sorrendben a következő, mely két 25-30 év körüli alperiódusra, egy felívelő és egy hanyatló szakaszra bontható, összesen 50-70 éves távlatot ölel fel. Ez az úgynevezett Kondratyev-ciklus, vagy Kondratyev-hullám, de nevezik K-hullámnak is. A Kondratyev-ciklust az emberek életkori, életciklusi sajátosságaival szokták magyarázni. A 25-30 éves periódus az, amely egy alperiódus ideje a Kondratyev-hullám keretében. Ez az időszak általában egy modern kori ember aktív munkában töltött életének felel meg. A Kondratyev-ciklus létrejöttében sokak szerint komoly szerepe van a hosszú távú beruházásoknak is. A nagy horderejű beruházások, vasúti hálózatok, autópályák, hidak, erőművek kifutási ideje tesz ki ugyanis annyit, amennyit a teljes Kondratyev-ciklus hossza. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy vasútvonal kiépítése minimum egy alperiódus, tehát 25-30 év alatt igazolja hasznosságát vagy éppen téves mivoltát. Az oktatásügybe és az egészségügybe zajló beruházások sem rövid idő alatt hozzák meg eredményeiket. Ezek is előidézői, mozgatói lehetnek az ilyen típusú ciklusnak. A ciklus a nevét Nyikolaj Dmitrijevics Kondratyev (1892–1938) szovjet–orosz közgazdászról, az elmélet megalkotójáról kapta. Kondratyev a Szovjetunió első ötéves tervének kidolgozásában vett részt, és ezzel kapcsolatos kutatásai alapján publikálta: Hosszútávú ciklusok a gazdaságban című tanulmányát.

A közgazdászok többsége egyébként saját bevallása szerint is ismeri és vizsgálja a három itt említett ciklust, ugyanakkor a 20. században született meg az elmélet, mi szerint létezik egy körülbelül 200 évenként ismétlődő hullámzás, ami azonban csak a történelmi események tanulmányozásával ismerhető fel. Jóval hosszabb ugyanis egy emberöltőnél, így az egyén szempontjából nem átlátható. A gazdaság lüktetését, ritmusát viszont a ciklusok váltakozása adja. Különösen kifejezésre juthatnak a megrázkódtatások, de ugyanakkor a pozitív folyamatok is, olyankor, mikor két ciklus metszéspontja éppen fedi egymást. Kondratyev egyébként maga is úgy vélte, hogy az általa felfedezett hullámok leszálló ágában gyakoribbak a társadalmi megrázkódtatások, forradalmak, polgárháborúk, lázadások. A 19. század második felében például a legsúlyosabb krízis az 1873-as válság volt. Ez több kutató véleménye szerint egy Kondratyev-ciklus csúcspontja és egy Juglar ciklus találkozását jelentette, és gyorsan globális válsággá szélesedett. A 20. század legpusztítóbb krízise, a nagy gazdasági világválság kitörése 1929-ben szintén egybeesett egy Kondratyev-ciklus mélypontjával. A hetvenes évek olajválsága idején nemcsak a Juglarok egyike esett egybe valamilyen hosszabb ciklussal, hanem állítólag egy Kondratyev ciklus és egy évszázados periódus is egymásba torkollott. Ezt a válságot a II. világháború után egyébként érdekes módon előre megjósolta egy belga közgazdász, Leon Dupriez, akinek a véleményére nem figyeltek oda, csak a hetvenes években, amikor már késő volt. Még azok a közgazdászok, akik korábban foglalkoztak a hosszú hullámmal, a háború utáni tartós növekedés aranykorában megfeledkeztek Kondratyevről.

A Kondratyev-ciklus léte egyébként a mai napig nehezen bizonyítható, de ugyanúgy nehezen is cáfolható, mivel a ciklusok hosszúak, és a kapitalista világrend viszonylag fiatal, mindössze 4-6 teljes ilyen ciklus történhetett eddig. A Kondratyev-ciklus „hajtóereje” az új találmányok, újításokon és felfedezéseken alapuló találmány-családok bevezetése, elterjedése és kifutása.


Nyikolaj Dimitrijevics Kondratyev (1892–1938)




Az első hosszú, mintegy fél évszázados ciklus kezdetét Kondratyev az 1790-es évekre, az első ipari forradalom időszakára tette. Ez a ciklus, Kondratyev számításai szerint az 1840-es évek második felében zárult. A második ciklus vége az 1890-es évek végére tehető, a harmadik pedig az 1930-as években zárult le. A negyedik ciklus egészen az 1990-es évek elejéig tartott, az ötödik pedig napjainkban is tart. Az új ciklusok kezdetét, illetve a korábbiak végét általában a technológia elterjedésének bizonyos sajátosságaival szokták meghatározni. Az elmélet reális megítélésének egyébként egészen biztosan rosszat tett, hogy egyes szovjet közgazdászok, lényegében propagandisták, a Kondratyev-ciklusra fűzték fel például Lenin születését, Sztálin halálát, és egyéb, a Szovjetunió életében fontosnak hitt eseményeket, ami természetesen teljes képtelenség.

Tény egyébként, hogy a Kondratyev-féle hullámgörbékbe jól beilleszkedik a mostani gazdasági világválság, mint a hanyatló szakasz utolsó éveinek periódusa. A mostani válság így szemlélve talán bevezető a Kondratyev-ciklus alapján majd ezután következő lassú fellendüléshez, ami eltarthat egészen 2030–2040-ig. A fellendülés időszakának első évei az eddigi tapasztalatok alapján gyakran vezetnek társadalmi viharokhoz. A viharok előszele máris érezhető, a közel-keleti konfliktusok sokak szerint éppen ilyen eseményekre vezethetők vissza. Amennyiben viszont elfogadjuk az elméletet, hamarosan mintegy negyed százados jó periódus, a fellendülés és a haladás korszaka következik. Nyikolaj Kondratyevet egyébként annak idején Sztálin előbb Szibériába száműzte, majd 1938-ban halálra ítélte, mert nem tetszett neki a közgazdász elmélete. Kondratyev ciklusok egyébként jól beazonosíthatóan, többé-kevésbé igazolhatóan tényleg ott hullámzanak a háborúk, gazdasági krízisek, boldog békeidők, politikai válságok egyszóval az emberi történelem színfalai mögött.