Reklámszatyor

A háborús hangulattal terhelt, gazdaságilag bizonytalan évek után lassan kezdünk visszaszokni ahhoz, hogy ne a piacon, hanem üzletben vásároljunk közszükségleti cikkeket. Ennek egyik velejárója, hogy az árut reklámszatyorba teszi a kereskedő. Voltaképpen nem nagy ügy, de azért mégis önbizalmat ad az embernek. Lám, ebben az üzletben örülnek a vásárlásomnak, megbecsülnek, ezzel az apró ajándékkal arra biztatnak, hogy keressem fel máskor is őket.

A reklámszatyor csupán egyike a sokféle reklámtárgynak, amellyel árut, szellemi vagy más terméket, szolgáltatást, vállalatot népszerűsítenek, feltűnő módon hirdetnek. Olyan füles nejlonzacskóról vagy papírzacskóról van szó, amelyre valamely cég reklámja van rányomtatva. Lassan ez is felzárkózott a reklámcédula, a reklámtábla, a reklámfüzet stb. mellé. A reklámcédula olyan egylapos kis nyomtatvány, amely valamely céget vagy árut reklámoz, népszerűsít. A reklámtábla fából, fémből vagy műanyagból készül, nyilvános helyen van elhelyezve abból a célból, hogy rajta valamit reklámozzanak, rendszerint felragasztott nyomtatvány segítségével. A reklámfüzet reklámozást szolgáló brosúrának, kisebb-nagyobb nyomtatványnak az elnevezése. Ezenkívül reklámtárgy lehet jelvény, ceruza, táska, csésze, trikó stb., hogyha feltüntetik rajta cégnek vagy árunak a nevét, legfontosabb adatait, bizonyos terméknek a jelmondatát. Ezeket a reklámtárgyakat a reklámozó cég vagy intézmény különböző alkalmakkor ügyfeleinek vagy az érdeklődőknek ajándékozza azzal a szándékkal, hogy használatuk közben felhívják az ember figyelmét a cégnek vagy az intézménynek a nevére és alapvető adataira (telephely, cím, telefonszám, fax, e-mail, weboldal stb.).

A reklámozás eszközei közé tartozik még a reklámgrafika, a reklámfilm, a fényreklám, a reklámhadjárat, a plakát, a transzparens, a hirdetőoszlop stb. A reklámgrafika olyan grafikai mű, amely a reklámozás céljait szolgálja. A reklámfilmet cégnek vagy bizonyos termékeknek a népszerűsítésére készítik. A fényreklám megvilágított vagy világítótestekből kialakított reklámnak a neve. A kereskedelmi szóhasználatban fordul elő a reklámhadjárat, ezt valaminek hosszabb időn át tartó nagyarányú reklámozására mondják. A plakát vagy (hivatalos nevén) falragasz olyan, rendszerint képes nyomtatvány, amelyet falra vagy hirdetőoszlopra ragasztanak, hogy valamit hirdessenek, népszerűsítsenek vele. A transzparens szó eredetileg átlátszó, áttetsző feliratra vagy képre vonatkozik, a választékos beszédben fényreklámot jelölnek vele, ezenkívül épületek között kifeszített feliratos textilanyagra vagy hordozható feliratos táblára utal. A hirdetőoszlop olyan hengeres utcai építmény, amelyre plakátokat, hirdetéseket lehet ragasztani.

A mai reklámtárgyak őse a cégér. A céhek korában ez valamely mesterség jelvényeként használt ábrázolat volt a mesterségre jellemző tárgyról vagy a céh jelképéről. Ezt az ábrázolatot kifüggesztették a műhely vagy az üzlet bejárata fölé, hogy mindenki láthassa, mivel foglalkozik a gazdája. Később a cégér szó ’reklám, hírverés’ értelmet vett fel. Így válik érthetővé a Jó bornak nem kell cégér közmondás, tudniillik, ami igazán jó termék, az hírverés, reklám nélkül is vásárlóra talál. A rosszalló beszédben a cégér szót ürügyre, álcázásra vonatkoztatják. Ehhez a jelentéshez igazodik a régi virágos cégért köt ki, mérget árul szólás, vagyis: gonosz szándékát kedveskedéssel leplezi. A ’hírhedt’ jelentésű cégéres melléknév a régi büntetőjog emlékét őrzi, a vétkesnek ugyanis egy szégyentáblát akasztottak a nyakába, amelyre felírták, hogy mit követett el.