Egy embléma története

A motorházat díszítő angyal az autózás történetének egyik legismertebb emblémája. A szobrocska az évek során változott, de mindmáig a csúcsminőség jelképe maradt.

"Te szemét disznó! Hogy tehetted ezt egy Rolls-Royce-szal!" - a legenda szerint e szavakkal támadt egy tisztességben megőszült brit matróna John Lennonra, amikor a hatvanas évek végén megpillantotta a poplegenda pszichodeliktikus színekre mázolt Phantom V limuzinját London utcáin.

Önkéntelenül is a Rolls-Royce-ra gondolunk, ha a „melyik a világ legjobb autója” kérdés hangzik el. Az autók királya, a királyok autója – szokták mondani a Rolls-Royce rajongói a legendás autómárkáról. Vevőkörük a lordoktól a maharadzsákig, államfőktől a filmcsillagokig, iparmágnásoktól maffiavezérekig terjed.

A történet 1904-ben kezdődött, a két névadó találkozásával. Két gyökeresen eltérő személyiség alkotott ekkor igazi remekművet. Frederick Henry Royce a mélyről indult. Szerszámkészítőként dolgozott, később villanycsengőket, generátorokat, elektromos darukat javított. Megspórolt pénzéből később egy autót is megengedhetett magának. Hozatott is egy francia négykerekűt, de már vonatról való leemelés után megjelentek az első gondok. A pályaudvarról hazáig tolni kellett, mert nem akart beindulni. Royce ekkor úgy gondolta, hogy ennél jobbat tud készíteni.

Charles Stewart Rolls rajongott a motorokért, a repülőkért, de főként az autókért. Royce-al ellentétben, Rolls milliomos arisztokrata volt. Vagyonából futotta arra, hogy autót, sőt autókat vásároljon és versenyezzen is. Vállalata főleg francia gépkocsikat importált, de neki is meggyűlt a baja a megbízhatatlan behozatali gépekkel.

Rolls és Royce 1904-ben Manchesterben találkozott, ahol Henry Royce bemutatta az új gépkocsijának konstrukcióját. Royce el volt ragadtatva a technikai és esztétikai megoldásokkal. Szerződést kötöttek, és megállapodtak abban is, hogy a kocsikat Rolls-Royce márkanéven forgalmazzák majd. 1907-ben pedig megjelent a Silver Ghost modell, amely kivívta a közönség és a szakértők elismerését is és még ebben az évben elnyerte a világ legjobb autója címet. Kényelmes volt és megbízható, utóbbi tulajdonságát 15 ezer mérföldes teszten bizonyította. A Ghost (szellem) név pedig arra utalt, hogy a motorját alig lehetett hallani.



A világháború végéig gyártott autók paraméterei messze az akkori mezőny fölé emelték a gyárat. Hétliteres, soros elrendezésű motor, vízhűtés, 4 fokozatú sebességváltó, tekercs- és mágneses gyújtás tartozott a Rolls-Royce autókhoz. Az angol kormány megrendelésére repülőgép-hajtóműveket is kezdtek gyártani. Meglepődve tapasztalták, hogy a hadsereg mérnökei 20 órás szervízintervallumokat írtak elő a motorokra. Rövid idő múlva a Rolls-Royce által konstruált motorok 150 óra repülési időt teljesítettek főjavítás nélkül. A háború végére a brit harci gépek motorjainak a felét a Rolls-Royce szállította. Az addigi kis vállalkozás óriássá nőtte ki magát. 1931-ben vásárolták a fel a Bentley autógyárat, ettől kezdve párhuzamosan készültek a Bentleyk és az RR-ek.



A Rolls-Royce legismertebb azonosítójegyei hamarosan a hatalmas hűtőrács, a dupla R betűs jelvény és az Eksztázis Szelleme nevű szobor lettek. A hűtőmaszkot a görög istenek templomáról, az Akropoliszról mintázták. Az embléma pedig egy nőalakot formáló szobrocska lett és 1911 óta díszíti az autókat, helyesebben azóta szériatartozék, ha a szó nem sértő ezekre az autócsodákra.

Elődje már 1907-ben rákerült Lord Montagu kocsijára, ő bízta meg Charles Sykes szobrászt, hogy készítsen hűtődíszt a Rolls-Royce-ára. A lord az angol autózás egyik úttörője volt, a The Car magazin szerkesztője. Titkárnőként dolgozott mellette egy bizonyos Eleanor Velasco Thornton (amúgy színésznő és modell) és nemcsak a munka fűzte őket egymáshoz. Házasságról a nagy társadalmi különbség miatt szó sem lehetett. Lord Montagu a családi nyomásnak engedve idővel elvett egy rangjához illő nőt, de a kapcsolat – amelyről csak néhány közeli barátjuk tudott – később is megmaradt. A néhány barát egyike a szobrász Sykes volt. Eleanor gyakran állt neki modellt, kézenfekvő volt tehát, hogy a szobrot róla mintázza meg. Az alakot lobogó ruhában ábrázolta, amint mutatóujját a szája elé teszi, jelképezve a szerelmi kapcsolat titkosságát.

Később Sykes megbízást kapott a cégtől, hogy minden autóra tervezzen egy hasonló szobrocskát. Amikor elkészült a munkával, a Spirit of Speed (a száguldás szelleme) nevet adta neki, nem sokkal később Spirit of Ecstasyra (az eksztázis szelleme) módosította. Ezeket a díszeket – mint annyi mást az autón – kézzel készítették, hagyományos technológiával, vagyis az öntőformát össze kellett törni, hogy előbukkanjon az öntvény, ez az oka annak, hogy nincs két, milliméterre azonos szobor. A Spirit of Ecstasy 1911-től 1914-ig bronzból készült, ezüstbevonattal. Masszív, értékes darabnak tűnt, lopkodták is az autókról. Később áttértek a nikkelötvözetre, és ezt használják napjainkban is.



A hetvenes években Svájcban biztonsági okokból nem tehették a szobrot a hűtőre, attól tartottak ugyanis, hogy gyalogosgázoláskor még súlyosabb sérüléseket okoz. A dísz mindenesetre járt az autóhoz, de a tulajdonos a kesztyűtartóban találta meg. Az új modellekben parkoláskor a dísz besüllyed a motorházba.

A Rolls-Royce 1920-ban Párizsban a világ legtalálóbb emblémáinak versenyében aranyozott szobrocskájával az első helyet szerezte meg. Azóta az aranyozott változattal is kapható. A Rolls-Royce-hoz szinte lehetetlen már extrákat választani. Nos, az aranyozott szobor a ritka kivételek közé tartozik manapság.