I. KÁROLY (RÓBERT) (1308-1342)
Első vegyesházi királyunk a nápolyi Anjou-házból származott. V. István dédunokájaként leányági rokonságban állt az Arpád-házzal. Háromszor koronázták meg, de csak harmadszor a Szent Koronával. Húsz éven át tartó kemény és következetes harccal megtörte a kiskirályok hatalmát. A tartományurak birtokait a király elkobozta, de nem tartotta meg a maga számára. A kezére került javakat azoknak a családoknak adományozta, akik mellé álltak. Ezzel a politikával új birtokos arisztokrácia kialakulása kezdődött meg. (Garaiak, Lacfiak, Báthoryak)
Az 1320-as évek második felétől bontakozik ki Károly reformtevékenysége. Jövedelempolitikájában a királyi jogon járó regálék mellett megjelenik az első állandó adó, a kapuadó. Firenzei mintára értékálló aranyforintot veret. Pártolja a kereskedelem- és a városok fejlődését. Korszerűi hadsereget szervez. Külkereskedelmi és dinasztikus okokból közeledik a Cseh Királysághoz és Lengyelországhoz.
Az 1335-ös visegrádi királytalálkozó után négy évvel fiát, Lajost a lengyelek elfogadják a lengyel trón örökösévé. 1342-ben hal meg, a trónon fia, Nagy Lajos követi.
I. (NAGY) LAJOS (1342-1382)
Károly Róbert fia. Uralkodását a hódító hadjáratok szakadatlan sora jellemzi. 1344-ben Erdélybe és Havasalföldre vezet sereget, beleavatkozik a cseh-lengyel konfliktusba, elfoglalja Nápolyt. 1351-52-ben a pogány litvánok ellen harcol, újra és újra megküzd Dalmácia birtoklásáért. Kikényszeríti Bulgária és Moldva hűbéresküjét, a magyar királyok között elsőnek ő ütközik meg a törökkel.
Külpolitikájában kezdettől a lengyel vonal játsza a főszerepet. 1370-ben Kázmér halála után elfoglalja a lengyel trónt, létrejön a perszonál-unió. A Károly által felemelt „újbárók" függetlenedni kezdenek a hatalomtól, a köznemesség Lajostól vár segítséget a bárók ellen. A király a törvényi rendezés eszközéhez nyúl, 1351-ben felújítja az Aranybullát. Ez kimondja a nemesi birtokok sérthetetlenségét (ősiség), a földesúri kilenced kötelező behajtását, az egységes nemesi szabadságot.
Sokat tesz a kultúráért, az egyház támogatása mellett iskolák sorát alapítja (pécsi egyetem, 1367). Királysága a lovagkort jelenti Magyarországon. A Magyar Királyság európai nagyhatalommá válik.
MÁRIA (1382-1385)
Nagy Lajosnak nem volt fiúgyermeke, ezért a magyar trónt egyik lányára, Máriára kívánta hagyni. Máriát kilenc éves korában eljegyzik a német császár fiával, Luxemburgi Zsigmonddal. 12 éves korában királlyá koronázzák Székesfehérvárott. Ő az első nő a magyar trónon. Az „asszonyuralom" ellen egyre nyíltabban lépnek fel a bárói csoportok.
1384-85 fordulóján Kis Károly trónkövetelőként megjelenik Budán. Zsigmond németföldön keres híveket ellene. Ez alatt Mária kénytelen átadni a koronát Kis Károlynak, akit az esztergomi érsek 1385-ben II. Károly néven királlyá koronáz. Károly alig három hónapig uralkodik, 1386 februárjában merénylet áldozata lesz. A korona újra Máriáé, aki ezután anyjával a délvidékre megy lecsendesíteni a pártütőket. A horvátok elfogják és bebörtönzik őket, az anyakirálynét a lánya szeme láttára fojtják meg.
Mária hosszas alkudozás után 1387 júniusában szabadul ki a fogságból. Élete utolsó éveiben Mária alig kapcsolódik be az ország kormányzásába, férje Zsigmond uralkodik helyette.
1395-ben Mária terhesen leesik a lováról, s koraszülött gyermekével együtt meghal.
II. (KIS) KÁROLY (1385-1386)
Az Anjou-ház durazzói ágának leszármazottja, Durazzói Lajos herceg fia. Lajos udvarában nevelkedett, majd a lovagkirály Dalmácia és Horvátország hercegévé tette. 1371—76 között tótországi bán volt. Johanna nápolyi királynő őt szemelte ki örökösének. Johanna és a pápa közt később ellentét alakult ki, ezért VI. Orbán pápa Kis Károlynak ítélte Szicília trónját. Nagy Lajos is őt támogatta, s ennek fejében megeskette, hogy leányait a magyar trón birtoklásában háborgatni nem fogja. 1381-ben a pápától királyi jogokat nyert, a következő évben megfojtatta Johannát. Ezután ellentéte támadt Rómával, 1385-ben kiközösítették az egyházból.
Ekkor a magyar trónra tört, s korábbi fogadkozása ellenére magyar földre utazott. Kihasználva a magyar belviszályokat, megszerezte a koronát, és 1385-ben királlyá koronáztatta magát. Az anyakirályné azonban nem nyugodott bele 1386 februárjában merényletet szervezett ellene. A gyilkossági kísérlet után életben maradt, de az összeesküvők második próbálkozása már sikerrel járt, a félholt királyt megfojtották. Egyházi szertartással csak halála után négy évvel temették el.
ZSIGMOND (1387-1437)
Luxemburgi IV. Károly fia. Tíz évesen eljegyzik I. Lajos magyar király lányával, Máriával. Fokozatosan jutott hatalomra, 1387-ben megkoronázták. Uralkodása első szakaszát az egyre mélyülő anarchia jellemzi. A király hatalmát korlátozó bárók még fogságba is vetik. Szabadságát és trónját a leghatalmasabb bárókkal kötött szövetsége (Garai, Cillei) mentette meg.
1408-ban a bárók ligáival szemben megszervezi a saját ligáját, a Sárkányos Rendet. Zsigmond a köznemességet is bevonja az országos politikába, de a városokra is igyekszik támaszkodni. Külpolitikájában a török előretörésének megakadályozása áll első helyen, bár egy kisebb ütközet után súlyos vereséget szenved.
A király foglalkozik a nagypolitikával is, elnököl a konstanci zsinaton, megszünteti a nyugati egyházszakadást, harcol a husziták ellen, mindent megtesz, hogy német királlyá, majd német-római császárrá koronázzák. Élete végére ez is sikerül neki. Második házasságából egy lánya születik. A trónutódlási kérdést az ő házasságával oldja meg. Élete utolsó éveiben idejét a Cseh- és Magyar Királyság közt osztja meg, a halál is útközben éri 1437-ben Znaimban.
ALBERT (1437-1439)
IV. Habsburg Albert osztrák herceg fia. 1422-ben feleségül vette Zsigmond lányát, Erzsébetet. Zsigmondnak nem volt fia ezért Albert nem hivatalos trónörökössé lépett elő. 1420-ban a husziták ellen harcolt, majd apósa Magyarországot bízta a gondjaira. Az országot délen pusztító török ellen is hadba szállt. Zsigmond szélsőséges eszközöktől sem riad vissza, hogy hatalomvágyó második feleségével szemben veje és lánya számára biztosítsa a Magyar- és Csehország feletti uralmat.
1437-ben, pár nappal Zsigmond halála után Albertet a magyar főpapok és főurak Pozsonyban királyuknak választották. A következő évben a választófejedelmek német királlyá tették, majd a cseh trónt is megszerzi.
1439-ben, hogy az uralma elleni elégedetlenséget csillapítsa törvényben újította meg a rendi kiváltságokat, emellett beleegyezett, hogy elsődlegesen a király kötelessége legyen az ország védelme a török ellen. 1439-ben a szerb fejedelemmel szövetségben hadjáratot indít a török ellen. A magyar táborban vérhas pusztít, a király is ennek esik áldozatul. Halálakor nincs örököse, fia László apja halála után születik meg.
.jpg)
