Tehetséggondozás

A tehetséggondozás olyan téma, mint általában az iskola és az oktatás, hogy állítólag mindenki ért hozzá… Divatba jött, és egyszerre mindenki tehetséggondozásba akar kezdeni. Újabban sokat hallunk a tehetséggondozásról, és ez így van jól. Végre nemcsak a hátrányos helyzetű, lemaradozó, problémás gyerekekre figyel oda a tanár, hanem az átlagon felüli képességűekre is. A tehetségekről sok mindent el lehet mondani, de vajon felismeri-e őket a szülő, a tanár, a társadalom? Megkapják-e a lehetőséget ahhoz, hogy megmutassák magukat, kibontakozzanak, érvényesüljenek?

Nagyon sok körülmény szerencsés megléte kell ahhoz, hogy egy ígéretes tehetség megvalósítsa önmagát. A tehetségek sokfélék, mindegyikük valami módon sajátságos, egyedi. Van, akinél a nyugodt intellektuális légkör, a tudás és a tapasztalat módszeres átvétele indítja meg a felemelkedést, másoknál pedig a megpróbáltatások, a folyamatos küzdelem, a bizonyítási kényszer lesz gyümölcsöző. Nyilvánvaló, hogy a genetikai háttér, az örökletes tényezők, de a társadalmi légkör is kihatással van a kivételes adottságokra és azok érvényesülésre.

Igen nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki definiálja a tehetség fogalmát, biztos módszert adjon a tehetség felismerésére, és általános receptet mutasson fel a tehetségnevelésre. A „tehetség istállók” nem léteznek, csak legfeljebb tehetséggondozó műhelyek, ahol több-kevesebb szerencsével és sikerrel lehet szolgálni a tehetséggondozás ügyét. A sokoldalú, holisztikus nevelés, ingerekben gazdag környezet, pozitív élményeket biztosító közeg nemegyszer gyümölcsöző lehet abban, hogy a fiatal megtalálja magát, felismerje belső értékeit, beinduljon. Néha tetten érhető a csúcsélmény, az intenzív önmegvalósítás szubjektív átélése, az a „kristályosodási mag”, amire további tartalmak tapadnak, és beindul az intenzív kibontakozás. A diákoknál tehetségígéretről beszélhetünk, magukban hordozzák ugyan a kivételesség, a nagyszerűség, a kreativitás és produktivitás lehetőségeit, de a megvalósuláshoz hosszú út vezet még. A tehetség pedig esély arra, hogy valóban kiteljesedjen egy produktív életpálya.

Vajdaságban is vannak tehetségek a tudományok, a műszaki ágazatok, a művészetek, a sport és más tárgykörök területén. Egykori tehetséges tanítványaink idehaza és külföldön szép sikereket érnek el, művészeink, sportolóink, szakembereink, katatóink, tudósaink a világ szinte minden táján megtalálhatók. Mondhatjuk,van hagyománya a hazai tehetséggondozásnak. Igaz, régebben jobbára az iskolai szakkörök keretében tevékenykedtek a lelkiismeretesebb pedagógusok, és nem kaptak ezért semmilyen térítést, sőt... A Tudományt a fiataloknak c. versenysorozatot, a Népi Technika verseny jellegű szemléit, a tantárgyi vetélkedőket jól ismerik az idősebbek, a sportok és a különböző humán jellegű szakterületek, művészeti ágazatok terén is voltak hasonló rendezvények. Még külföldre is el lehetett jutni egy-egy nagyszabású megmérettetésre. Az ismeretterjesztés is valamiképpen a tehetséggondozást szolgálja, szép számban voltak ilyen jellegű előadások is iskolákban, könyvtárakban, kultúrházakban. A miloševići fordulat után sok minden megváltozott, a nagy ország szétesett, a diákversenyek megszűntek, vagy más jellegűek lettek, a tehetséggondozás alábbhagyott. Engedtessék meg néhány személyes jellegű megjegyzés is. A ’80-as években még sok rendezvényt, előadást tudtam megszervezni újvidéken az Ifjúsági Tribünön, de lassan kiszorultunk onnan. Azután ’94-től a gazdasági és politikai krízis közepette az Újvidéki Színház kistermében közel másfél évtizedig egy népszerű ismeretterjesztő előadássorozatot vezettem, a zsíros kenyeret, a táncházakat, az éjszakába nyúló beszélgetéseket még most is emlegetik az akkori fiatalok - könnyebb volt így együtt összetartanunk a vészterhes időkben. Vajdaságban másfelé is voltak hasonló rendezvények, engem is meghívtak ide-oda. Az Ismeretterjesztő Füzetek „szamizdat” tankönyvpótló kiadványsorozat 1993 végén indult (ma is él a sorozat oktatási jellegű szakkönyvek formájában). A vajdasági magyar kulturális közegben mindinkább a civil szervezetek vették át a kezdeményezést. Kulturális, ismeretterjesztő, tehetséggondozó programokat indítottak mind nagyobb számban.

Nálunk a magyar diákok és felkészítő tanáraik körében nem mindig népszerűek az időközben (kis számban) újraindított állami versenyek, vagy egyes újabb típusú megmérettetések. A természettudományok esetében ezek általában feladatmegoldó versenyek. Gyakran nincsenek meg a reális feltételek a magyar nyelvű megmérettetésre, vagy a kritériumok nincsenek összhangban a diákok lehetőségeivel. Azaz: esetenként nincsenek magyarul beszélő zsűritagok, a szövegek fordításai nem jók, diákjaink részére nincsenek meg a felkészülést segítő anyanyelvű tankönyvek, szakkönyvek, példatárak stb. Ennek ellenére néhány kivételesen tehetséges, meg alaposan felkészített magyar diák a legmagasabb helyezéseket is el tudja érni. Az iskolai rendszerbe jól beleilleszkedik a Petnicán működő ifjúsági kutatóállomás (Petnica Science Center), az államilag támogatott tehetséggondozó műhely. Magyar diákokat is el tudunk ide küldeni, általában nagy élmény a számukra, bár szükség van a szerb nyelv jó ismeretére.

A hazai magyar kulturális közegre tekintve egyértelmű, hogy máig a civil szféra által létrehozott és bejáródott művelődési, ismeretterjesztési, tehetséggondozási tevékenységek dominálnak. Tanári továbbképzések, tehetséggondozó táborok, rendezvények, diákversenyek, szakkiadványos segítik az ismeretterjesztés és tehetséggondozás ügyét. Ennek egyik formája az általam vezetett GENIUS tehetséggondozó mozgalom. Több vajdasági civil szervezet, iskolák és pedagógusok, szakemberek együttműködésével a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének keretében 2003 tavaszán jött létre a GENIUS – a tehetséges diákokért mozgalom. Célja a tehetségnevelés, a tehetséges diákok felkutatása és felkarolása. Együttműködümk a magyarországi Kutató Diákokért Alapítvánnyal (www.kutdiak.hu), és más hasonló hazai és külföldi szakmai szervezetekkel. A GENIUS a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete keretében tagja a Nemzeti Tehetségsegítő Tanácsnak




VIII. GENIUS konferencia – Csoportképek (Újvidék, 2010. máj. 15.)

Magyarországon Dr. Cermely Péter nevéhez fűződik a Kutató Diákok Mozgalma, mely az utóbbi években mind szélesebb körű tevékenységet mutat, egyre több rangos elismerésben részesül. Közvetlen kapcsolatot épített ki a nagy nemzetközi tehetséggondozó szervezetekkel (WCGTC, ECHA stb.) A mozgalom a tehetséggondozást kezdetektől fogva stratégiai célként kezeli, igyekszik bekapcsolni az, úgymond, határon túli közösségek magyar diákjait is. Létrejött a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács, sikerült megteremteni a tehetséggondozás anyagi bázisát, folyamatosan épül a tehetségpontok hálózata, egyre színvonalasabb az évente megrendezésre kerülő Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája (TUDOK) és más rendezvények. A tehetséggondozás nemzeti ügy lett, határokon átívelő szándék, tudás és cselekvő akarat.

A vajdasági tehetséggondozás és ismeretterjesztés eddig bejáródott ösvényeire, értékes tapasztalataira kell ráépülnie a vajdasági kultúrális és politikai szubjektumok erkölcsi, poltitikai és anyagi jellegű támogatási rendszerének. Lelkes padagógusok, tudós szakemberek bevonásával kell gyarapítani a tevékenységek sorát.

Be kell látnunk, hogy a tehetség olyan megújuló társadalmi tőke, mely legfőbb erőforrása egy közösség boldogulásának, felemelkedésének. Bármelyik épkézláb fiatal tehetségígéretnek számít, hiszen mindegyikük (!) egyedi és megismételhetetlen. És a tehetségnek oly sok formája, válfaja van. Segíteni kell mindenkinek, hogy magában megtalálja, kibontsa, és saját maga meg közössége számára hasznosítsa a tehetségét. A tehetségek felfedezése és segítése nemcsak nemzeti ügy, hanem az adott társadalom, sőt az emberiség egyik legnemesebb feladata is. A tehetséggondozás szolgálatába kell állítani a tudományos, szakmai, módszertani jellegű információkat, tapasztalatokat, kapcsolati rendszereket és támogatási formákat.

Pozitív jövőképet kell kialakítani a fiatalokban, meg kell tartani, vagy vissza kell hívni a tehetségeket, hogy ezt a közösséget gyarapítsák. Ennek alapján és ennek értelmében rövid és hosszú távú nemzeti, térségi, az EU-val kompatíbilis jellegű progresszív stratégiákat kell kidolgozni és megvalósítani. A vajdasági magyarság megmaradása és megerősödése a jól képzett, művelt emberekben rejlik. A nemzettesttől fizikailag elszakítva, határok közé ékelve kell megharcolnunk mindennapjainkat, megőriznünk kultúránkat, anyanyelvünket. Ne csak „kiviteli cikk” legyen a tehetség, itt kell helyzetbe hoznunk, saját boldogulásunkra is. És tekintsük tehetségígéretnek azt a kis vakarcsot is ott a hátsó padban…

---

* A cikk szerzője Muhi Béla, aki 37 évi tanári munkatapasztalattal rendelkező fizika-kémia szakos tanár, okleveles fizikus, a budapesti Corvinus Egyetem konzulens tanára a zentai levelező tagozaton, kiadványszerkesztő, a GENIUS - a tehetséges diákokért mozgalom megalapítója, vezetője, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács tagja, a vajdasági TUDOK konferenciák koordinátora, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének alapítója és alelnöke, tehetséggondozó diáktáborok, diákversenyek, akkreditált tanári továbbképzések szervezője.