Zimbabwe

A Zambézi és az Orange folyók által határolt területen található a dél-afrikai rommező. Napjainkig 8000 romot fedeztek fel, melyek közül a legfigyelemreméltóbb Nagy-Zimbabwe, amelyről a mai ország (a korábbi Dél-Rhodesia) a nevét kapta. Ezt a lenyűgöző építményt, az egyiptomiakon kívül az afrikai kontinens legnagyobb kőemlékét, az arab és európai telepesek érkezése előtti időkben virágzó kultúra hagyta az utódokra.

A Hegyi Erőd és a Nagy Vár


Ez a bevehetetlennek tűnő erődítmény nagy, ellipszis alakú épületre, a közeli völgyben álló Nagy Várra néz.

A 253 m kerületű vár építése a becslések szerint 18 000 munkaórát vett igénybe. Kőfalának magassága 4,9 és 10,7 m között változik. Gránittömbökből emelték, melyeket tégla alakúra faragtak, s szintén habarcs nélkül illesztettek össze. A külső fal vastagsága legalább 1,2 m, egyes helyeken pedig szélesebb. A várat belső falak tagolják, ily módon keskeny folyosókat, három teraszt és számos ismeretlen rendeltetésű "szobát" képeznek.

A vár legtalányosabb építménye a kúp alakú torony. Első látásra úgy tűnik, semmi funkciója sem volt, hiszen nincs ablaka, ajtaja, lépcsője… Bonyolult tagolása a fantázia határtalan szárnyalását engedélyezi, anélkül hogy építésének titkát megfejthetnénk. Vajon helyi vallási rítusokhoz kötődő phallikus szimbólum volt, esetleg a bő termést elősegítő, jelképes gabonatároló? Talán jelzőtorony, ahonnan fényjeleket adhattak a környező vidék távoli pontjainak, vagy a Hold, a csillagok és a bolygók mozgását szolgáló megfigyelőpont…?

A történelem a romok hátterében

Az arab és az európai felfedezők évszázadokon át keresték Ofir mesés bányáit, ahonnan Salamon király kincsei származtak. A nagy keresztény király, Prester John (birtokaihoz tartozott a bányák vidéke is) legendáját a portugál felfedezők is ismerték a 16. században, s biztosra vették, Ofir Afrika déli részén helyezkedik el. 1502-ben egy arab azt mondta egy portugál kereskedőnek, hogy Sofala - a mai Mozambik egyik kikötővárosa - volt valaha Ofir.

A portugál történetíró, Joáo de Barros 1552-ben írt könyvében, a Da Asiában egy kőerődről ír, melyet Sofalában, "a bányavidék központjában" fedezett fel. Az erőd bejárata felett egy feliratot lehetett látni. A kőből, habarcs nélkül emelt építményt a helybeliek Symbaoenak nevezték, ami nagyon hasonlít a mai Zimbabwe névhez. Barros nagyon réginek tartotta az épületet, s mivel sem az arabok, sem az afrikaiak nem tudták elolvasni a feliratot, úgy vélte, építői nem lehettek a kontinens lakói.



Csaknem bizonyos, hogy Nagy-Zimbabwe egy bantu nyelvű, bányászattal foglalkozó nép székhelye volt, mely a 15. századig élte virágkorát. Az Afrika déli részén egykor élő balembák népi hagyományaiban, e törzs tagjai a bavendák leszármazottai, akik pedig Zimbabwe építőinek utódai, szerepel egy északi őshaza, ahol Mwali király uralkodott.

Mwali egy hegytetőn álló városban lakott, melynek falai nagy kövekből épültek. Istenkirály volt, akit senki nem láthatott, s ha mégis rávetette tekintetét, szörnyethalt. A nép csak félelmetesen mennydörgő hangját hallhatta, amikor a főpaphoz szólt... Halála után viszály, háborúskodás tört ki, melynek következtében a lakosság elköltözött, délre vándorolt. A Nzhelele folyónál új, kőfallal körülvett fővárost építettek, Dzatát, amely ma is áll.

Nagy-Zimbabwe újrafelfedezése

1867-ben Adam Renders, egy idős dél-afrikai vadász, és Karl Mauch német felfedező találta meg a romokat. Megjelent könyvükben Sába királynőjének palotájaként számoltak be róla. 1891-ben az emlékek első kutatója, J. Theodore Bent arra a következtetésre jutott, hogy a kúp alakú torony a phallikus kultusz bálványa volt, a Nagy Vár pedig csillagvizsgáló…

A 20. század kezdetén Richard Hall angol jogász és újságíró tanulmányozta az épületmaradványokat. ő a Sába királynőjének palotája teóriát támogatta. Elméletét a Nagy Vár, melyet ő elliptikus templomnak nevezett, és a dél-arábiai Bilkisz Haram temploma közt látszó hasonlóságokra alapozta…

David Randall-MacIver angol archeológus tárta fel a vár egyes részeit. Építésük idejét 1000-1500 között jelölte meg. Sőt mi több, hóbortnak minősítette a Sába királynőjének palotája elméletet… Véleménye szerint a romok teljes egészében afrikai eredetről tanúskodnak. 1929-ben Gertrude Thompson angol archeológus Hall megállapítását erősítette meg. Szerinte Nagy-Zimbabwét a 9. században kereskedelmi központként hozták létre, s jelentős kapcsolatok fűzték Arábiához, Indiához és Kínához, ezekből az országokból származó cserépedény és gyöngydarabok kerültek elő mindenhonnan a romok alól.

A ma elfogadott elmélet szerint Nagy-Zimbabwe tervezése és kivitelezése tisztán afrikai eredetű, a város elrendezése számos hasonlóságot mutat egyes dél-afrikai törzsi falvakéval. Ez azonban még nem ad magyarázatot arra a kérdésre, hogy Zimbabwe építői a kő kedvéért miért szakítottak a hagyományos afrikai építőanyagokkal, a fával és a földdel. A közeli bányák bizonyára értékes ércekhez juttatták a környék lakóit, s így azok más népekkel kereskedtek. Zimbabwe aranybányáit tanulmányozva Roger Summers angol régész indiai hatást mutatott ki a munkamódszerekben, Maiszúrban és az indiai Kolár vidékén ugyanis pontosan ilyen fejtési technikát alkalmaztak…

A település titkait fürkésző legutóbbi kutatások Wilfrid Mallows dél-afrikai várostervező és újságíró nevéhez fűződnek. ő a várost jelentős kereskedelmi központnak tekinti, ugyanakkor megerősíti azt a hipotézist is, hogy Zimbabwe a 9. században a rabszolga kereskedelem központjaként működött, ahonnan több ezer afrikait szállítottak el.

Nagy-Zimbabwe egyedülálló volta, a halvány és csábító szálak, melyek Arábiához, Indiához és a Távol-Kelethez kötik, az ellentmondó elméletek mind óva intenek attól, hogy bármilyen végkövetkeztetésre jussunk... Az azonban semmiképp sem tagadható, hogy Nagy Zimbabwe egyike a világ nagyszerű, ősi építményeinek, mely további kutatásra ösztönzi a tudósokat, s még sokáig megihleti a romantikus lelkeket…