A Szaharában mindössze évi 25 milliméter eső esik, az Antarktisz átlagos évi csapadékmennyisége pedig nagyjából ugyanennyi, de a kontinens 2%-a, a Dry Valleys - Száraz Völgyek - nevű terület hó- és jégmentes, és soha nem látott esőt.
Ám amellett, hogy az Antarktisz a Föld legszárazabb helye, egyúttal a legnedvesebb és a legszélesebb térsége is. A világ vízkészletének 70%-a ugyanis itt található, de jég formájában, és itt fújnak a legerősebb szelek.
Az antarktiszi Dry Valleys egyedülálló éghajlati viszonyait az úgynevezett katabatikus - a görög szó jelentése lefelé áramló -, más néven lavinaszelek okozzák, melyek akkor keletkeznek, amikor a gravitáció ereje egész egyszerűen lerántja a hideg, sűrű levegőt a magas hegyekből. A szél sebessége elérheti a 320 km/órát, és a folyamat közben elpárologtatja az összes nedvességet, vagyis a vizet, a jeget, a havat.
A kutatók szerint a sivatagos vidék alatt egész évben folyékony állapotban levő sós víz található. A vasban gazdag kőzetek révén a táj erősen emlékeztet a marsi vidékekre, emellett pedig sok olyan, folyékony víz által alakított felszínformáció figyelhető meg, amelyekhez hasonlót a Mars számos területén találtak már. Az akár -65 fokig süllyedő hőmérséklet pedig körülbelül épp a Mars egyenlítői vidékének felel meg.
A kutatók immár 30 éve használják a Dry Valleys területét Mars-analógia helyszíneként. Itt található az LTER (Long Term Ecological Research Network, Hosszútávú Ökológiai Kutatóhálózat) egyik állomása is, amely hálózatban összesen mintegy 1800 tudós dolgozik. A hálózatnak a világ számos pontján működik kutatóállomása, ahol a földi felszínformák jobb megismerésével próbálják megérteni idegen bolygók felszíni alakzatait. E hálózat keretében dolgozik Berry Lyons professzor is, a Byrd Polar Research Center tagja. Kutatócsoportjának az Amerikai Geofizikai Unió közgyűlésén 2007. december 11-én közzétett eredményei szerint a Dry Valleys-ből származó, vízfolyásnyomokat megörökítő felvételek rendkívül hasonlítanak a Mars felszínét ábrázoló fotókhoz – szinte lehetetlen eldönteni, hogy két kép közül melyik készült a Marson, és melyik saját bolygónkon.
Az eredmények szerint a Dry Valleys-ből származó víz nagyon sós, és igen nagy mennyiségben tartalmaz közönséges kalcium-kloridot, ugyanazt a sófajtát, mint amivel például a közutakon a jégmentesítést végzik. Éppen ez az az anyag, aminek köszönhetően a víz nem fagy meg még ezen az alacsony hőmérsékleten sem. A gleccserek jegéből a talajban megolvadó, majd a talajrétegeken átszivárgó sós víz a felszínre bukkanhat, és még a legkeményebb téli időszakban is vannak olyan helyek, ahol sós víz található, évente pedig egy-két hónapig jégpáncéllal borított kisebb tavak is kialakulnak. A felszínre törő víz a későbbiek során fokozatosan elpárolog, ennek során pedig sót és üledéket hagy vissza. Ennek következtében alakulnak ki azok a felszíni alakzatok, amelyek emlékeztetnek egyes marsi felvételekre, így valószínűsíthető, hogy a nagyon hasonló marsi körülmények között is létezhet folyékony, időnként a felszínre törő víz. Mivel pedig az antarktiszi folyékony vízben gazdagon tenyésznek különféle baktériumok, elképzelhető, hogy a Mars hasonló területeit is benépesíti valamilyen alacsonyabb szintű, bakteriális élet.
.jpg)
